Nagy Andrea: Da capo (Králl Csaba)

Nem megsárgult fotókból kirakott emlékút, amit Nagy Andrea Da capo című szólójában bejár. Olyan értelemben nem, hogy hiányoznak belőle a hús-vér személyek, konkrét történetek, utalások. Inkább a régmúlt benne továbbélő, egyéni ízzel átitatott esszenciája. Mélyen személyes vagy általános érvényű? Bizonytalan vagyok
Érdekes lenne közelebb kerülni a privát indítékhoz (ha van ilyen), lapozgatni a családi fényképalbumban, nevesítést kérni. Talán a dramaturg Kaposi Viktóriánál a kulcs, Nagy Andrea koreográfiájában azonban a személyes titok marad, a dolgok szubsztanciája viszont, úgy hiszem, így is ott kalapál a törékeny fiatal alkotó művében.

Áll a lány a színpad mélyén szemben a fallal, egészen közel, szinte rátapadva. Megérinti, tapogatja a köveket. A Siratófal jut eszembe róla, az emlékezés helye, ahol az ormótlan kövek közti vékony kis hasadékok milliónyi cédulára vetett könyörgést és vágyakozást rejtenek. Ez a fal mégsem a Fal. A koreográfus szerint Budapesten járunk, 2006-ban – az analógia viszont kézenfekvő.
Nagy Andrea a fel-felbukkanó fénytéglalapok osztotta üres térben egy olyan egyéni rajzolatú, kimunkált mozgássort épít fel, amely önmagában is kis formai és hangulati egységekre bontható. Szavak nélküli monodráma, mondhatnánk, sűrű, szinte egybepréselt, de kissé elvont képekkel. A táncos-koreográfus többek között ezt ismétli – da capo –, vagy variálja tovább változó zenei kíséret mellett művének különböző pontjain. Merész vállalkozás, de működik.
Frankfurt, 1935. – jelenik meg a kivetítőn. Más kor (és a kór, amely lassan megfertőzi fél Európát), más zene, de minden részletében ugyanaz a mozgástétel. Ha valami “finomít”, alakít rajta, az az előzőtől élesen eltérő zenei közeg. Az ugyanaz ennél fogva mégsem marad mindig ugyanolyan. Egyszerűen áthangolódik.
A színlap itt egy nőről szól, aki sebtében a bőröndjébe csomagol. Menekülne valahová. Ezt a cselekményt belelátni Nagy Andrea ismétlődő mozgássorába, azért valljuk be, kockázatos szellemi akrobatamutatvány. (Vagy az, amit eltáncol, a leírtak költői folytatása?) De miért is szorul egy koreográfia előzetes magyarázatra? Hogy számba adja a megfejtést? Hogy kötelezően azt lássam benne, amit a papírra vetettek?
Persze, félreértés ne essék, szeretném megérteni. Most például azt, hogy mi vezeti az alkotót, hogy két, ám több szempontból is szélsőségesen távol eső történelmi térbe helyezett epizódot szemmel láthatólag ugyanúgy ábrázoljon? Mit üzen vele? Azt, hogy ténylegesen semmi nem változott? Az akkori gyilkos eszmék és indulatok máig kísértenek, csak konszolidált világunkban ez már nem vezethet a fojtógázt okádó zuhanyrózsákig?
Megint bizonytalan vagyok. Nagy Andrea ellenben újabb fejezetet nyit A nagy utazás címmel (kikerülhetetlen utalás Jorge Semprun világhírű holocaustregényére). Egyhelyben állva zötykölődik, kezét lóbálja, teljes testében remeg, lába egyre erősebbeket dobbant talán épp egy képzeletbeli vagon platóján – majd harmadszorra is eltáncolja az ismert tételt. Annyi változtatással, hogy száznyolcvan fokot fordít rajta a térben (amit eddig szemből láttunk, azt most hátulról), és kibővíti egy drámai részlettel, amelynek végén a táncos megsemmisülten rogy össze. Kétségkívül, hogy az előadás itt járatódik csúcsra. Pattogós katonai vezényszavak gerjednek kegyetlen ordítozássá a zenében, szinte sokkolják a mozdulatokat, és belezavarják a táncos által megformált emlékkép (valós vagy kitalált) figuráját elkerülhetetlen végzetébe.
Ami ezután következik, valamiféle feloldás. Talán nehezen érthető, hogyan kerülünk vissza ripsz-ropsz a nyomasztás súlya alól a könnyed játékosságával ható mába, de kétségkívül újra itt vagyunk – ezt a vetítés nyomatékosítja. Nagy Andrea már nem szerepet játszik, hanem saját magát, ráadásul jól is áll neki ez a humorral vegyes kedves jelenlét. Úgy futkározik körbe-körbe, mint egy zabolátlan kiscsikó, közel a nézőkhöz, sárga szoknyájának szelével paskolva arcunkat.

Nagy Andrea: Da capo

Fény: Nagy Zoltán
Jelmez: Lőrincz Kriszta
Zene: montázs
Kép: Fischer Balázs
Dramaturg: Kaposi Viktória  
Koreográfus-előadó: Nagy Andrea

Helyszín:
08. 08. 7. | Nyomtatás |