Wonderful world

Harriet Beecher-Stowe: Tamás bátya kunyhója- NO99, Tallinn

A tallinni NO99 társulat 2004-ben alakult, s minden elkészült előadásuknak számot adnak, ám visszafelé haladva, vagyis például a Tamás bátya kunyhója az NO80-as jelzést viseli. Az alkotók feltett szándéka, hogy amint elérik a nullát, megszüntetik a színházat. Évente 2-3 előadást hoznak létre, igaz, hogy időnként „beiktatnak" félszámokat is: egyszeri akciókat, főiskolásokkal készített kisebb lélegzetű munkákat, színpadi kísérleteket.

Nánay Fanni

Az előadások „alapanyaga" rendkívül sokféle, mégis mutat egyfajta határozott érdeklődési irányt. Klasszikus és kortárs drámák (Shakespeare, Csehov, Jarry, Albee, McDonagh, Yukio Mishima) és regények (Tamás bátya kunyhója, A Mester és Margarita ) adaptálása, valamint filmek színpadi átdolgozása (A hét szamuráj, Stalker, A szarvasvadász) mellett gyakran állítanak színre mai észt darabokat (Fejcsere, Startup), mesefeldolgozásokat (Nikolaj Noszov, észt népmesék), ugyanakkor rendkívül fontos helyet foglalnak el a palettán a társulati alkotásként született, rögzített improvizációkon alapuló produkciók (Olaj!, Tüzes észt fiúk, Hogyan magyarázzunk el képeket egy döglött nyúlnak). Ami az első látásra igencsak változatos repertoár darabjaiban közös: a művek kicsúsznak az egyértelmű értelmezések alól, s különböző, akár ellentétes interpretációs lehetőségeket rejtenek magukban.

Az NO99 produkciói - nem csupán a saját szövegek, hanem az adaptációk esetében is - erőteljes társadalmi érzékenységről és elkötelezettségről tanúskodnak, bátrak, gyakran provokatívak. A különböző művek színpadra állításakor, illetve különböző társadalmi kérdések feszegetéséhez más-más színpadi formát, kifejezőeszköz-készletet használnak, amelyek közös vonása, hogy minden esetben sajátos humor itatja át őket. A felvetett problematika körbejárásakor az alkotók kerülik a sémákat, mind művészileg, mind gondolkodásmódjukban fiatalos frissességet képviselnek. Nem akarnak receptet adni a problémák megoldására, csupán felhívják rájuk a figyelmet, miközben a humor segítségével igyekeznek érvényteleníteni a témákkal kapcsolatos közhelyeket, tévhiteket. Ily módon hoztak már létre abszurd revüműsort a kőolajról vagy népies elemeket felhasználó előadást az észt nép fogyatkozásáról.

 

 

Forrás: no99.ee

 

A Tamás bátya kunyhója c. előadásuk értelemszerűen a rasszizmussal és a kirekesztéssel foglalkozik, formájában pedig leginkább egy embernagyságú bábszínházra emlékeztet. A színpadot matracok, paplanok borítják, a puha felület megváltoztatja a szereplők mozgását: szökdécselnek, szaladgálnak, nagyokat esnek vagy csak lehuppannak a földre, a „gonosz" szereplők pedig öles léptekkel közlekednek. Háttérként próbatermük egyik falának pontos másolata szolgál: középen ajtó, felette vészkijárat-lámpa, az ajtó két oldalán tükörfal, amelyet az első felvonásban fehér roletta takar, a második részben azonban fedetlenül marad, és megkettőzi a színpad terét.

A szereplők teljes fejet takaró maszkokat viselnek, amelyek leginkább különböző arckarakterekkel ellátott latex símaszkokra emlékeztetnek. A feketéké fekete, a fehéreké fehér. A mulattoké mintás: lehet csíkos, foltos, kockás. A gonosz szereplők malacokra hasonlítanak (felfelé álló orrok, széles orrlyukakkal), a „jók" viszont kedves kutyákra (lekonyuló bajusz, kajla fülként lebegő hajtincsek). A kezeket és karokat a maszkéval megegyező színű vagy mintájú kesztyű fedi.

 

 

Forrás: www.no99.ee

 

A puha felületű színpad által megváltoztatott járás és a mimikát kizáró maszkok az egész játékmódot megváltoztatják, a gesztusok szélesebbé, túlzóbbá válnak - akárcsak a bábszínház esetében. E stilizációt továbbá a nyelvhasználat is erősíti, ugyanis a szereplők közül szinte kizárólag Tamás bátya beszél észtül, a többi figura - erősen karakterizált - halandzsanyelveket használ. Az előadást mindvégig narráció kíséri, amit a szereplők egymást felváltva olvasnak fel a színen (vagyis a paplanokkal kijelölt játéktéren) kívülről. A párbeszédeknél azonban csak a „- mondta", „- kérdezte" típusú közbeszúrások hangzanak el észtül, a replikák nagyrészt - nyelvileg - érthetetlenek, viszont mind a kontextusból (ami a dramaturgiai munkát dicséri), mind a gesztusokból és mozdulatokból teljes mértékben követhetővé válnak a dialógusok. Az egyes szerepekhez különböző nyelveket utánzó halandzsa járul: Tamás felesége „olaszul", Éva „japánul", St. Clare nagynénje „franciául" beszél. A nyelvimitációk a gesztusokra is kihatnak, pl. mikor Éva - Tamást védve szavaival - kihúzza övéből láthatatlan katanáját, hogy nyomatékosítsa mondandóját.

 

 

Forrás: www.no99.ee

 

Az előadásban tehát mind a mozgás, mind a maszkok, mind a nyelvezet arra szolgál, hogy a színészek a legkevésbé se tudják a színpadi érzelmeket közvetlenül megmutatni vagy kimondani. Az NO99 előadásait általában véve jellemző stilizáció az alkotók egyik eszköze arra, hogy a gyakran elhallgatott vagy sémákba szorított társadalmi kérdésekről elgondolkodtató módon szóljanak. A Tamás bátya kunyhója esetében e stilizáció a mese - az eredeti mű - naivitására épül, s a szentimentális történetet egy gyermeki világban eljátszva a társulat „csupán eszünkbe idézi", hogy milyen mértékű a kirekesztés és rasszizmus ma is.

Az amerikai Harriet Beecher-Stowe 1852-ben publikált regényét az egyik legfontosabb rabszolgaság-elleni műnek tartják, amely jelentős hatással volt az afro-ameriakiak öntudatára és megítélésre is. Az előadás Louis Armstrong Wonderful World-jének felvételével zárul, aki köztudottan (bár időnként vitatottan) szintén aktívan harcolt a feketék jogaiért.  Ugyanakkor a mégoly naiv módon elmesélt regény, az azon keresztül felidézett valós társadalmi probléma, valamint a betegsége miatt már grimaszba rándult arccal, mégis mosolyogva éneklő Armstrong szavai a csodálatos világról egyszerre állnak egymással éles kontrasztban és teremtenek tökéletes egységet.

 

 

Tamás bátya kunyhója

NO99

 

 

Írta: Harriett Beecher-Stowe, Tiit Ojasoo, Ene-Liis Semper

Rendezte: Tiit Ojasoo, Ene-Liis Semper

Szereplők: Andres Mähar, Rasmus Kaljujärv, Eva Klemets m.v., Sergo Vares, Inga Salurand, Marika Vaarik, Mirtel Pohla, Risto Kübar

 

Helyszín: Trafó - Kortárs Művészetek Háza

 

 

 

További írások az előadásról:

Molnár T. Judit: ...a wonderful world

Nánay István: Maszkban a világ

 

09. 12. 5. | Nyomtatás |