Krétaporos mozdulatok

Gold Bea, Gold Attila, Kövesdi László: Tanulmány a koreografológiáról

Művészetfilozófia az Artus Stúdióban: Gold Bea, Gold Attila és Kövesdi László az írásról és táncról való közös gondolkodásra hívja a közönséget. Saját gondolatfoszlányaikat látjuk a Tanulmány a koreografológiáról című előadásban, amelyek - a probléma jellegéből adódóan - végül nem állnak össze egy konkrét válasszá. A különféle nézőpontok azonban kifejezetten izgalmassá teszik a vizsgálódást, amelyben a néző partnerré lehet.

Sors Vera

Ahogyan belépünk az előadói térbe, annak négy különböző helyét és benne három, egy-egy lámpával megvilágított alakot fedezünk fel. A közönség múzeumként sétál körbe a félhomályban. Gold Bea egy krétapor-téglalapban a földön fekszik. Része ennek a konstrukciónak, őt is belepi többé-kevésbé a fehér por. Gold Attila egy asztalnál mozdulatlanul ül, kezében egy szintén fehér krétaporral borított kisebb tábla és egy fehér (madár-) toll. Kövesdi László vállainál fogva lóg, kezében teleírt papír, karjaira, ruhájára merőlegesen fehér tollak vannak erősítve. Már ekkor szembetűnő az előadás két kulcseszköze: a fehér krétapor és a fehér tollak, melyeket egy ponton UV fény emel ki a térből - az írást szimbolizálják és képviselik, klasszikus és hagyományos értelemben.

 

Filozofikus, esztétizáló gesztus jellemzi az előadást. Különböző kifejezési formában, egymás után jelenik meg a Tanulmány a koreografológiáról két központi témája, melyeket már a cím is előre vetít: a tánc/mozgás és az írás kapcsolata. Konkrét, gyakorlati módon kapcsolódnak össze már az első jelenetben, amikor Gold Attila fehér tollával táncot ír le a kezében lévő krétaporos táblán. Aztán Kövesdi László figurája olvas fel egy hosszabb eszmefuttatását kortárs táncról, illetve annak a nézővel való egyszerű-bonyolult kapcsolatáról. Gold Bea testével a térbe, pontosabban az azt reprezentáló krétaporba ír. Kivetítőn látjuk egy másik szöveg születését, a kéz táncát, amely a tollat tartja. Előttünk születik meg az írás, a folyamatot azonban csak a felbukkanó (vélhetően civil) grafológus zárja le, kiderül, hogyan, milyen összefüggésrendszerben gondolkodik egy kézírás elemzése kapcsán. A két terület szakértőit látjuk és halljuk tehát, előttünk az író és a grafológus, a táncos és az esztéta. Ők négyen külön-külön és együtt, egymást figyelve és segítve foglalják össze a címben megbújó koreográfia és grafológia, azaz a mozgás, a tánc, valamint az írás összefüggéseinek széles metaforikus mezejét. Ez a beszédmód ugyanis folyamatosan felhasználja a hozzájuk kapcsolódó, sokszor egymástól teljesen független metaforikus megfogalmazásokat, jelentésrétegeket.

 

Az előadás - talán tudatosan, talán önkéntelenül - bizonyos írás és tánc közötti filozófiai összefüggéseket hív elő. Hogy ezeket és egyáltalán az előadást értelmezni tudjuk, ki kell tágítanunk e két fogalmat. A tánc mögött a megkoreografált mozgást, a koreográfiát követő testet is látnunk kell, ahogyan az írás mögött azt a szöveget, mely adott esetben nem csak egy konkrét textust jelenthet, hanem egy olyan általános kategóriát is, mely a művészet megjelenési formáját takarja. Anélkül, hogy konkrét filozófiai gondolatmenetet követnénk, látnunk kell az alapvető összefüggést szöveg és test között. Ha ugyanis egy szövegben - legyen az tánc, beszéd vagy írás - megjelenik az ember, a szöveg és saját teste között folyamatosan mozogva újra és újra meghatározza önmagát: a szöveg testté, a test szöveggé változik. Tehát adott esetben egy írás/szöveg és egy mozgás/test egymást határozzák meg, szétválaszthatatlanok ebben az értelemben, ami újabb ábrázolási és értelmezési lehetőségeket kínál fel - ezek közül mutat be néhányat az előadás. A jelenetek együtt, és mégsem egységként (inkább csak képekként) elindítanak egy gondolatmenetet, de korántsem fejezik be azt. És bár alapvetően erős vizuális nyelv dominál, a verbalitásnak is megvan a maga helye: a szöveget, és így közvetve a nyelvet hallani és látni is lehet.

 

Goda Gábor azok közé a művészek közé tartozik, akik több fórumon is kifejtik esztétikai hitvallásukat.[1] És bár a Tanulmány a koreografológiáról nem Artus-produkció, hanem vendégjáték, mégis szembetűnő a szellemi hasonlóság az Artus és e rövid előadás között, hogy ti. a színházat az alkotók és a nézők együtt: közösen hozzák létre, hogy a jelentés a befogadóban jön létre. Épp emiatt - feltehetőleg - egy teljesen más irányból közelítő, kevésbé esztétizáló értelmezés is lehetséges.

 

 

 

 

 

 

Tanulmány a koreografológiáról

 

Előadók: Gold Bea, Gold Attila, Kövesdi László, Hakkel Hedvig

Fény: Bánki Gabi

 


[1] Lásd pl. Goda Gábor: Jelenségek, jelenlétek (Részletek), in: Ellenfény, 2007/11, 9-17.

10. 01. 13. | Nyomtatás |