Vassza és szabály

Gorkij: Vassza Zseleznova; Brecht: A kivétel és a szabály - Nemzeti Színház

Maxim Gorkij és Bertolt Brecht szinte kortársak voltak. Brecht harminc évvel később született, húsz évvel később halt meg, és 15 évvel később csatlakozott az adott korszakot meghatározó radikális baloldali áramlathoz. Gorkij az Orosz Birodalomban született, Brecht Bajorországban. Gorkij szegény szülők gyermeke volt, akiket korán el is veszített, Brecht családja jómódban élt, s apja nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy fia jó neveltetésben részesüljön. Mindketten erősen a marxizmus hatása alá kerültek. Életük utolsó éveit-évtizedeit folyamatosan úton töltötték, próbáltak otthonra találni, végül mindketten a történelem által immár más országgá tett hazájukban - a Szovjetunióban, illetve az NDK-ban - haltak meg.

Bara Judit

Gorkij a Vassza Zseleznova első változatát 1910-ben, végső verzióját 1935-ben írta. A mű naturalista hűséggel kívánja ábrázolni egy hajózási vállalatot vezető „kemény kezű" nő és szétzilálódó családja sorsát. A mű cselekménye meghatározott időben és helyen, az 1905-ös forradalom utáni Oroszországban játszódik. A szereplők a határozott jellemábrázolásoknak köszönhetően jól egyéníthetők, életsorsaikból, egymáshoz való viszonyaik hálójából valódi „dráma" bontakozik ki.

Brecht „marxista korszakában", tandrámái időszakában írta A kivétel és a szabály című művét. Ekkorra már erőteljesen körvonalazódik a szerző epikus színházi modellje, ennek megfelelően Brecht a cselekményt meghatározatlan időbe és fiktív helyszínre helyezi - még a Távol-Keletre vonatkozó utalások sem a történetmesélés szempontjából fontosak, hanem a szerző az elidegenítés hatását kívánta elérni azzal is, hogy az európai hagyományoktól távoli színházi tradícióhoz fordult. Az epikus színház célkitűzésének megfelelően a dráma az egyénítés nélküli, jelzésszerű alakokkal, a dráma teátrális megoldásaival a valóság karikatúráját nyújtja.

A két mű három fogalom mentén kapcsolódhat egymáshoz: kizsákmányolás, társadalmi osztály, bűn(össég). E témákat a szerzők a mindkettőjüket megérintő marxizmus szűrőjén keresztül vizsgálják, mégis Gorkijnál e fogalmak - a dráma tételessége, osztályharcossága ellenére is - relatíve széles palettán értelmezhetők, Brechtnél viszont - a tandráma műfajának megfelelően - igencsak fekete-fehéren jelennek meg.

Vassza Zseleznova mai értelemben véve (is) üzletasszony, egy hajózási társaságot tulajdonol és vezet, mellette jut ideje birtokát is növelni. Családját szinte cégként irányítja, unokáját jó előre (annak 5 éves korában) utódjául választja, s „eldugja" menye, a Svájcból illegálisan hazatérő zsidó forradalmárnő elől. Ráchelben amúgy is erősebb az „ügy" melletti elkötelezettség, mint az anyai ösztön, és több ízben is Vassza fejéhez vágja, hogy osztálya (a nagypolgári osztály) halódik. Vasszát bűnös embernek tartja, akinek minden tette bűnné válik.

Brecht szereplői a fentiekkel ellentétben tanmesei egyszerűségű, „kétdimenziós" alakok. A kereskedő egyetlen célja, hogy megelőzze vetélytársait, és hamarabb érje el az ígéretes olajmezőt. A vezető és a kuli csakis pénzt akar keresni, eszükbe se jut, hogy megpróbáljanak kitörni saját „osztályukból". A kereskedő - aki a vezető elbocsátása után a kulival kettesben vág neki a sivatagnak - rettegésből megöli a kulit, a bíróság mégsem ítéli bűnösnek tette miatt, mert érthetetlennek tartja a kizsákmányolt viselkedését, aki kő helyett vizeskulaccsal közelített a kizsákmányoló felé. A bűn tehát ebben az esetben nem az egyik individuum (nagy részben érzelmi) ítélete a másik felett (mint a Vasszában), hanem egy sajátos gondolatmenetet követő logikai következtetés.

Zsótér rendezésében a fenti két dráma egymás mellé kerül, ám nem kapcsolódik össze egy előadássá, hanem egymást követő két felvonás marad. Ahogy a két kiinduló mű eltérő színházkoncepciót és esztétikát képvisel, úgy a színpadi megvalósítások is erősen különböznek egymástól. A Vassza Zseleznova egyszerre utal a gorkiji mű cselekményének idejére, valamint a mai korra, mégsem akar sem aktualizálni, sem hű korrajz lenni. Zsótér „önértékén" kívánja vizsgálni a művet, hiszen „mára felnőtt egy olyan nemzedék, akiknek [Gorkij] neve valószínűleg semmit nem jelent. És ez jó." Brecht tandrámáinak lényege pedig eredetileg abban állt, hogy azokat nem feltétlenül a nagyérdemű előtt mutatták be, hanem - a szerző intenciói szerint - színjátszó társaságok, önképzőkörök e művek segítségével tanulták meg közvetíteni az emberi természet megnyilvánulásait. Zsótérnál a Brecht-mű szerepeit fiatal, a színművészeti egyetemet csak 1-2 éve elvégzett színészek alakítják.

Az eredeti darabok szigorúan tétel-művek, amelyekből azonban Zsótér „megragadhatatlan", „cseppfolyós" előadásokat rendezett. Az első rész díszlete zegzugokat, ki tudja, hová nyíló ajtókat rejtő fakonstrukció - kezdetben zárt „doboz", amely egy adott pillanatban hosszan elnyúló fallá nyílik szét. A padlón térkép (Oroszországé, Szibériáé, az északi tengereké), rajta hajtogatott papírhajók. A fontos iratok szintén papírhajó formájában érkeznek, s az azokról másolatot készítő titkárnő természetesen újabb hajókat hajtogat. A díszlet középső részén, egy falból lenyíló kényelmetlen ülőalkalmatosságon foglal helyet a Vasszát játszó Básti Juli, s az előadás alatt valójában alig-alig hagyja el azt. Ha valakivel beszélni kíván, azt magához rendeli. Helyére (az utolsó jelenetek egyikét leszámítva) senki más nem ül - nem ülhet - le. A többi szereplő az építmény tetején mászkál, a zegzugokban bujkál, s ettől némiképp állatiassá válik a karakterük. Mindannyian folyamatosan figyelnek (még azok is, akik a történet szerint a darab helyszínétől távol tartózkodnak, mint „Fedor Zseleznov, haldokló Svájcban" vagy az anyja elől vidéken elrejtett unoka, Kolja), mindenki résen van, hallgatózik, leselkedik. Básti az egyetlen, aki az előadás(rész) alatt végig „megtartja" szerepét, a többiek jelenetről jelenetre más-más alak bőrébe bújnak, míg körbe nem ér a szerepcsere. A cég és a család élén álló nőt egyéníthetetlen „masszaként" veszik körül rokonai és alkalmazottai, akik különböző mértékben és módokon, de mind ellene fordulnak.

A Vassza Zseleznovában a főszereplő kiskosztümjén kívül a család és a tágabb környezet tagjainak ruházata stilizált „egyenruha". A nőkön egyenes szabású köpeny, amely leginkább gyári munkásnőkhöz teszi hasonlóvá őket. A férfiak alulöltözöttek: kigombolt ingek, kinyúlt atlétatrikók utalnak léha életmódjukra. Kivételt képez a külföldről érkező Ráchel, az egyetlen ember, aki egyenrangú ellenfél lehet Vassza számára: ő aranyszínű kosztümöt, vörös harisnyát és kesztyűt visel, jobb kezére pedig - akár egy bábot - kisméretű Lenin-mellszobrot húz. A nő semmi áron nem válna meg e tárgytól, amely ezért talán kissé profán asszociációval egy rajzfilmszereplőt idéz: a South Park tanítójának kis bábuját.

A Brecht-darabot feldolgozó második rész minimáldíszlete hullámpapír-tekercsekből áll - azok borítják a padlót, labirintusszerű bozótot, hullámzó folyót utánoznak. Ahogy az expedíció átvág a sivatagon, a kereskedőt vezető kuli akkurátusan keresztültépi magát a hullámpapíron. Ugyanebből a kartonból készítik maguknak a szereplők a kellékeket: tányért, evőpálcikákat, cigarettát. Az első rész többé-kevésbé realista előadásmódjával szemben a második felvonás játékstílusa karikaturisztikus: a kereskedő (László Attila) önelégült arca és fejhangja, a kuli (Mátyássy Bence) saját arcvonásaiból formált keleties arca számomra óhatatlanul rajzfilmfigurákhoz tette őket hasonlatossá, s ezt az érzetet erősítették a gyors jelenetváltások is.

A kivétel és a szabály esetében a jelmezek uralkodó színe almazöld, „kórházi zöld", a nők itt is az első részhez hasonló köpenyeket viselnek, a férfiak viszont társadalmi „súlyuk" szerint több vagy kevesebb ruhadarabot öltenek magukra. A „mindenható" bíró az egyetlen, aki nadrágot és felsőt is visel, a kereskedőn és a kulin viszont egyformán csupán almazöld alsónadrág van, hiszen (a darab szövegével ellentétben) a sivatagban rájuk leselkedő veszélyekkel szembekerülve valójában eltűnik a közöttük feszülő társadalmi különbség - illetve a másik oldalról nézve: hiába tűnik úgy, hogy a sivatagban egyformák, a bíróság ítélete bebizonyítja, hogy még ott sem azok.

 

 

Gorkij-Brecht: Vassza Zseleznova - A kivétel és a szabály

 

Fordította: Ungár Júlia

Díszlet: Ambrus Mária

Jelmez: Benedek Mari

Dramaturg: Ungár Júlia

Rendező: Zsótér Sándor

Szereplők: Básti Juli, Mátyássy Bence, Varga Mária, Stork Natasa, Bánfalvi Eszter, Mészáros Piroska, Szabó Kimmel Tamás, Miklós Marcell, László Attila, Söptei Andrea, Orth Péter

09. 11. 3. | Nyomtatás |