Ez nem a Nemzeti, ez egy színház

Beszélgetés Alföldi Róberttel

Alföldi Róbert (1967) 2008 júliusától tölti be a Nemzeti Színház főigazgatói posztját. Az első évad végén kértünk tőle interjút arról, hogy mi történt egy év alatt a Nemzeti Színházban: mit tart e reprezentatív intézmény feladatának, milyen tervekkel vágott neki a munkának, mit sikerült ebből megvalósítani, hogyan sikerült az első évad?

Sándor L. István

 

- Gondolom, amikor megpályáztad a Nemzeti Színházat, szembe kellett nézned azzal a kérdéssel is, hogy mire is való ez az intézmény.

- A 0 km kőnél kell feltenni magadnak ezt a kérdést. Amikor nekivágsz az útnak.

- És te hogy látod: mi a Nemzeti Színház feladata?

- Vissza lehet menni történelmileg, hogy az elmúlt másfél évszázadban mit jelentett a Nemzeti Színház. Vagy lehet gondolni az „átkosban" felrobbantott Nemzeti Színházra, hogy mit is jelentett ez, és hogy utána hány évet várt az ország arra, hogy felépüljön a Nemzeti. Vagy lehet a közelmúlt csatározásaira gondolni, hogy a Duna-parton álló épület vajon szép vagy csúnya, korszerűtlen vagy korszerű, színjátszásra alkalmas vagy alkalmatlan. Mindezek a kérdések most nagyon erősen rajta vannak a Nemzeti Színházon, mint ahogy a közelebbi és a távolabb múlt is nagyon sokféle színt fest rá. Szerintem mindezeket le kell vakarni a Nemzeti Színházról és mindazt, amit a politika rakott rá. Nekünk olyan feladatot kell találnunk ennek az intézménynek, amelynek nem csak az a lényege, hogy ez a Nemzeti, hanem az, hogy ez egy színház. Tehát nekünk is azt kell megkérdeznünk, hogy mire is való a színház. Szerintem a színháznak elsősorban társadalmi kérdéseket kell felvázolni, megmutatni, elemezni. És ha ez így van, akkor a Nemzeti Színház az a hely, ahol leginkább lehet arról beszélni, hogy milyen világban élünk; emberként hogyan élünk, társadalmi lényként miként működünk. Tehát én nagyon fontosnak tartom, hogy a művészet próbáljon meg kvázi társadalmilag tükröt tartani a valóságnak...

- Csak az a kérdés, hogy ezt hogyan tegye.

- Ez egy alapvető kérdés. Ehhez hozzátartozik az is, hogy a Nemzeti nem csak egy színház a sok közül, hanem az ország leginkább vállalt, legimpozánsabban kommunikált színháza. Így a Nemzetinek több lehetősége és több kötelessége is van, mint a többi színháznak. Egyrészt itt nekünk nagyon sokféle ügyet kell megmutatnunk, mert - ha úgy tetszik - ez egy egész nemzet színháza. És 10 millió ember nagyon különbözőképpen gondolkozik, tehát nekünk nagyon sokféle megközelítést, stílust, eszközt kell használnunk. Leginkább ez a hely tudja azt megmutatni, hogy mennyire sokféle módon lehetséges egy adott témához, egy adott társadalmi kérdéshez nyúlni. Másrészt amiatt, mert nekünk anyagilag, technikailag nagyobb lehetőségeink vannak, mint a többi színháznak, mi talán többet rizikózhatunk. Azaz megengedhetjük magunknak, hogy olyan alkotókat hívjunk, akik nem a bevált módon működnek. De a legfontosabb, hogy a színház - mint művészeti ág - minőségi módon tegye a dolgát. Az más kérdés, hogy egy előadás mennyire tud sikeres lenni, milyen messzire tud eljutni egy adott probléma feltárásában, mekkora hatással tud lenni a nézőire. A lényeg az, hogy az alkotók és az előadók minőségi munkára törekedjenek.

 

 

 

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható.


Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken, a színházakban, illetve néhány moziban és könyvesboltban. Ezek listája itt olvasható.


Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu

Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):

Az aktuális szám 395 Ft

Az adott évfolyam számai: 345 Ft

Korábbi évfolyamok számai: 295 Ft

 


 

09. 11. 3. | Nyomtatás |