Szöveges feladat

Edna Mazya: Kisded játékok - KoMa

Egy kihívóan viselkedő 14 éves lány látványos tiltakozás nélkül hagyja, hogy négy vagánykodó 17 éves fiú molesztálja. Ez vajon egyenlő a nemi erőszakkal? Ha egy elfogult feminista nő és négy cinikus férfi a hüvely nedvesedésének okairól vitázik, az vajon egyenlő az igazságkereséssel és jogorvoslással? És ha színészek pedagógiai jelleggel feszegetnek kényes témákat a színpadon, az egyenlő egy színházi előadással?
Maul Ágnes

Az első két kérdést - sok másik mellett - a Kisded játékok című előadás teszi fel. A harmadik kérdést meg a néző teszi fel a KoMa előadásával kapcsolatban. Az Orlai Produkció által külföldről importált előadás itthoni megvalósulása olyan, mint egy tanmese, mint egy hosszan elmondott iskolai szöveges feladat, aminek megoldása persze nem olvasható egyik feladatgyűjtemény hátuljában sem.

A Kisded játékok tudhatóan azzal a szándékkal készült, hogy később iskolákban is bemutassák, ahol aztán az előadás által felvetett kérdések további beszélgetéseket generálhatnak. Az egyórás produkció a kényes témát ízlésesen szolidan, de hangsúlyosan a mai (magyar) tinédzserek nyelvén beszélve és kellékeit felhasználva tálalja, ezért valószínűleg sokkal jobban megtalálja majd a helyét egy osztályteremben vagy egy iskola dísztermében, mint a Trafó színháztermében, rutinos színházba járó közönség előtt.

 

 

Forrás: trafo.hu

 

Ez persze nem jelenti azt, hogy rossz, amit látunk. Ahogy a KoMától már megszokhattuk, nincs túl sok felesleges körítés, a játszóteret imitáló díszlet találóan egyszerű, a hangsúly a szövegen és a színészi játékon van, apró ötletek, vicces epizódok és jó ritmus pörgeti előre az előadást. Csak éppen gyakran fogja el az érzés a nézőt, hogy nem színházi élményben, hanem a régen tévében sugárzott Családi körhöz hasonló szórakoztatva okításban van része, aminek minőségi fokmérője az, hogy a nézőtéren hányan csóválják fejüket homlokráncolva, hogy „nahát, hová jutott ez a világ".

A cselekmény (ami nagy meglepetéseket nem tartogat) kronologikusan halad előre, de egyszerre több idősíkot mesél el, így látjuk nemcsak az ominózus szexuális zaklatás estéjét, de a néhány évvel később zajló bírósági tárgyalás eseményeit is. A színészek (akik a saját keresztnevükkel azonos nevű karaktereket játszanak) egyszerre alakítják mindkét idősíkban az öt gyereket: a lázadó, ugyanakkor valahova tartozni is akaró különc Szandrát; a mindenkit manipuláló, a piszkos munkát a többiekkel elvégeztető önjelölt főnököt, Krisztiánt; a gátlásos, frusztrált, mindenki által cinkelt Gézát és az erejüket és vagányságukat infantilis játékokkal fitogtató Balázst és Sándort. De ugyancsak ők öten játsszák a lány és a négy fiú jogi képviseletéért felelős felnőtteket is.

 

 

Az előtérben Guary Alexandra - Forrás: trafo.hu

 

A múltat és jelent a végkifejlet felé haladva egyre gyorsabb ritmusban váltakoztató szerkezet feszültségkeltés szempontjából jót tesz az előadásnak, ám olykor rosszat tesz a színészi játéknak. Az átmenet az egyik szerepből a másikba nem mindig zökkenőmentes, és a játékstílus ingadozik a visszafogott és a túljátszott között. A nemi erőszak estéjét elmesélő részekben a színészek mintha kívül maradnának saját karakterükön, felmondják ugyan a szlenges, tinik szájából ismerős szófordulatokat tartalmazó szöveget, mozdulatokkal, gesztusokkal a kamaszokat mímelik, de nem akarnak azoknak látszani. Ez különösen Guary Alexandrára igaz, akit nagyon nehéz 14 éves csitrinek látni - még akkor is, ha egy koravén 14 évesről van szó. A nézőben folyamatos az érzés, hogy a színészi karakterépítés csak mellékes, inkább a megoldandó szöveges feladat lediktálása, az oktatói céllal feltett kérdésekkel való szembesítés a fő cél. A tárgyaláson megszeppent, kiborult gyerekek, de a fiúkat védő cinikus, érzéketlen ügyvédek és a harcias, elvakult, feminista ügyésznő viszont már-már karikatúraszerűen jelenik meg előttünk, kissé demagóg módon aláhúzva ezzel a kritikai élt: a megtörtént eseményeknél még megalázóbb és borzalmasabb az, ami a tárgyalóteremben következik.

Bár az IPhone-nal való menőzés meg a „prodidzsájos" szigetes reklám felemlegetése iskolai közönség előtt biztos komoly tetszésindexet eredményez, felnőtt közönség előtt kissé erőltetettnek tűnik az, ahogy a könnyebb azonosulást elősegítendő az izraeli szerző, Edna Mayza 1993-ban írt, saját hazájában megtörtént események által ihletett drámáját modernné, kúllá varázsolták. A kézikamerával való folyamatos játék is legtöbbször csak vizuális tuning, jobban is ki lehetne használni. Az erőszak pillanatait megidéző - nagy valószínűséggel előre rögzített - kamerás felvételek viszont expresszíven ábrázolják a helyzetet, amelybe Szandra törvényszerűen belesodródott, de a nézőt egy pillanatig sem hozzák zavarba túlságosan naturalista jelenetek bemutatásával. A színes labdák között egyre mélyebbre süllyedő lányt fekete-fehérben, torzított képsorokon látjuk. Arca alig kivehető, csak kezei láthatóak, ahogy erőtlenül küzd. Nem kiabál, nem kapálózik, bénultan várja, hogy feljöhessen a felszínre, hogy a „játék" véget érjen.

 

 

Guary Alexandra, Egger Géza, Lőrincz Sándor - Forrás: trafo.hu

 

A Kisded játékok azonban nem itt ér véget, a szándékosan nyitva hagyott előadás végén Szandra ahelyett, hogy segítséget kérne vagy elmenekülne, éppen attól vár érzelmi támaszt, aki az összes „kisded" játék - beleértve az „erőszakosdit" is - generálója volt: megkérdezi Krisztiántól, hogy hazakísérné-e.

Akkor most ki a hibás? A túlságosan kihívóan viselkedő, ellenállást nem tanúsító 14 éves, vagy a falkaszellem miatt felelősségérzetüket vesztett, felhergelt 17 évesek? Vagy a jogászok, akik képtelenek eldönteni ezt a kérdést? Netán a szülők és iskolák, akik ilyenre nevelték gyerekeiket?

Fel van adva a lecke.

 

 

Edna Mazya: Kisded játékok

 

Fordította: Deres Péter

Magyar változat: Lőkös Ildikó

Díszlet, jelmez: Cseh Renátó

Zene: Bolcsó Bálint

Mozgás: Fejes Kitty, Katona Gábor

Rendező: Zrínyi Gál Vince

Szereplők: Guary Alexandra, Egger Géza, Kovács Krisztián, Kroó Balázs, Lőrincz Sándor

Helyszín: Trafó

 

További kritikák az előadásról

Urbán Balázs: Finom kegyetlenség

VMR: Te mit játszanál?

 

 

Blogbejegyzések az előadásról:

szinhaz.blog


 

Beszélgetések, riportok:

Interjú az alkotókkal

Kiseded játékok - A Zsanett-ügy is színpadra kerül

 

09. 09. 4. | Nyomtatás |