44 FEET, Tuttugu og tvier LA dance department, Színművészeti Egyetem

A 44 FEET eredetileg a Színház- és Filmművészeti Egyetem másodéves színészhallgatóinak vizsgaelőadása volt, de idővel a saját lábára állt. A koreográfia egy 22 emberből álló csoport belső energiáit mutatta be. Azokat a harcokat, melyeknek eredményeként az egyén megmutatkozik a többiek számára. Ebben fontos szerepet kaptak a mélyből feltörő sikolyok, nyögések – egy-egy lelkiállapot kifejezői. Az artikulálatlan hangok időnként dallamfoszlányokká álltak össze. A szokatlan “áriák” olykor egymással párhuzamosan szólaltak meg, de ekkor is megőrizték a magányos helyzetjelentés zártságát. Az előadást olykor szinte érthetetlenül felgyorsított közlések szakították meg: ezek a prózában elhangzott foszlányok (például: “Miért nem engem választott?”) a másik ember tetteinek, gondolatainak meg nem értéséről szóltak. Valójában ez volt a darab lényege. Hogyan közeledjünk a másikhoz? Hogyan tegyem láthatóvá magam egy csoportban? S amikor már “megjelent” a testem s ezzel együtt kiszolgáltattam rezdüléseim, hogyan reagálok a visszajelzésekre.

Az egyéni dallamok néhány ponton elementáris erővel összegződtek, csoportharcok alakultak ki, melyek később egyéni párharcokká tisztultak le. Általában megfigyelhető volt, hogy a tömegen belül eluralkodó erőket a koreográfia később egy kisebb miliőben is megmutatta. A rituális cipőlevétel, mely már a darab elején is megjelent, végig visszatérő eleme volt az előadásnak. Akkor még némiképp bátortalanul, leveszem és felveszem, megmutatom magam, elrejtem magam módon ment ez a játék. Később párok alakultak, ahol a nők vetkőztették le a férfiakat, majd, ismét csoportszinten, minden játszó a cipőjével házalt. Volt, aki talált párt, volt, aki nem, ahogy ez lenni szokott. 
Az előadás ereje a csoport bemutatásában volt, az együtténeklés és együttmozgás hatásos elemei voltak a koreográfiának. A kevesebb játékost igénylő részletek azonban nagyon elszakadtak a tömeg dinamikus forgatagától. S ezeken a kisebb csoportokon belül nem is igazán sikerült megteremteni az összetartó erőt. Ez abból adódott, hogy jól kivitelezett mozdulatsorokat láthattunk, de történet nélkül, mintha a szereplők csak megízlelték volna egymást, anélkül, hogy az íz észlelése megtörtént volna. A magas színvonalú vizsgaelőadás színházi világításban laza szerkezetű, időnként kiüresedő koreográfiának tűnt.
A Tuttugu og tvier című játéknak ugyanaz volt a “története”, mint az előbbiekben tárgyalt darabnak. Az este második koreográfiájának nagy előnye az volt, hogy megfordította az alaphelyzetet: nem a tömegből, hanem a kisebb miliőből indult ki.
Öt férfi áll körben a színen, arcukhoz két oldalról hosszú rudakat szorítanak, a kiadott hangokat így próbálják egymáshoz eljuttatni, mintha az anyag, hang által keltett rezgését próbálnák kihasználni. A játék végén ketten maradnak, az egyik, mintha csak egy dákót fogna, pont a másik szeméhez tolja a rudat, a mozdulat annyira pontos, kimért, hogy valóban átélhetővé vált a megvakítás dermesztő látványa. Mások jönnek be szaggatott járással, merev térdük teszi őket nyomorékká. Lassan egy történet bontakozik ki egy emberekből álló toronyról, mely összedől, nyomorékokról, akik visszatetsző módon, animális szinten koitálnak.
Az egyik alak nehéz teherrel jön be a színre, a rácsimpaszkodó másik feje ágyékánál, lába a nyakánál keresztbe, így kapaszkodik az őt hordozóba. Megszületése után a fiú útra kel, mintha hajón utaznának. Egy másik világban egy lány él, akire vérszomjas Erinnüszökként, lesnek az ösztönös vágyat jelképező teremtmények. A mese végül pozitív kicsengésű, mivel az egymásra találás megszünteti a bábeli zűrzavart. Egy szereplő hosszú fonalat húz ki a szájából, lábujjára köti a végét, és párjával együtt a sötétbe indul tovább. Ezzel párhuzamosan megszületik a nyelv, mintha a tündék nyelve lenne, s megvalósul a gördülékeny járás is.
A Tuttugu og tvier ötletes koreográfiája egy teljesen másik világba röpített úgy, hogy végig rólunk szólt. Persze azt nem tudhatjuk, hogy a mi tornyunk felépült-e már, vagy még mindig idegesen rángva szaladunk az Erinnüszök karmai közé.
Lénárt Gábor

44 FEET
LA dance department, Színművészeti Egyetem

Jelmez: Ladányi Andrea
Zene: Sáry Bánk, Astor Piazzola, Kimo Pohjonen
Zenei munkatárs: Kiss Erzsi

Tuttugu og tvier

Jelmez, látvány: Ladányi Andrea
Zene: Sigur Ros, Resina

Szereplők: Andrássy Máté, Barnák László, Egres Katinka, Érsek-Obádovics Mercédesz, Földeáki Nóra, Hajdú László Szabolcs, Kádas József, Kovács Lehel, Kovács Olga, Krisztik Csaba, Martinovics Dorina, Mercs János, Mészáros Tibor, Miklós Marcell, Mózes Balázs, Nagy Cecília, Nagy Péter, Nemes Vanda, Simkó Katalin, Sipos Vera, Tompa Ádám, Vass Teréz
08. 08. 7. | Nyomtatás |