Nem voltak csontjaik

Beszélgetés Marie Chouinard-ral

A Tavaszi Fesztivál keretében volt látható a Thália Színházban a Marie Chouinard Company: bODY_rEMIX/gOLDBERG_vARIATIONS című előadása balettcipőkre és protézisekre, majd a Trafóban a társulat egy régebbi darabját is bemutatták. A világszerte különös innovációs technikáiról ismert kanadai koreográfus, Marie Chouinard nem turnézik a társulattal, Montreálból, telefonon adott nekünk interjút.
-sisso-

– Amikor a hetvenes években megjelent a kanadai tánc szcénán, egyfajta enfante terrible-ként sokkolta a közönséget. Meztelenül táncolt, gázmaszkban fulladozott, vödörbe vizelt a színpadon, sárral kente be a testét. Ez kortárs tánc volt akkoriban? Ma hogyan látja ezt?
– Akkor sem tudtam, és most sem tudom, hogy kortárs táncnak hívhatom-e a munkáimat, csak abban vagyok biztos, hogy igényes művészi munkát végzek, amiben intellektus és tánc is van, meg talán egy kevés dinamit. Egyszerűen embereket, testeket használok fel, az emberek idejét, mozgását és ritmusát. 1990 óta van ehhez egy társulatom.
– Ma a legjobb kortárs koreográfusok között tartják számon. Milyen érzés avantgarde művészből népszerűvé válni? 
– Rengeteg öröm van benne, a világhír csak ennyibe került, meg abba, hogy ma is ugyanolyan érdeklődéssel és kíváncsisággal dolgozom. Ha úgy vesszük, most is avantgarde vagyok, ma is érdekelnek a gondolatok a mozdulatok mögött. 1978 óta mást sem csinálok, csak figyelmesen hallgatom a testek lüktetését, egészen addig, amíg nem tudom új rendszerbe foglalni azokat. Mindig az elejétől kezdem, és átrendezem a klasszikus struktúrákat, lehetőleg úgy, hogy az előadást látva a néző is rácsodálkozhasson saját testének misztériumára.
– Mi izgatja a leginkább a munka során, a technikák, a dramatika?
– Az alkotás a legfontosabb, maga az alkotás folyamata. Az érzékelés, az éberség, az odafigyelés, az energiák. A módszereim egyszerűek: az öröm, az érdeklődés, az elmélyülés.
– Pár éve nem áll színpadra. Mint táncos nyugdíjba vonult?
– Dehogyis, minden napom tréningezéssel telik, tehát táncolok. Imádom a táncot, de inkább alkotónak tartom magam, mint előadónak, vagyis az alkotás most jobban érdekel. Szeretek színpadon lenni, de, ha a munkámra inkább koreográfusként van kereslet, akkor azt kell csinálnom. Egy nap visszatérek, legalábbis mindenkinek ezt ígérem, aki hiányol.
– Mondjon néhány szót a Budapesten bemutatott legújabb bODY_rEMIX című előadásról. A nemzetközi kritikusok egy része felrója önnek, hogy gyógyászati segédeszközöket használ ugyan, de nem azért, mert foglalkoztatják a korlátozott mozgásúak problémái. 
– Igazuk van, nem a szociális érzékenységem miatt koreografáltam ezt a darabot, hanem inkább matematikai, illetve építészeti elgondolásból. Azt szeretném megmutatni, hogy ha újabb szerkezeteket alkalmazunk a mozgáshoz, akkor nemcsak a mozgás, de a testfelépítés is megváltozik. Ha belegondolunk az evolúció folyamatába, az élőlényeknek először nem voltak csontjaik sem, csak hosszú idő alatt alakult ki az a mozgás, amit mi emberek végzünk ma, ráadásul ez sem tökéletes, mert a gerincünk még nem heverte ki a két lábon járást. Nem tanultunk meg járni sem rendesen.
– Ön szerint merre folytatódik a mozgás evolúciója? Az implantátumoké a jövő? 
– Annak ellenére, hogy nem látjuk szabad szemmel, természetesen állandóan folyik az evolúció, de túl rövid az életünk ahhoz, hogy a nagyobb változásokat megérhessük. Nincsenek utópikus elgondolásaim az üggyel kapcsolatban, csak abban vagyok biztos, hogy meg fogunk hódítani más bolygókat egyszer. Vagy leigázni, az talán jellemzőbb. Szükségünk van a fejlődésre a mozgásban is, de egyet mondok: leginkább tudati fejlődésre van szüksége az emberiségnek.
– Miért szeret nagy zenei mesterműveket felhasználni a darabjaihoz? Most például Johann Sebastian Bach Goldberg-variációit. Nem befolyásolják túlságosan az előadást? 
– Az eredeti műből most csak épp egy rövid rész van benne, a többi zenét a Goldberg-variációk variációinak lehet nevezni, a házi zeneszerzőm készítette, és igazi kortárs zene. De valóban többször építettem már a klasszikusokra, mert őket tartom a legmegbízhatóbbnak. Lehet, hogy több száz évvel ezelőtt éltek, de a tudati evolúciónak egy magasabb szintjén léteztek, és ezért érvényesek ma is azok számára, akik értik őket.
– Az újra koreografált, már említett szólóit Bécsben láttam pár éve. Meghökkentően aktuálisak. Miért tartja őket műsoron a mai napig, ráadásul úgy, hogy mások táncolják Ön helyett?
– Mert megkértek rá, hogy csináljam meg, és én mindig igent mondok a felkérésekre. Egyébként nagyjából ezért van műsoron minden előadásunk folyamatosan. A szólók attól még, hogy mások csinálják, az én alkotásaim, és így legalább van lehetőségem rá, hogy kívülről is megnézzem. 
– Miért nem utazik a társulattal?
– Néha azért elmegyek, de, amikor egy munka kész van, annyira azért már nem érdekel. Ráadásul termékenyebb vagyok, ha itthon tartózkodom. Nemcsak koreografálok, hanem filmforgatókönyvet írok, kisfilmeket csinálok, workshopokat tartok. Most épp egy operán dolgozom, de erről semmit nem mondhatok most. 

08. 08. 7. | Nyomtatás |