Approximációk

Shakespeare: Szentivánéji álom - Szputnyik Hajózási Társaság

A zsámbéki előadás után az a kérdés motoszkált bennem: vajon hány előadás lehetősége van még Bodó Viktorék Szentivánéji álmában? Hiszen a Nyíregyházán megmutatott tízegynéhány jelenet közül alig néhány került be a zsámbéki előadásba, más súlypontokat jelölt ki a bemutató, mint amit a nyílt napon látottakból érzékelhettünk. És azóta is furdal a kíváncsiság, vajon hányféle megközelítés szunnyad még a sóstói alkotótáborban felvetődő jelenetötletekben, akciókban, zenékben? S mindezt hányféleképpen lehetne összerakni úgy, hogy valami érvényes egész kerekedjék ki belőle? És melyik lenne az igazi? Egyáltalán érvényes-e ez a szempont: igazi? Hiszen Bodó Viktor műhelyének eddigi működéséből - szemben a kőszínházi működés célirányosságával - egy sajátos, mátrixszerű színházi gondolkodásmód, létezésmód képe bontakozik ki, amelynek a befejezettség nem elengedhetetlen sajátja. (Amibe alkalmasint az is belefér, hogy anélkül hagyjanak fel a további próbálkozással, hogy valamiféle nyugvópontra eljutottak volna, mint ahogy az a Szputnyik első produkciója, a Holt lelkek esetében történt.) A Szentivánéji álom próbáin sokezer kép és sok-sok órányi film is készült dokumentálva a munka számos olyan részletét, amelyekben ott rejtőzik, mint magban a csíra, ki tudja hány lehetséges előadás. A Szputnyiknak, úgy látom, most a legfontosabb élménye ennek a kavargó teljességnek a megélése, s ez ösztökéli arra, hogy újabb és újabb formákat, csatornákat keresve ezt mások számára is érzékelhetővé tegye.

Szűcs Mónika
 

A cikk folytatása jelenleg csak nyomtatott formában olvasható

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu

Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):

Az aktuális szám 395 Ft

Az adott évfolyam számai: 345 Ft

Korábbi évfolyamok számai: 295 Ft

08. 10. 27. | Nyomtatás |