Vörös és fehér

Puccini: Turandot - Csokonai Színház, Debrecen

Puccini Turnadotja méltán állandó repertoárdarabja a világ nagy operaszínpadainak, a pesti Operaház is műsoron tartja a Kovalik-féle lassan évtizedes rendezésben. A nagy operaszerző utolsó darabjában (térben, időben és hangzáskoloritban egyaránt) soha nem látott távolságra kalandozik el saját verista gyökereitől, amikor Gozzi misztikus kínai meséjét választja témájául. A mű közben komoly kihívás a társulatnak és a rendezőnek is: olyan hangi képességeket és teljesítményt vár el a három nagy szerep előadójától (a címszerep, Kalaf, Liu), ami nehézségben csak a nagy Wagner-operákéhoz mérhető, ráadásul a kórus is állandó rezonőrként, afféle negyedik főszereplőként van jelen a maga monumentalitásában (a megszokott vegyeskarhoz gyakorta gyerekkórus társul).

Pap Gábor

A színreállító is rendkívül problematikus dramaturgiájú konglomerátumot kap kézhez a Turandottal, melynek zárlata már nem is garantált remeklés: a művet Puccini tanítványa, Alfano volt kénytelen befejezni a mester halála miatt a fennmaradt vázlatok alapján. (Úgy hírlik, a befejezéssel maga a haldokló Puccini sem véletlenül akadt meg: sehogyan sem tudta pozitív hőssé formálni az odáig vérszomjas fenevadként ábrázolt főhősnőt.) De nem csak a vég problematikus: az első felvonás a szereplők felvonultatásán túl csupán a halálos gépezet rituális működését, a kérők jelentkezését, bukását, kínhalálát mutatja, miközben az igazi truvájok, Kalaf és Turandot párharca és a nagy áriák (Liu, Kalaf), a második-harmadik felvonásra maradnak.

A Vidnyánszky Attila rendezte debreceni előadás terét hátulról félkör alakú várfal határolja, benne hatalmas repedés, afféle seb: az alaktalan résen átvetett vörös lepel formáz vérfolyamot. A falon belül áttetsző legojátéknak tűnik a pekingi palota, fokáról nagy számban hullanak a kérői fejek, melyekkel szabályos labdázás folyik alant, a nép körében. A zsinórpadlásról alálógatva hol a kihívást jelző gong, hol pedig méretes guillotine tűnik fel bal-, illetve jobboldalon. A szinte állandóan működésben lévő színpadi forgó a lego-palota túloldalán vörös sárkányfejes kaput tesz láthatóvá. A színpadon e két szín, a fehér és a vörös ural el minden látványelemet, díszletet és jelmezt egyaránt: csak az idegenek, Kalaf és apja, valamint a hű szolgálólány, Liu kap barna öltözéket. A tervező (Vidnyánszky állandó alkotótársa, Alexandr Belozub) Turandot esetében fokozottan játszik rá e kettősségre a főhősnő színeváltoztatásával: a második felvonás harcias vörösével szemben az utolsó részben fehér ruhát és jelmezével egybeolvadó hosszú, fekete parókát ad Turandotra. A jellegzetes (más kínai udvari embereken is alkalmazott) lapos és szögletes fejfedőn a fekete haj tincsei lombtalan kopár fa égbenyúló ágaiként hatnak.

 

 

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható.


Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken, a színházakban, illetve néhány moziban és könyvesboltban. Ezek listája itt olvasható.


Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu

Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):

Az aktuális szám 395 Ft

Az adott évfolyam számai: 345 Ft

Korábbi évfolyamok számai: 295 Ft

 

 

09. 09. 14. | Nyomtatás |