Fodor Géza

(1943. május 2. - 2008. október 7.)

„A Katona József Színház társulata döbbenten és megrendülve tudatja, hogy elhunyt Fodor Géza vezetődramaturg, a Katona József Színház alapító tagja, szellemiségének egyik meghatározója" - jelent meg október elején a Katona honlapján.

Rövid időn belül nekrológok, emlékezések sora vette számba azt a hatalmas veszteséget, amit Fodor Géza halála jelentett. „A Katona művészei sem tudják, milyen űr marad utána. Abban, hogy a Katona Katona lett, abban Neki nagyon nagy része volt" - mondta Székely Gábor a prae.hu-n. - „A színházban nagyon meghatározó volt, mind a darabválasztásban, mind az évadelemzésben, tehát nemcsak mint dramaturg, hanem mint teoretikus is. Írt a stiláris változásról, ami végbement/megy a színházakban, és felvetette a kérdést, hogy a Katona ennek meg tud-e felelni. Itt hagyott minket a legfontosabb ember. Zsámbékinek is mondtam, hogy a legfontosabb emberedet vesztetted el, erre ő: „Igen..." És Ascher Tamás, sőt Máté Gábor is ugyanezt válaszolta."

Fodor Géza számtalan dramaturgiai munkája közül is kiemelkedik az a szerepe, amit Petri György drámafordításaiban betöltött. Maradandó tette volt az is, hogy A Színház hasábjain öt éven keresztül hiánypótló színházelméleti írásokat tett közzé és látott el kommentárokkal. Operakritikusként vitathatatlan tekintély volt. („A színházat az operán keresztül szerette meg" - mondta Székely Gábor.) Fő műve A Mozart-opera világképe című monográfia. 

„Egyre kevesebb körülöttünk - különösen a színházi és drámairodalomról szóló szakirodalomban - az összegző, az a tudós- tanár, író-gondolkodó, aki természetes gesztussal tudja továbbadni tanárként a katedrán, íróként a könyveiben a maga saját klasszikus tudását, a maga igazi történeti mélységben, távlatosságában, tradícióismeretében. Fodor Géza ezt a tudását és ezt a szellemet" képviselte - írta róla Radnóti Zsuzsa az ÉS-ben.

Fodor Géza emléke előtt utolsó dramaturgiai munkájának elemzésével tisztelgünk.

09. 02. 15. | Nyomtatás |