Ígéret - A befogadó magányossága

Ladjánszki Márta: Lankadó extázis

"Fennkölt állapotban
állok a lopott pillanatban.
Feszülök neki az időnek,
de vajon kit szülök meg?
Fegyelmezett csend vesz körül,
félek, hogy már csak
az árnyékom örül.
Fáradok, már magamban sem vagyok
s te itt vagy, mégis legbelül!" "Létrehozok /…/ Világot és beszélek
/…/ vonszolom testem /…/
olvasztom a jeget meleg szívemmel
/…/"

Kétszínnyomásos, igényes, keménylapos, kétrét hajtott A5-ös ismertető lapocska.

Kívül félmeztelen női test, belül ölelkező emberalakok. Lankadó extázis - nyilvános megtermékenyítés. Ezeket ígéri az L1 Táncmuvek Ladjánszki Márta által rendezett és koreografált legújabb előadása a Bakelit Multi Art Centerben. Kortárs mualkotások esetében bevett szokás szerint egészen pontosan és a lehető legszukebbre szabva kijelöli azt az értelmezési horizontot,
amiben a mu mozog. Megsúgja, miről szól a darab. Az együttlét lehetőségéről az egyedüllétben, a létrehozásról a
tehetetlenségben, az urben való megtermékenyülésről.
Valamiről a Semmiből. "Csak akkor gyere, ha mágnesként vonz a
megismerés, és kezembe akarod adni testedet, lelkedet!"

15x15 méteres, homogén, fehér, üres tér, három oldalán egy sorban székek. Nagy, üres, fehér, minden intimitást kizáró
tér. Egy sor szék. Elbújni bárkinek is lehetetlen. A székek nélküli oldal falán a padlózatra kúszó filmvetítés. Arcrészletek. Sok száj,
orr, szem. Az általuk keltett zsivajgásból csak néhány félmondat érthető. "Nekem az volt a nehéz …", "Eleinte …". Egy szem, egy
száj - ha elég ideig nézed - mindig szép önmagában.
Ha az arc rút, akkor is. Legfőképpen akkor. Néhányan zeneeszközöket hoznak, leteszik, kimennek. Aztán sötét, surrogás
a székek mögött. Valakik jönnek.

Meztelen testek állnak a falnál. Egyenes tartásúak, fazonra nyírt, fiatal szeméremmel. A fentről érkező fény keltette árnyékok
miatt eldönthetetlen, hogy meztelenségük valódi, vagy plasztik gúnya. Lassan forognak, mint csirkék a nyárson. Nem
tudhatni semmit. Nem tudni jó.

Ladjánszki Márta koreográfiájának vezérmotívumai a zártság, a sokszólamúság, a szimultán töredékesség és az egyszeruség.

Zártság és a külső segítség lehetetlensége

A Ladjánszki által létrehozott mikrovilág első felütésre szigorúan zárt. A nézők körbeülik a játékteret, a darab részvevői zenélnek.
Hagyományos hangszereikkel és egyéb hangkeltő eszközökkel minden artisztikus allurtől mentes hangzást hoznak létre. Az épp nem táncoló szereplők is nézői az előadásnak. Nézés és nézettség.
Nincsen kint. Csak mi vagyunk. Csak az van, ami itt van.

Sokszólamúság és az együttlét lehetetlensége


A Lankadó extázis előadói - vélhetően előképzettségük
különbözősége miatt is - szembeszökően különböző módon mozognak. A klasszikus mozdulatoktól a sportakrobatikán át egészen a jó értelemben vett mukedvelő amatőrségig a lehető
legszélesebb a paletta. Ez a karakterológiai sokféleség az előadás első háromnegyedében a tényleges találkozás, a valódi
együttlét lehetetlenségét előlegezik.

 

Szimultán töredékesség és a teljesség lehetetlensége

A táncosok szólóznak, egy-egy kisebb jelenetre párokba, hármasokba rendeződnek újra meg újra, amelynek véget érte előtt más szereplők is belekezdenek egy ettől függetlennek tunő történet- vagy mozgástöredékbe. Semmi nem ér véget, csupán elhal. Ugyanolyan keresetlenül áll le, ahogyan elindult. Nem csupán a történetek törtek, de a legtöbb mozgás is. A Lankadó extázis ezért nem is annyira táncszínház, mint inkább mozdulatszínház. Mármár performance. A mozdulatok gyakran azt a fajta tehetetlenséget és haragot idézik, amely akusztikailag a már réges-rég beszélni tudó gyermek szó-raka-ténuszkodásával rokon. Azt a monomániás haragot, hogy mozdulni muszáj, noha célba sosem érhet a mozdulat. Azt a kényszeruséget, ami a nézettség terében nem en-ged mozdulatlan maradni. Azt a tehetetlenséget, hogy akkor kell mozogni, amikor semmi kapcsolat a mozgatónkkal.

Egyszeruség és a megértés lehetetlensége

Ladjánszki jelei egyszeruek. Nem úgy egyszeruek, mint a GY betunk, amely görbéből és mindenféle egyenesekből való
összetettsége ellenére semmi mást nem jelöl, mint a gyé hangot. Inkább úgy egyszeru, mint a pont vagy a nulla. Semmi érzéki
összetettség, semmi formai bonyolultság. Mégis fel nem foghatjuk, mit jelent. Meztelenség, szájba köpés, emberi testből hegeduvonóval előkapart sirálysikoly, pofonok és "szeretlek".
A darab hangsúlyos tematikai elemei: a muvészi alkotás és az együttlét átválthatóságának kérdése, a nemiség és a nézői
részvétel.

Mualkotás és együttlét

Az ismertető és a darab első harmada egyenértékuként, sőt ugyanazon dolog két oldalaként mutatja fel a muvészi megszólalás
és az emberi találkozás kísérletét. Mindkettő megtermékenyülés, mindkettő létrehoz valamit a semmiből. Ez a kellően ki nem bontott kétértelmuség az előadás során reflektálatlanul oszlik fel, a hangsúly az utóbbi felé tolódik. Minden - a hallottság terében kiadott hang - eltorzult hívássá, minden a látottság terében elindított
mozdulat a találkozás, az együttlét keresésévé válik.

Nemiség

A Lankadó extázis világa egy férfiak nélküli világ. Itt a férfiak szerepe csupán az akrobatikus pózolás, az erőszak és a zene. Furcsa idegenként, istenekként, érzékeny turistaként jönnek-mennek. Sokkal inkább szemlélői, moderátorai, mint részvevői a
darabnak. Nőket nők ölelnek. Mindennek semmi köze a nemek előtti (utáni) paradicsomhoz. Nőket nők hágnak. A követelődző
méhek, az érzéki és érzelmi szeretetéhségnek a világa ez. Szép és rút és steril. Az ég felé görcsösen kitárt hüvely.

Részvétel

A szemlélődésben az előadókkal azonosuló nézők számára az ismertető még ennél is valóságosabb részvételt ígér. "Csak akkor
gyere, ha mágnesként vonz a megismerés, és kezembe akarod adni testedet, lelkedet!" Egyik pillanatban a nézők sorából
ketten belépnek az előadói térbe. Szeretkezésük szeretkezés. Vad és érzékeny odi et amo, finom és durva. Különleges érzékiségu
csiganász egyenes vonalban keresztül a színen. Pontosan értem a szerzői gesztust. Hogy helyettem vannak ott. Ôk is, mások is. Hogy én is levetkőzöm velük, hogy én is részt veszek a darab minden
ölelésében. Arra gondolok, milyen jó lett volna ott lenni a próbákon. Lemeztelenedni tanulni. Ölelni tanulni. Most pedig egy színházi székben ülök ruhában. Egyedül. Kaptam egy gesztust, egy jelet. Azt ölelgethetem.

Pán sípjára végezetül megindul az ölelés-folyam. Ebben a steril fekete-fehér térben, a szétaprózódott, görcsbe rándult
emberkék mégis létrehozzák az intimitás összetéveszthetetlen légkörét. Mindenki ölel mindenkit. Ez a felcserélhetőség éppen
annyira a szeretet egyetemességének örömünnepe, mint az androgün teljesség feladásának gyásza. Az öreg erdőkerülőt
gépzene segíti, a zártság szétoszlik. Az intimitás
csináltságként születik meg. Produkció. Mégis jó. Még így is jó.
Hazaindulunk. Nevetgélünk, szomorkodunk. Ugyanaz. Jó lenne tudni egymást megölelni. Akár még Jon Bon Jovira is.

Ladjánszki Márta:
Lankadó extázis

Design: Deák Balázs
Smink: Károlyi Balázs
Videó: Koroknai Zsolt
Fény: Amper
Zene: Jávorka Ádám, Varga Zsolt
Koreográfus, rendező: Ladjánszki Márta
Előadók: Ladjánszki Márta, Garai Júlia,
Hód Adrienn, Jarovinszkij Vera,
Jávorka Ádám, Kántor Kata, Kiss Melinda,
Lakat Andrea, Szász Dániel, Varga Zsolt
Helyszín: Bakelit M. A. C.

Török Ákos
07. 12. 3. | Nyomtatás |