Mivégre?

Sztravinszkij: Petruska, Tavaszi áldozat - Győri Balett

Az áldozat motívuma köti össze a Győri Balett Sztravinszkij-estjének két egyfelvonásosát. Bár a koreográfusok különbözőek, talán nem véletlen, hogy a záróképek kulcspozíciója azonos. A tömegből itt is kiváló Petruska - mintha kimerevedő kúszó mozdulatban - fekszik a földön; a Tavaszi áldozat kiválasztott lányalakja hasonló helyzetben marad (magára), dermed mozdulatlanná a színpad szélén. A Sztravinszkij-estet Ölbei Lívia elemzi.

Ölbei Lívia

Az értelmezések száma végtelen, de az értelmezésnek vannak határai, mondja Umberto Eco a hermeneutika nevében. A Győri Balett Petruska-előadása mindent összevetve mintha súrolná ezeket a - különben nehezen megragadható - határokat. A Petruskához hasonló klasszikus, mert gazdag színpadi hagyománnyal rendelkező darabok nyilván minden alkalommal nagy próbatétel elé állítják a színházi alkotókat, akik úgy állnak benne (óhatatlanul) a hagyományban, hogy egyúttal (óhatatlanul) szeretnének elszakadni tőle. És bár mindaz, amit a szerző gondol a saját alkotásáról, csak egy (nem is föltétlenül a legfontosabb) a lehetséges nézőpontok, megközelítési módok közül, annyi mindjárt az elején kimondható, hogy Dmitrij Simkin és James Sutherland koreográfiája, a Petruskához rendelt színpadi világ valószínűtlenül messzire került a vásári sokadalomban keringő Petruska -Balerina-Mór hármastól; attól „a hirtelen elszabadult paprikajancsitól, aki a maga zuhatagszerű, ördögi arpeggióival végsőkig csigázza a zenekar türelmét, ez viszont fenyegető fanfárokkal felel neki. Ettől iszonyatos zenebona kerekedik, amely tetőpontjára jutván a szegény paprikajancsi fájdalmas és panaszos összeomlásával ér véget". (Sztravinszkij „látomása" a készülő Petruskáról.) De hát Simkin a színlapon közölt ajánlóban is hangsúlyozza, hogy ez „az én Petruskám". (És Sutherlandé?)  A legfontosabb kérdés úgyis az, hogy az előadás a színpadon jótáll-e önmagáért. Simkin - mint díszlet- és jelmeztervező - a totalitárius (lenini-sztálini) kommunista rendszer egyértelmű díszletei közé helyezi a Petruskát. A Sztravinszkij korabeli értelmezések közül talán Adornónak ahhoz a gondolatához társítható ez az elképzelés, hogy a Petruska nem más, mint a tömegtermelésben elpusztuló költői-szellemi érték megtestesítője. De ne keressünk mindenáron „mentséget".

 


A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható.


Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken, a színházakban, illetve néhány moziban és könyvesboltban. Ezek listája itt olvasható.


Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu

Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):

Az aktuális szám 395 Ft

Az adott évfolyam számai: 345 Ft

Korábbi évfolyamok számai: 295 Ft

 

 


 

09. 09. 14. | Nyomtatás |