Gyilkos kerestetik

Frankenstein-terv – Bárka Színház

Ahogy Dr. Frankenstein összeférceli a természettudomány kriptaleheletű, kémcsőbűzös titkaiból a névtelen monstrumot, úgy illeszti egymáshoz Mundruczó Kornél legújabb rendezése a színházat, filmet, performanszot egy izgalmas, életképes formává. A Frankenstein-terv komótos előadás, csupa spondeus, majd egy váratlan vallomás vagy hirtelenhalál. Ez a mélázó ritmika Bíró Yvette kézjegye lehet. A neves filmteoretikus, dramaturg már többször dolgozott együtt Mundruczó Kornéllal, most Mary Shelly gótikus regényének pedagógiai, etikai kérdésfelvetéseiből állították össze az előadás vázát. A tudományos fantasztikumot szociohorrorrá mérgesítik. Drámáról nem beszélhetünk, fordulatok, improvizációkból rögzült történetszilánkok képezik a tervet. Az előadás pedig, a terven alapuló kísérlet, mely a véletlenek és a kutatás szerencsés egybeesésére hagyatkozik.

Fehér Anna

A Bárka mellett felállított Mobilbox Konténer Színházban vendégként fogadnak, Mezei Kinga elkéri kabátom, beljebb invitál. A küszöböt átlépve egy egészalakos tükörbe ütközöm, majd az egyik tévémonitoron látszom, megszólítanak, szembesítenek magammal. Amíg mindenki helyet foglal, Monori Lili Derzsi Jánoshoz beszél, egy fiatal lány sminkeli magát. Nem lehet tudni, hogy az előadás előkészületei zajlanak vagy maga a játék, még sokáig a valóság és a fikció határán egyensúlyozunk. A nézők széksorai mögött ablakok vannak, előttük üres játéktér, és három szoba. Nem lehet belátni az egész teret, de mivel mindegyik szoba be van kamerázva, követhetők a képernyőn az események. Ágh Márton praktikus díszlete egyszerre hiperrealista és szimbolikus.

Rába Roland dinamikus belépője után - az epikus színház hagyományainak megfelelően - üdvözöl minket, fekete joggingjában magabiztos és fesztelen, ő a művész, vagyis a filmrendező. Bemutatja Viktóriát, (Monori Lili) a konténer tulajdonosát, aki egy kifőzdét üzemeltet a helyiség hátsó részében. Itt él férjével, az üvegszemű Argyelán (Derzsi János) és az ő lányával, a selypítő, szalmaszőke tini, Tündével (Kiss Ágota), no meg a jugoszláv konyháslány és éjjeli pillangó, Magdival (Mezei Kinga). A konténert azért kölcsönözte ki Frankenstein Viktor, a Balázs Béla díjas filmrendező, hogy castingot tartson készülő horrorfilmjéhez. Segítségére van Natasa (Stork Natasa), az egyetemi hallgató, megalázott, kihasznált lány, a filmrendező végig leckézteti. Szűk alakítása egyetlen tétova gesztus, de ez végig jól működik. Kezdetét veheti a szereplőválogatás, a játék a játékban.


Fotó: Dusa Gábor

A Frankenstein-terv minden előadására más-más statisztéria érkezik. Olyan budapestiek, akinek a hobbijuk a statisztálás. „Az alkotó teremti meg az embereket, mind a színházban, mind a filmen" - olvassa fel a filmrendező visszás hitvallását, aztán különböző improvizációra szólítja fel a sorszámmal érkező embereket. „Mit tenne ön, ha találkozna az ördöggel, és felkínálna önnek egy szerepet? Telefonáljon a férjének, Ábrahámnak, aki több napja elrabolta a gyerekét, Benjámint! Sírjon! Játssza el, hogy az ördög harapdálja! Valaki kilép a tévé mögül, és gyomron lövi, tessék!" Az előadás legalább egynegyedét teszi ki ez a keresgélés, mindenki zavarban van, egyedül Rába Roland fölényes, olykor szinte kíméletlen. Írhatnám azt is, hogy Viktor, a rendező, de a civil szereplőkhöz való viszonyában valahogy a színészben is az embert látjuk. Bár Rába egyetlen percre sem hagyja el szerepét, alakításában a figura alkalmazkodik, reagál a valós szituációkra. A néző is furcsa helyzettel szembesül, fiktív történetet néz, amelyben amatőrök kínosabbnál kínosabb helyzetbe kerülnek. Rába Roland nem szűnő biztatására egy meglett ember már a földön fekve próbál zokogni, egy középkorú asszony dallamosan ágál, majd hasát szorítva, sikítva hörög, egy fiatal férfi megtagadja a további feladatokat, becsapja az ajtót, távozik. Nevessünk, biztató tekintettel figyeljünk, vagy a kíntól temessük tenyerünkbe az arcunk? Végül egy fiatal fiú érkezik, Rudolf, első ránézésre egy újabb statiszta. „Sírjál!" - mondja neki Rába. „Sírok" - válaszolja a fiú rezdületlen arccal nagy sokára. A szenvtelenség a korszerű teatralitás, tudjuk, itt valami megváltozik. Rába először hagyja el rendezői székét, foglalkozni kezd a fiúval, előjátszik neki, noszogatja, de Rudolf nemtörődöm, segítség kell. Tünde kerül mellé társnak, aki szintén részt vesz a castingon, a fiú nem tűri, hogy hozzáérjen. Rába egyre türelmesebb, egyre inkább belebonyolódik a fikciós közegbe, amit Viktor életre kelt horrorfilmje rajzol köré, elveszti a kapcsolatot a közönséggel, észrevétlenül csúszik ki a kezéből az irányítás, a teremtés aktusa. A fiú megkapja a kamerát, hogy kimenjenek a lánnyal, hátha megszabadulva a közönség tekintetétől felszabadul. A tévémonitorokon a Blair Witch Project klasszikus tinihorrorjára emlékeztető remegő kézikamera kép látható. Az Orczy kert sötét fái közé beszüremlik a fény, míg el nem téved végképp a ködös avaron. A kamera a földre zuhan, két fatörzs metszi a képmezőt. Viktor kommentál: „Ez a fiú komponál, épp, mint Scorsese". Aztán mikor továbbra sem történik semmi, kiküldi Natasát.

A színház talált tere nemcsak a konténerre korlátozódik, hanem a körülötte létező karakteres valóságra is kiterjed. A néző érezheti maga körül az éjszaka és a nyolcadik kerület fenyegető sötétjét, többször megemlíttetik a Nagyvárad téri metró. Nyugdíjasok dörömbölnek a kifőzde ablakán, Magdi a konténer mellett strihel. A technika segítségével távolabbi tereket köt össze az előadás. Derzsi János, vagyis Argyelán élőben beszél telefonon egy temetkezési vállalkozóval, koporsót rendel Tündének. A rendőrség bevonul a konténerbe, két egyenruhás a személyigazolványunkat kéri: gyilkosság történt az Orczy kertben. A nyomozó (Spolarics Andrea) átveszi az elnémult Rába narrátori szerepét, ő kommunikál ezentúl a közönséggel. Szerepe hasonló, mint a regényben Robert Waltoné, aki leveleiben meséli el Frankenstein történetét húgának, a nyomozónő, mint az érzéketlen társadalom tárgyszerű szószólója, nekünk mondja el jelentéseit.

Király Jenő - a műfajfilmek esztétája - a következőket írja: „ A horror az, ami a tragédiából marad abban a világban, ahol győzött az átlag, s azt, aki nem statisztalélek, nem maguk fölé emelik, hanem maguk alá nyomják." Mundruczó több filmjében (a Nincsen nekem vágyam semmiben Nagy Ervin és Rába Roland, az Aftában és a Szép napokban Polgár Tamás, a Johannában Tóth Orsi) az elhagyatott kölyök a zsigeri halálosztó szerepébe kerül, akár Mary Shelly kitaszított szörnyetege, ártatlan és elvetemült, de nem statisztalélek, bosszút áll az elnyomásért. Mundruczó legújabb felfedezettje az állami gondozásban nevelkedett Frecska Rudolf. Erre a szerepre kereste, és rá is talált a sírós arcú, folyton csodálkozó szemeivel lentről felfelé sandító, edzőcipőben csoszogó, de egyenes tartású fiúra. Kamaszos flegmája, ráérős stílusa megadja az előadás ütemét. Akárcsak szerep szerinti anyja, Monori Lili, aki épp ugyanez a fajta színjátszó. Karakteres magányuk és egyszerű szabadságuk lenyűgöző. Monori az amatőrök hitelességével megjelenő profi, jól példázza ezt Mészáros Márta Kilenc hónap című filmje, ahol premier plánban szülte meg gyermekét, miközben egy egyedülálló anyát alakított. A Frankenstein-tervben Viktóriaként elmeséli, hogy Rudolfot titokban szülte, a világtól elzárva egy szobában tartotta, majd két éves korában intézetbe adta. Viktória iróniája, az a gyilkos kegyetlenség, amivel még most is megtagadja a fiát, teremti meg a fiúban a szörnyeteget. Gyönyörű kép, mikor a fiú a konténer ablakaira rúzzsal üzenetet rajzol: Itt vagyok - írja, és egy levágott fej mellé síró arcot pingál. Az anyja együtt játszik vele, de válasza félelmetes: „Fáj a fülem, kisfiam. Én egy vasorrú bába vagyok, akinek fáj a füle, mert ez a kis tetű, te kisfiam, belemászol a fülembe" - rajzol és magyaráz. A szex sem maradhat el a rendezésből, a mostanra már teljesen megtört, elbizonytalanodott Viktor, aki ráadásul homoszexuális, kedvét leli régi szeretőjében, Viktóriában. Az ő nyomoruk gyümölcse a beteg lelkű szörnyeteg, aki a sötétben ülve hallgatja szülei nászát, világít a szeme az infrakamera fényében, mint egy ragadozóé.

Derzsi János mindössze kétszer megy keresztül a színen: egyszer lánya haláláról értesül, és szenvtelen arccal pozdorjává tör két széket, másodszor pedig részegen, egy asztronauta holdbéli lépteinek bizonytalanságával elbilleg a konyhapult mögé, ahol megerőszakolja Viktóriát. A legerősebb jelenetei Mezei Kingának vannak, aki nagyszerűen illik a szedett-vedett társulatba. Siralmas, szívfacsaró látvány a rákbeteg mégis életvidám lány szerepében. A fiú őt szemeli ki élete párjául, de románc egy ilyen világban nem létezik. A szintetizátor idegfeszítő, kattogó demojára szeretete jeléül egy hatalmas adag barackkonzervet nyelet le menyasszonyával Rudolf. Újabb horrorisztikus body art performansznak lehetünk tanúi, a hatalmasra duzzadt szájú, öklendező Mezei Kinga láttán.

A fiú, épp úgy, mint a regény szörnye, beteljesíti végzetét, és legyilkolja a családot: Tünde még a parkban lelte halálát, Argyelán ütőerét a barackkonzervvel metszi el, az anyját esküvői fátylával fojtja meg, Magdi elszalad, de tudjuk, ő sem él már sokáig. Rudolf ismét kezébe veszi a gyilkos fegyvert, a kamerát, a közönségre szegezi, láthatjuk magunkat, a statiszták szürke tömegét, közömbös bűnösök vagyunk és potenciális áldozatok. Ekkor megjön az apa, a rendező, gyengéden oktatja fiát, hogy fogja a felvevőt, kicsalja a konténerből, látjuk a monitoron, ahogy megküzdenek, és a fiú őt is agyonüti. Majd visszatér, véres kézzel felkapcsolja a villanyt, átnyújtja a kabátunkat, és azt mondja: „Semmi baj", amolyan baljós feloldozás ez, mint A jégben a „Ne félj!".  I can't get no satisfaction - mégis egyedülálló előadás.

 

Frankenstein-terv

Bárka Színház

 

Írta: Mundruczó Kornél, Bíró Yvette

Díszlet, jelmez: Ágh Márton

Dramaturg: Petrányi Viktória

Rendező: Mundruczó Kornél

Szereplők: Monori Lili, Rába Roland, Mezei Kinga, Derzsi János, Spolarics Andrea, Stork Natasa, Frecska Rudolf

07. 12. 7. | Nyomtatás |