Végtelen idők kereke

Shakespeare: Rómeó és Júlia - OKT/Vilnius City Theatre

Az idei nyár legfontosabb előadása a Korsunovas rendezte Rómeó és Júlia volt, amelyet Gyulán játszottak. A Gyulai Várszínház évek óta hiánypótló feladatot vállal magára azzal, hogy Shakespeare-fesztiváljaira évről évre fontos világszínházi előadásokat hív meg, lehetőséget teremtve arra, hogy napjaink színházművészetének kiemelkedő rendező nagyságai (Nekrosius, Purcarete, Korsunovas, stb.) párbeszédbe kezdhessenek a magyar nézők előtt egymással.

Szűcs Mónika

 

Végtelen idők kereke forog Koršunovas Rómeó és Júliájában is. A bádogasztalokból, tűzhelyekből, konyhai eszközökből és számos más, sokféle holmiból szimmetrikusan megkonstruált tér közepén nyiladék, melynek mélyéről egy fémüst időről időre előregördül, és szédítően forog. A súlyos tárgy egyszerre része a helyzeteknek, játékoknak a maga fizikalitásában, ugyanakkor jelenléte szimbólumként is tekinthető. Jelenléte Nekrošius Hamletjének végig a színpad fölött függő vastárcsájára emlékeztet. Ugyan közvetlenebb és megfoghatóbb, mint az, s ezáltal sokféle aktuális jelentést tud felvenni egy-egy szituációban, mégis ezeken túl mindvégig őriz valami megnevezhetetlen fenyegetést. A hagyományosan a táplálás, a jólét, a termékenység jelképe ebben az előadásban baljós jellé, az elkerülhetetlen sors kerekévé, a fenyegető végzet színpadi metaforájává válik. A legtöbb szereplő kapcsolatba kerül vele, tolja, pörgeti, kongatja, lisztet hint belőle, de csak ketten, Rómeó és Júlia merülnek el benne.

 

 

 

Mert ebben a világban nincs mindenkinek szeme a látásra. Kevesen éreznek rá a sorsukat mozgató erőre. A két ellenséges család közti első csetepatéban (az előadást indító majd' tízperces szöveg nélküli jelenetében) betolják középre, hogy belőle merítsenek muníciót a meg-megújuló civódásukhoz. A családok tagjaiban nem egyéni indulatok munkálnak, hőzöngésükben inkább a klán szelleme működik, és a konfliktus nem tűnik vérre menőnek. Inkább hallatlanul mulatságos, ahogy a bumfordian feszült ide-odajárkálásokból, összevillanásokból olykor burleszkszerű kakaskodás, dulakodás-huzakodás kezdődik, és ahogy a bosszús családfők alig győzik visszafogni a többieket, hogy vetélkedéssé fazonírozzák az indulatokat. Tésztacsomókat vesznek elő, azt mustrálják, dögönyözik, formálják egyre obszcénabb módon, míg csak elő nem kerülnek a kések.

A harc, a párbaj motívumai többször visszatérnek az előadás folyamán, és a groteszk humorú játékok észrevétlen elvezetnek a halálosan komoly küzdelemig. Koršunovas pontosan szerkeszt, az akciók, színészi gesztusok, helyzetek ismétlődései, egymásra utalásai előadásában sűrű szövedéket alkotnak a zenével és a különlegesen szép fényekkel együtt. (Elementáris élmény, hogy a változatlan térben csupán a fények által milyen sokféle hangulat, érzet, helyszín tud megidéződni.) A tésztával vívott párviadal mozzanatai Paris (Dainius Gavenonis) leánykérésének jelenetében kerülnek elő újra: Capulet (Vaidotas Martinaitis) így vizsgáztatja leendő vejét, van-e benne elég (férfi)erő, szenvedélyesség, hogy Júliának alkalmas férje, a Capulet családnak pedig hasznos tagja legyen. De hiába a szülői áldás a frigyre (a Paris zsebébe tuszkolt sodrófa mutatja elmenőben, hogy kinek áll a zászló), végül nem pörög ki számára más az üstből, csak a halál lisztje.

 

 

Részlet egy hosszabb elemzésből, mely teljes terjedelmében az Ellenfény 2009/11. számában olvasható, jelenleg csak nyomtatott formában.

 

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken, a színházakban, illetve néhány moziban és könyvesboltban. Ezek listája itt olvasható.


Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu

Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):

Az aktuális szám 395 Ft

Az adott évfolyam számai: 345 Ft

Korábbi évfolyamok számai: 295 Ft

 

 


 

09. 12. 28. | Nyomtatás |