Suttogók Andaxínház

József Attila műveiből rendezett versszínházat Zsalakovics Anikó. Itt valóban többről van szó, mint egy izgalmasan válogatott, határozott tematikai szerkezetet mutató versösszeállításról. Színházzá az estet nemcsak a szcenírozás teszi (elsősorban a kiváló világítás, amely által a szinte végig félhomályban tartott térben határozott arcélek, világos kontúrok válnak ki), hanem az is, hogy a versmondásnak olyan megoldásaival, árnyalataival él az előadás, amelyből egy költői világ rendkívül személyes olvasata bontakozik ki.

Az előadás kezdő képében három, a színpad előterében álló figurát pillantunk meg. Szinte teljesen sötétben állnak, csak az arcukat világítja meg határozott fény. Befelé figyelnek, ringatóznak. Közben maguk elé a suttognak (egyszerre beszélnek – rendkívül összehangoltan, pontos tagolással) így a versek – a kimondás határán billegve – a legszemélyesebb titkokról beszélnek: a világhoz, Istenhez és önmagunkhoz való ellentmondásos viszonyról, amelyben az áhítat örömétől a reménytelenség tudomásul vételéig terjed az a széles skála, amelyet a lélek bejár. Később még visszatér a suttogó kórus, de ez befelé figyelő csöndesség még akkor is meghatározó, amikor Geltz Péter, Hajduk Károly és Fülöp József egyedül mond el egy-egy szöveget. (Megrázó például Hajduk Kései siratója, amely a külső szenvedélyek helyett azokat a belső állapotokat erősíti fel, amelyben a szigorú számonkérést csalódott fájdalommá oldja az elnéző szeretet.)  A három versmondótól határozottan elkülönül – térben és jelmezben is – Balog József figurája, aki a „lélekhangok” mellé némileg objektívebb nézőpontot illeszt. Szikárabb szövegmondása öncsalás nélküli leltárkészítés, a  kiábrándult számonkérés pozíciójából szól. Néhány verset két gordonka hangja festi alá, amelyek időnként önálló betétekké erősödnek. Negyedik rétegként a tánc is megjelenik a produkcióban, amely ebben a kontextusban a versekben megjelenő lelkiállapotok analógiájának hat..
Az Andaxínház előadása nagyon egyszerű eszközökkel vált ki erős hatást. A Suttogók is, mint minden produkciójuk alapvetően intellektuális jellegű, de épp ebben van az ereje is.  Jónéhány éve felfoghatatlan számomra, hogy az a gondolati pontosság, koncepcionális tisztaság, amellyel az Andaxínház előadásait készíti, miért nem érdemel nagyobb támogatást, egyértelműbb elismerést.

Mátyás Edina

Suttogók
Andaxínház

Jelmez: Rátkai Erzsébet
Fény: Tamás Gábor, Kulifay Tamás
Koreográfus: Lengyel Péter
Produkcióvezető: Geltz Péter
Rendező: Zsalakovics Anikó

Előadók: Balog József, Fülöp József, Geltz Péter, Hajduk Károly, Molnár Csaba, Hudák Zsófia, Borbély Brigitta

Helyszín: Szkéné Színház
08. 08. 7. | Nyomtatás |