Ellenfény Offline - Archívum - 2006 - 2006/5. - Villanások - Fényárnyak Gál Eszter Együttese és A Tánceánia

Fényárnyak Gál Eszter együttese és a Tánceánia

Összenőtt testek a földön. Pokrócokon párok hevernek. Leül a néző. Feljön a fény. Telt ház. Van, akinek állnia kell. A tánctér mellett üres tolószékek.
Megindulnak a kezek, a lábak. Apró rezdülések, ívelt mozdulatok és koordinálatlan rángások váltakoznak. Elkezdődhet a találgatás, melyik párban ki az egészséges Test, és ki a mozgássérült? A válasz nem minden esetben egyértelmű, és ezt nem feltétlenül egy-egy táncos sérültet utánzó mozgása okozza, hanem egy-egy mozgáskorlátozott természetessége, szinte meg sem mozdulok mozdulatának hitelessége.
Az L1 fesztiválon bemutatott, Gál Eszter ötlete és rendezése által felépített produkció kísérlet, melyben a Tánceánia együttes (az első mozgás- és beszédsérült emberekből álló társulás) tagjai, illetve rájuk kíváncsi, irántuk érzékeny, láthatóan erős figyelemmel megáldott, tánccal is foglalkozó emberek vesznek részt. A műhelymunkára emlékeztető előadás során a táncosok a kontakt formanyelvét használják, és a sérültekkel valóban kontaktusba kerülnek.

A tolószékeikbe helyezett Tánceánia tagok hirtelen furcsává válnak számomra. A “mozgást segítő tolószékek” megszokott látványa groteszk képet fest, miután a földön fekvő sérültek mozgása természetesnek tűnt, láthattuk milyen, ha nincs gátló eszköz, és a mozgást alapjaiban gátló test nem a nehézségekkel küzd, hanem saját határait próbálgatja. De már látom, amint átalakul, és szinte játékeszközzé válik a kerekes szék, ahogy ketten-hárman önfeledt kergetőzésbe feledkeznek segítségével.
Az előadás kötött improvizációkból kialakított etűdökből építkezik. A szereplők fejre erősített kislámpákat kapnak, megkezdődik a fény-árnyék játék. A tolószékek így veszítik el újra jelentőségüket, hiszen a fényforrás kevés, követnünk kell útját, ha nem akarjuk, hogy elszökjön szemünk elől az alig látható mozdulat. Már nem határozhatom meg, mire fókuszálok, ha pedig mégsem a fényben felsejlő mozdulat érdekel, itt az ideje, hogy valamivel a néző is megküzdjön, alig látható mozgást lessen. Valójában nyíltan leskelődünk. Mondhatni tágra nyílt szemmel bámulunk. Mint a gyerekek, mikor meg akarják érteni, hogyan működik valami. A mozgássérültek figyelik a táncosokat, és azok őket úgyszintén. Furcsa lényekké alakulnak mindannyian. A gyerekjáték, hogy utánozzák egymás mozgását, úgyhogy már ne tudjuk, ki utánoz kit, lehetőséget teremt a néző felszabadítására és kíváncsisága kiélésére. Az egyik szólóban egy mozgáskorlátozott fiú két kezét összekulcsolva lenyűgöző kéztáncot lejt.
A Tánceánia tagjai sok egészséges testű embernél jobban ismerik saját testüket és merik próbálgatni annak határait.

Simor Ágnes

Fényárnyak
Company ST – Gál Eszter Együttese és a Tánceánia közös estje
L1 Táncművek

Ötlet és rendezés: Gál Eszter
Fény: Bánki Gabriella
Zene: Sőrés Zsolt
Előadók: Bóta Ildikó, Bruckner Csaba, Daróczy Katalin, Eötvös Judit, Eszes Dávid, Fehér Ferenc, Richárd, Gál Eszter, Anton Gribunov, Kálmán Ferenc, Korponay Berekiné, Potoczky Gábor, Puskássy Márk, Sáfrány Kinga, Sellyei Péter, Szilágyi Enikő, Vadász József
08. 08. 7. | Nyomtatás |