Ünneplőben

Sztravinszkij: Petruska; Tavaszi áldozat - Győri Balett

Igor Sztravinszkijt - épp úgy, mint bármely más költőt, zeneszerzőt, koreográfust - szabad nem szeretni. Műveire tekintettel természetesen, azok értő ismeretében s következményeként, hiszen a mindenkori befogadó magával a hús-vér emberrel - az alkotó szubjektummal - többnyire nincs semmiféle kapcsolatban, nem is ismeri őt, adott esetben pedig már nem is ismerheti, hiszen 38 éve halott. (89 évet élt, 1882 és 1971 között.)
Hegedűs Sándor
A szerző azonban míg hat, nem halt meg, műveiben jelen van közöttünk, eleven kapcsolatra képes - szabadságunkban áll szeretni, nem szeretni -, s ezen felül még jogalany is! Ha védelemre szorul, intézményesített garanciák állnak rendelkezésére. Ki van ugyan szolgáltatva nézőinek, mindenkori interpretátorainak, de csak bizonyos határokon belül: nem hamisíthatók meg művei, nem építhető át azok világa, azaz nevével, a műélvezők konszenzuális elvárásaival visszaélni szigorúan tilos. (A passzív befogadó félreértheti persze, jogában áll becsapnia magát „műértelmezésében", ha mást nem téveszt meg vele.) A szerzők tehát tulajdonképpen kortársaink, itt élnek velünk, részt vesznek értékvitáinkban, önérdekérvényesítő küzdelmeinkben, nem úgy, mint a néhai alkotó szubjektumok, akiké a mennyek országa vagy a temetők kegyeleti csendje. Akit mi szerzőnek hívunk, az örököseinek pénz, „megbízóinak" élmények forrása, kritikusainak meg, ahogy mondani szokták: „kannibál-csemege" (Walter Benjamin).

Adornónak például - a nagy német filozófusnak, zeneesztétának (1903-1969) - nagyon nem ízlett. Ki is hányta magából, emésztés után természetesen. Ahogy a róla szóló tanulmányában jellemzi, interpretálja szerzőnket, hát az bizony nem igazán a szeretet, a tiszta lelkesültség hangja: „Sztravinszkij zenéje elutasítja magától a zenét, amely lúdbőrös lesz a szabad, betöltetlen hangoktól; merevsége nem más, mint ennek a lúdbőrnek a lenyomata." (Adorno: Zene, filozófia, társadalom. Gondolat, Bp., 1970, 183. o.). Ugyanakkor egyértelműen, határozottan (mindenféle vitát lehetetlenné téve) fogalmaz mű és alkotója viszonylatában: „Nyárspolgári szűklátókörűség jele, ha valamely mű objektív megjelenési formáját összetévesztik alkotójának lelkivilágával, főleg ha az, mint Sztravinszkij, mindent arra tett fel, hogy e léleknek még a nyomát is kitörölje művéből. Csak az ragaszkodik mindenáron a személyhez, aki magát a dolgot nem érti." (i. m. 166. o.). Lám, újfent bizonyíték: a szerző széttrancsírozása („világának" megsemmisítő elemzése) békésen megférhet az alkotó szubjektum alkotói teljesítményének tiszteletével is akár.

A Győri Balett legutóbbi bemutatója meg arra bizonyíték, hogy lehet Sztravinszkijt szeretni is.



A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható.


Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken, a színházakban, illetve néhány moziban és könyvesboltban. Ezek listája itt olvasható.


Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu

Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):

Az aktuális szám 395 Ft

Az adott évfolyam számai: 345 Ft

Korábbi évfolyamok számai: 295 Ft

 

 


 

09. 09. 14. | Nyomtatás |