Az első évad után, a második előtt

Beszélgetés Gyüdi Sándorral

Gyüdi Sándor Szekszárdon született 1959-ben, majd Pécsett végezte általános és középiskoláit. Gordonkázni, később énekelni tanult, de érettségi után nem a zenei pályát választotta: 1983-ban a szegedi egyetem matematika-fizika szakán szerzett diplomát. 1983-tól a budapesti Zeneakadémián folytatta tanulmányait. Diplomája megszerzése után 1988-ban a Szegedi Nemzeti Színházhoz szerződött, ahol karigazgató-karmesterként működött 2000-ig. 1999-ben a szegedi szimfonikusok igazgató-karnagyává választották. 2008-ban a Szegedi Nemzeti Színház főigazgatójává nevezték ki, de művészeti vezetője és vezető karmestere maradt a Szegedi Szimfonikus Zenekarnak.

Sándor L. István

- Gondolom, hogy egy zenész élettervei között általában nem szerepel az, hogy színházigazgató legyen.

- Kétségtelenül nekem sem volt ambícióm, hogy színi direktor legyek. De a színházi terület nem ismeretlen számomra, hisz a Szegedi Nemzeti Színház volt az első munkahelyem, ahol több mint tíz éven át dolgoztam, de később is folyamatosan jelen voltam a színházban, hiszen opera- és balettelőadásokat dirigáltam. Én nem általában színigazgató vagyok, hanem csak ennek a színháznak az igazgatója vagyok, egészen biztos, hogy más színház vezetésére soha nem pályáznék.

- És ennek a színháznak az igazgatói posztjára miért pályázott?

- Ez azzal függ össze, hogy felfogásom szerint a szegedi művészeti életet egységben kell kezelni, akkor is, ha intézmények szempontjából széttagolódott. De a Szimfonikus Zenekar olyan szorosan együttműködik a színházzal az operajátszásban, illetve mindenfajta zenés darabban, hogy a két nagy művészeti intézmény együttműködését talán érdemes személyi összefonódással is megerősíteni. Ez a szegedi színház és zenekar történetében nagyon sokszor így is volt. Az elmúlt 126 évben a Szegedi Nemzeti Színház igazgatói közül leghosszabban Vaszy Viktor karmester töltötte be ezt a pozíciót. De elég  hosszú ideig igazgatta a színházat Pál Tamás karmester is. Most tulajdonképpen hasonló irányba történt lépés. Az, hogy engem kapacitáltak arra, hogy adjam be a pályázatomat - mert magamtól nem gondoltam volna erre, ezt őszintén mondom - nyilván azzal függ össze, hogy egy fontos művészeti intézmény vezetője voltam egy évtizeden át Szegeden. És miután bizonyos sikereket, eredményeket értem el, többekben felmerült az az ötlet, hogy próbáljam ezeket az eredményeket egy nagyobb, bonyolultabb, több problémával terhelt intézmény élén is megismételni, amit ráadásul belülről ismerek.

- Kik kapacitálták?

- Mióta Szegeden dolgozom, azóta minden igazgatói pályázat idején - mondjuk úgy, hogy az idő előrehaladtával - egyre bővülő körök kapacitáltak a társulaton kívülről és a társulaton belülről egyaránt.

- A társulaton kívüli körökön a város vezetőit kell érteni?

- A város vezetőit is.

- És hogy került a pályázatába Juronics Tamás, aki most a színház művészeti igazgatója?

- Bár a színház nem ismeretlen számomra, de nem vagyok egy par excellence színházművész. Ezért ahhoz, hogy ez az intézmény művészi szempontból megfelelően működjön, szükségem volt egy a színpadot közelebbről ismerő munkatársra is. (Én egy szinttel lejjebb, a zenekari árokban dolgozom.) Az ő kiválasztásánál fontos szempont volt, hogy kötődjön ehhez a színházhoz, kötődjön a városhoz, legyenek belső tapasztalatai is. Sokoldalú művészembert kerestem, és ezek a szempontok Juronics Tamásra pontosan ráillenek.

 


A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható.


Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken, a színházakban, illetve néhány moziban és könyvesboltban. Ezek listája itt olvasható.


Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu

Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):

Az aktuális szám 395 Ft

Az adott évfolyam számai: 345 Ft

Korábbi évfolyamok számai: 295 Ft

 


 

 

09. 11. 3. | Nyomtatás |