Érkezési oldal

Ágens: Deus tardat

A debreceni MODEM széles tömegeket vonzó kiállítására (Az igazi da Vinci), társművészeti kísérőprogramként készült Ágens legfrissebb, négyszereplős alkotása, mely az Alternatív Thália Projekt keretében most Budapesten hagyományos, színházi térben is a nagyközönség elé került. Az Isten késik című szertartás-vízió eredetije nem pusztán térspecifikus alkotás, amennyiben a tárlat terében, (ihlető) anyagának környezetében volt látható. A társművészetek felé nyitó múzeumi gyakorlat számos izgalmas helyzetet, pillanatot adott már a köznek, ilyen lehetett a debreceni előadás is. A fővárosi megmutatkozásra Ágens most a Thália Régi Stúdió egyedi, szerethetően rendhagyó terébe komponálta meg előadását.

Ágens alkotását a MODEM kiállításán látható, Leonardo rajzai alapján megalkotott angyal-ember hibridlényt ábrázoló szobor ihlette: sajátos víziójában e félbevágott, csigáshajú, rejtélyesen mosolygó figura a kezéből-karjából karmokká, hatalmas denevérszerű szárny vázává nyúló csontjaival a maga egzakt formájában egyáltalán nem jelenik meg. A plasztikus látomást a mű igényes, meghökkentő kellékei-jelmezei nem idézik fel (leszámítva talán egy különös, tüskeszerű fémkarmocskát). Béres Móni jelmeztervező vékony szíjjakkal kombinált, tojáshéjszín gézbe-vászonba öltöztette a Deus tardat alakjait. Emődy Krisztina orvosifém-hatású, pompás-nyomasztó alien-idomokat alkotott a játékosoknak. Tárgyai az emberi gerincoszlop, bordázat, a mellkas természetes formáival játszanak. Azokat a szereplők hol páncélként húzzák magukra, hol szent tárgyakként, vagy éppen bizarr játékszerekként veszik kézbe. Károlyi Balázs remekmívű maszkjai, testplasztikái ijesztő élethűséggel sugalmazzák a két férfi szereplőről, hogy azok emberbőrbe bújtatott kiborgok. Philipp György tépett bőrű fejtetőjén mintha acélkoponya háta csillogna, Gergye Krisztián fémes lábfeje fölött pedig az Achilles-ín mentén hasad fel a bőr.

Két énekes-színész és két táncos-színész játékának izgalmas kombinációja ez a hasonlíthatatlan hangulatú játék. A betáncolt, beénekelt térben a folyamatos átalakulás, átrendeződés képkockáit követhetjük. Ágens egy szálra felfűzött, ám sokféle gyöngyszemből komponált oeuvre-jének egy újabb, nagyerejű darabja bomlik ki a szemünk előtt. A darabot fénytervezőként is jegyző Gergye Krisztián állandó művésztársával, Gresó Nikolettával táncolja, éli-halja meg koreográfiáját. A két táncosról nehéz levenni tekintetünket. Gergye Krisztián saját, jellegzetes jegyeivel tűzdelt koreográfiája ugyanazt az élményt nyújtja, mint mindannyiszor, mikor új munkájával találkozunk: a folyamatos finomodásét, letisztulásét. Önálló alkotói évtizede során csiszolta-csiszolja mind sajátosabbá, megnemesedettebbé táncát, s minden egyes munkában újabb ízekkel, tónusokkal gazdagítja azt. A Deus tardatban a szorongás, a kiszolgáltatottság, az elesettség, a gyereklét nyomasztó jegyeit csillogtatja meg. Mikor hátrafeszített fejjel, leszegett állal, kontraposztban, kifordított könyékkel áll: pusztán a tekintetével játszva „tölti fel" önnön figuráját alávetettséggel vagy uralommal, naivitással, vagy démonisággal. A nyitó képben Ágenssel közös, egész fejükön feszülő, szájkosárszerű szíj-csukjával feltűnő Gresó Nikoletta bűvös dolgokat tud művelni tekintetével. Míg sok táncos az életében nem hajlandó vagy képes játszani a vonásaival, addig az arcjáték az ő esetében egyenrangú (itt is) a test játékával.  Egyszer buja, másszor jeges, az egyik pillanatban riadt szűkölő, a másikban fenyegető fenevad.

A Leonardo szellemiségének tehetséggel adózó játék igazi erőssége a zenéje. Míg Ágens mind szélesebb körben ismert és elismert tehetségét számtalan műben élvezhettük már, addig a vele és Gergye Krisztiánnal újabban dolgozó énekes, Philipp György tudása még az újdonság erejével taglóz le. Angyal ő itt, angyali hanggal: hangulatok, stílusok, technikák roppantul széles skáláját vonultatva fel. A nagyrészt a gregorián aranyszövetére applikált „repertoárján" megannyi zenei világ: egzotikus, fenséges kultúrák darabkái. Laikusként csak saját élményanyagomra, zenei memóriámra támaszkodhatom, de a keleti kereszténység, a Kaukázus népei, a zsidó kántorművészet énekművészetének kincseit vélem felfedezni az általa énekelt anyagban. A Deus tardat élő és felvételről megszólaló „liturgiája" spirituális összhangzattá kerekedik. Philipp György pompás énekes, amint a Deus tardat zenei anyagát is világszínvonalúnak tartom. Színi jelenléte pedig messze nem merül ki énekesi csillogásában: nem vállal túl sokat mint játékos, de amit igen, azt szuggesztív erővel láttatja. Révült, paralitikus gesztusai, gótikus kapubéllet-szobrokat idéző pózai, méltósága és tanácstalansága képei igen kifejezők. Ágens (kit nemrég Johanna nőpápa szerepében láthattunk-hallhattunk Gergye Krisztián alkotásában) médium-alakja is összetett: rabként vergődve látjuk, majd e különös ceremónia mestere, kikiáltója, első énekese lesz belőle. Arcán hol mórikálóan huncut grimaszok, hol a mindentudás méltósága jelenik meg.

E játék a nagy keresők, a nyughatatlan, tépelődő szellemek előtt tiszteleg. Nem célja Leonardo tételes megidézése, szájbarágós, agyonhasznált elemek felvonultatása. Az ő szellemisége által megtermékenyült, ihletett játékot látunk, megadva, átadva magunkat egy sejtelmes, rejtelmes atmoszférának, a kreatív gondolatnak, az okos és felelős játékosságnak és tehetségnek.

A játék végén Ágens és Philipp György két jókora papírhengert gördít ki a színen. A széles papírszalag - rajta kottaoldalakkal - ösvényként fehérlik a színen. Ők ketten reflektorral pásztázzák-szemlélik a felületet, mint felfedezők egy frissen feltárult sírkamrában. A megismerés, a rácsodálkozás e hangsúlyos, végtelenül egyszerű jelenetében nagyjából benne van minden, ami ezt az előadást jellemzi, létrehozta. A választ (ha volt kérdés, avagy csak a kétely), hogy késik-e, s van-e egyáltalán Ő, aki késsen, e kép sem hozza közelebb. Legfeljebb megmutatja - mint a leonardói életmű -, hogy mi történhet akkor, ha a kételyig, a teremtő türelmetlenségig eljutunk.

 

 

Ágens: Deus tardat

 

Jelmez, látvány: Béres Móni

Maszk: Károlyi Balázs

Ötvös: Emődy Krisztina

Fény: Gergye Krisztián

Koreográfus: Gergye Krisztián

Rendező: Ágens

Előadók: Ágens, Gergye Krisztián, Gresó Nikoletta, Philipp György

 

Helyszín: Thália Régi Stúdió

Halász Tamás
08. 03. 12. | Nyomtatás |