Egy háború dimenziói

Shakespeare: Troilus és Cressida – Katona József Színház

A darab a trójai háború idején játszódik. A Shakespeare által felhasznált mítosz szerint Helénának, a világ legszebb asszonyának visszaszerzéséért harcolnak a görögök, a trójaiak pedig megpróbálják megtartani a várost és a megszerzett asszonyt. Valójában már mindkét félnek elege van a háborúból, és korántsem éreznek tiszteletet Heléna iránt. Úgy tűnik, Shakespeare is megelégelte a csatákat, inkább az egyes embereket veszi szemügyre: esendőségüket, gyengeségüket. A nagy hadvezérek nála buták, önteltek, nevetségesek. Megtépázza mitikus nagyságukat. Ugyanakkor élvezi a jellemükben átlagos és átlag alatti figurák ügyeskedéseit. Nevet a zavarosban halászó görög Thersitesen és a kerítő trójai Pandaruson. Mindazonáltal nem tud felszabadító véget adni a háború miatt egymástól elszakított szerelmesek, a trójai Troilus és a görög Cressida történetének.
Pápszi Szilvia

A Katona előadását rendező Silviu Purcarete kedveli Shakespeare deheroizáló, ironikus látásmódját. Épp ezért maga is kellő szabadsággal közelít a darabhoz, már az előadás indításában is. A történet helyét, idejét, ívét felvázoló prológust késlelteti, ehelyett az ágyban fekvő öreg Pandarus (Haumann Péter), és mellette ülő unokahúga, Cressida (Rezes Judit) beszélgetésével indítja a produkciót. A rendező azt a helyet és időt megjelölő szöveget adja a szájukba, amely nagyon konkrét helyzetre, a görög Ajax és a trójai Hector csatájára utal. Cressida férfiakról alkotott véleménye már itt, az előadás legelső pillanataiban kiderül. Mindez mintha félálomban hangozna el, mégis hangsúlyosan.
Ez a színpad jobb oldalán zajló purcaretei prológus a mikrovilágra fókuszál. A folytatás a másik oldalon látható. Az eredeti shakespeare-i prológust a rendező Thersites (Bezerédi Zoltán) szájába adja, aki egy vaságy alatt hasalva, gyertyavilágnál olvassa fel a szöveget, annak humorát, csípős kiszólásait óhatatlanul is felerősítve. Ezzel a kettős prológussal Purcarete előadásainak kulcsfiguráit jelöli ki: Cressidát, Pandarust, Thersitest.
Ezután kivilágosodik a színpad. A sok vaságy egy kaszárnya hálótermét idézi. Középen mosdók hosszú sora választja ketté a teret: jobbra a trójaiak táborát látjuk, balra a görögökét. (A két térfél az előadás folyamán állandóan reagál egymásra, mintha egy egész két felét képviselnék.) Ekkor mintha időt hagyna a rendező arra, hogy megismerjük Pandarust és Cressidát. A színpadi közeg modern, fémes hidegsége nem különösebben zavarja Cressidát, aki kedélyesen ápolgatja az iszákos nagybácsit, és hallgatja annak Troilusról szóló dicséreteit. De Troilus megjelenését is késlelteti a rendező. Míg Shakespeare-nél már az első jelenetben szerepel a férfi címszereplő, a Katona  előadásának nézője csak Pandarus szavaira és Cressida válaszaira hagyatkozhat a megismerésében. A lány és nagybácsija már ki se mennek, hogy megnézzék a trójai hősök felvonulását. Bekapcsolják a tévét, és elégedetten mustrálják a katonákat. Pandarus lelkesen integetve üdvözli a tévében masírozókat, közben megmutatja Cressidának Troilust.
Ezután a görögök komikus bevonulása következik a másik oldalon. A hadvezérek alsógatyában, atlétatrikóban, fapapucsban, vállukra vetett törülközővel lassú zenére lépdelnek be V alakzatban a mosdóba. Borotválkozás közben megvitatják az élet, a hadviselés nagy kérdéseit. Kirajzolódnak az erővonalak. Agamemnon (Újlaki Dénes), a görög fővezér öntelt és nevetséges, nincs elég intellektusa a fővezérséghez. Testvére, Menelaus (Elek Ferenc) egy rakás szerencsétlenség, Ajax (Tóth Zoltán) az előtérben álló vaságyon alszik, füle mellett ágyút is sütögethetnének. Diomedes (Kocsis Gergely) nem mutat meg semmit magából, ellentétben Ulyssessel (Hajduk Károly), akinek éles esze, lényeglátása hamar kitűnik. Az elaggott Nestor (Kun Vilmos) körüli teendőket is ő látja el (borotválás, székestül hordozás), hogy közben a fülébe duruzsolhassa terveit, átlátva azt, hogy az eseményeket talán még mindig Nestor irányítja.
A görög vezérek többször vetnek rosszalló pillantást a jobb oldali vaságyak felé, amelyek lepedőkkel vannak körbekerítve. Ez Achilles (Nagy Ervin) sátrát imitálja. A legnagyobb görög hős playboy-nyuszifülekkel felékesítve ugrik ki innen: lányos képű fiúszeretőjével, Patroclussal (Koloszár András) kergetőzik. Ekkor érkezik meg a trójaiak felhívása, melyet Aeneas (Kocsis Gergely) olvas bele unottan egy megafonba, hogy a csupán két-három méterre, a színpad másik térfelén álló görögöknek is minden világos legyen. Hector hívja párbajra azt a görögöt, aki kétségbe meri vonni, “hogy hitvese szebb, hűbb, okosabb, mint / Amilyet görög valaha ölelt.” A görögöknek azon fáj a feje, hogy miképp tudják rávenni a léha Achillest, hogy álljon ki a legnagyobb trójai hőssel, de aztán kényszerűségből megelégszenek a buta Ajaxszal is.
Mintha kevesebb irónia illetné a trójai “vezérkart”. Priamus szerepét színésznőre (Olsavszky Éva) osztotta a rendező. Kopasz fejjel, hosszú sötét szövetkabátban, kemény, enigmatikus figuraként áll, mint egy ítéletosztó. Paris (Mészáros Béla) Helénát (Rakotomalala Myriam) tolja be egy vaságyon. Az őt alakító színésznő egész teste beburkolva, mint egy múmiáé, csak jobb karja van szabadon. Hanyatt fekszik az ágyon, arctalanul, öntudatlanul, csak lélegzését és sóhajtását hallani. Beteges, dekadens légkört áraszt magából. Miatta veszett oda annyi élet. Paris azonban gyönyörködve, gyengéden csókolgatja. A darabtól eltérően az előadásban Heléna jelenlétében beszélnek róla, ítélkeznek felette. A trójaiak minden bajuk forrásának tekintik őt. De mindannyian hátrahőkölnek, amikor felül ágyában: a bátor vezéreken a pusztulástól való félelem tükröződik. Nevetséges, hogy attól rettegnek, aki felett ítélkeznek. Egyedül Cassandra (Tóth Anita), Priamus lánya, a jósnő mer közelíteni hozzá. Meg is harapja Heléna kezét, az egész vezérkar kell hozzá, hogy le tudják szakítani az asszonyról és elvezessék.
Paris és Heléna a színen marad, de csak akkor ébrednek fel újra, mikor a színpad görög térfelén egy fogoly nagy zajjal rángatni kezdi a vaságyat, amelyhez kikötötték. A zajra felébred a túloldalon Paris, észreveszi, hogy Heléna már a földön fekszik, felsegíti az ágyra. Ekkor Pandarus érkezik, Parisnak akar mondani valamit, forgolódik, hogy csak a férfivel legyen dolga, de Heléna, aki most szólal meg először a színpadon (szövegét minimalizálta a rendezés), akkora meglepetést okoz Pandarusnak, hogy kénytelen meghallgatni őt, és teljesíteni kérését: dalol nekik a szerelemről, a gitárként pengetett hegedűn kíséri angol nyelvű édes-bús énekét: Love, Love Nothing but Love. Paris ölbe kapva viszi el Helénát, aki szinte már csak egy női sziluett.
A valós érzelmeket Troilus és Cressida története képviseli az előadásban. Pandarus nemcsak Heléna ágya körül tevékenykedik, de megveti Troilus és Cressida nászi ágyát is. Az egyik pár után a másiknak asszisztál. Mintegy megterít Troilusnak, feltálalja Cressidát. Szerelmi együttlétüknél is jelen van, bátorítja Troilust, hogy kevesebbet beszéljen, de annál többet tegyen.
Cressida nem sokáig lehet boldog, mert a trójaiak őt adják váltságul egy hadifogoly vezérükért. Tiltakozik, küzd, szenved, vergődik. Heléna pozíciójához hasonló módon kerül a vaságyra, de ő nem veszti el arcát, szenvedése valós emberi szenvedés marad. Zálogot kap Troilustól, ami azonnal le is rombolja a helyzet pátoszát, mivel a darabbéli kesztyű helyett egy nyakláncon függő szőrmefarok.
Végül ez a hűtlenségének jele lesz, amire a görög táborban kényszerül. Amint a csapokon átmászva a görög térfélre kerül, az egész görög vezérkar csókkal köszönti őt, valamennyien ledöntik az ágyra, majd megjegyzik, hogy milyen könnyűvérű. Később Diomédesz kicsalja Cressidától a zálogot, miközben Troilus a rejtekben figyel. Cressida újra áldozatul vetette oda s sorsa. Amikor enyhülést keresve megmossa az arcát, a csapból vér folyik, de nem válik közhelyessé a kép, mert a színészi alakítás megmutatja az arcát vérben fürösztő ember tragédiáját is.
Még egy párost rajzol meg erőteljes színekkel a rendező: Achilles és Patroclus kettősét. Időnként Achilles sátrából bújnak elő, lágy tánczenék, slágerek kíséretében, és közben gúnyolódnak mindenkin. Achilles Patrocluson keresztül manipulálható: Ulysses Patroclus jelenlétében beszél a férfi állítólagos szerelméről Priamus egyik lánya iránt. Erre féltékenységi jelenet tör ki a fiú és Achilles között. De a politikai gépezet nem áll le Ulysses ügyeskedésével. Thersites, a háború gúnyolója és haszonlesője belopódzik a sátorba, és megfojtja Patroclust, majd eltűnik. A manipuláció célt ér:  Achilles újra harcba indul. A görög vezér azt hiszi, hogy a trójai Hector végzett szeretőjével.
Achilles hadba vonulásával bomlik ki igazán a rendező apokaliptikus víziója, melyet már az előadás korábbi mozzanatai is előlegeztek. (Ilyen volt például a katonák által megfújt trombiták hangja, illetve egy félelmet keltő hangeffektus visszatérése.) A harc kezdete előtt a táborokat elválasztó csapsor kifordul helyéből, összenyílik a két térfél. Cassandra és Thersites jelenik meg a színen: a pusztulás kegyetlenségét, értelmetlenségét sugallja jelenlétük. Thersites afféle bagolyként ül egy emeletes ágy tetején, és kommentálja az eseményeket, átkozza az embereket. Cassandra pedig a harcmezőn megjelenő Hector nyakában ülve jósolja annak halálát. Hectort azonban sokkal jobban érdekli az az aranyruhás harcos, aki mintha egy Bosch képről lebegne elő. Nagy aranyszínű madárfeje, aranyruhás emberteste túlvilági dimenziókat sejtet. De amint Hector észreveszi őt, az aranyruhás alak elfut előle, és ez széttöri az előbbi víziószerű képet.
Achilles mürmidonjai is épp ilyen kettősen viselkednek, a komikusságuk mellett van valami jelenésszerű is bennük. Ahogy a sötét színpadra lépnek ormányos maszkokban, sötét ruhákban, világító szemekkel, néma léptekkel, az tökéletesen felkelti a halál jelenlétének és a halálos félelemnek az érzetét.
A színpad közepén egy ajtó áll. Az ajtó egyik oldalán Hector önelégülten pihen, megszerezte az aranysisakot. A másik oldalon Achilles áll, személyében a halál nyit be az ajtón. Félelmetes, kimért, mürmidonjait szólítja, de hangadásukban és zsizsegő mozgásukban már nyoma sincs a félelmetes erőnek. Komikusak, túlerejükkel megsemmisítik Hectort. Kellemes tánczenére a halott Patroclus is megjelenik. Achilles magasra emeli a Hector testéből kimetszett májat, szétkeni az arcán a vért, majd tánclépésben bacchusian csapatának menetét követve átadja helyét színpadon a háború két hiénájának, Thersitesnek és Pandarusnak.


Shakespeare: Troilus és Cressida
Katona József Színház

Díszlet, jelmez: Helmut Stürmer
Dramaturg: Fodor Géza, Török Tamara
Rendező: Silviu Purcarete
Szereplők: Olsavszky Éva, Lengyel Ferenc, Keresztes Tamás, Mészáros Béla, Takátsy Péter, Barnák László e. h., Czakó Klára, Haumann Péter, Ujlaki Dénes, Elek Ferenc, Nagy Ervin, Tóth Zoltán, Hajduk Károly, Kun Vilmos, Kocsis Gergely, Koloszár András/Novák Kristóf, Bezerédi Zoltán, Krisztik Csaba e. h., Rakotomalala Myriam, Tóth Anita, Rezes Judit
08. 08. 7. | Nyomtatás |