A hús és a matematika

Az OFF Társulat és Wally Cardona előadásai

Az Off Társulat két bemutatón esett túl egy hónap alatt. Az első még a hivatalos évadkezdés előtt, a Kiscelli Múzeum gyönyörű terében az Arborétum című három évvel ezelőtti darab restaurált változatának volt a premierje. A második egy igen különös este: Hód Adrienn társulatvezető és Bakó Tamás duettjével (Képregény) kezdődik, amelyet Wally Cardona amerikai koreográfus kettőse (Them) követ, és végül a Cardona által betanított négyes (Between) zár le, melyben régi és új Off-tagok vettek részt. Az Off-társulat éppen tíz éves múltra tekinthet vissza, ezért érdemes nagyobb teret szentelni ezeknek az előadásoknak.
Mestyán Ádám

Az Off Táncszínházi Társulást 1995-ben alapították az Angelus Iván iskolájából (Budapest Tánciskola) frissen kikerült táncosok. Az alternatív színházi csapat mindig nagy hangsúlyt helyezett a különleges helyszínekre és a társművészetekkel való együttműködésre. Tiszteletre méltó és üdvös elhatározásuk szerint táncnépszerűsítő sorozatot tartanak szerte az országban. Emlékezetes marad A városi levegő szabaddá tesz című performance sorozatuk, melynek keretei között rendhagyó akciókat mutattak be Budapest különböző pontjain. 2005-ben az Off a Műhely Alapítvány szervezésében Wally Cardona amerikai koreográfussal dolgozott együtt öt hetet. Ebből a munkából és tanulásból származik a Between című előadás. Ezzel a folyamattal a Műhely Alapítvány arra adott lehetőséget, hogy magyar táncosok külföldi technikákat tanuljanak. Cardonával és az Off Társulattal módomban állt nyilvános beszélgetést folytatni, így ennek a beszélgetésnek a tanulságai is bekerülnek ebbe a cikkbe.
Wally Cardona neves, középkategóriás amerikai táncos és koreográfus. 1987–1995 között Ralph Lemonnal dolgozott, 1992-től készít saját darabokat. 1997-től van saját társulata, mely a Wally Cardona Quartett (WC4) hangzatos nevet viseli. Cardona rendkívül tiszta és absztrakt táncot készít, technikája tökéletes. Mesterei (Hervé Robbe, Deborah Hay stb.) nyomán haladva elsősorban arra ügyel, hogy a táncosok közötti interakciók által hozzon létre szerves egységeket. Jellegzetesen táplálkozik az egyesült államokbeli hagyományokból – testnyelve történetileg a Cunningham-féle tiszta, geometrikus táncig vezethető vissza. Sokat tanít, így érkezett hozzánk is. Ő maga a Them című duettben lépett fel, mely a Him, There, Them című három részes előadás egyik darabja.
Itt van tehát az Off Társulat két jellegzetes előadással (Arborétum és Képregény), mellyel szemben két jellegzetesen amerikai darabot láthatunk (Them, Between). Nagyon szépen kirajzolódnak az eltérések. A kérdés, amely az alkotókkal való beszélgetés során is felvetült, úgy fogalmazható meg, hogy milyen különféle sajátosságai vannak ezen daraboknak, és miért e különbség. Már most le kell szögezni, hogy nem szembeállításról van szó, hanem inkább annak a felismeréséről, hogy ugyanazon táncos képes teljesen másfajta szemmel is nézni a teret, a testét és a másik táncost. Ennélfogva helyesebb, ha technikák különbsége helyett inkább a látás különbségeiről beszélünk. Mik azok a lényegi jellemzők, melyek meghatározzák az Off (és talán általánosítható: egy jellegzetesen közép-európai underground társulat) testfelfogását és testszemléletét?
A kétrészes Arborétum a Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár egykori trinitárius kápolnájában lenyűgöző élményt nyújt. Az összhatásban a hatalmas és ódon térnek nem kevés szerepe van. A nézők négy oldalról körbeülik a színpadot. Ladjánszki Márta vendégszereplése üdítő színfolt ezen az estén. Egyfajta absztrakt táncot láthatunk, mely önmagában mégis valami elmondhatatlan történetet rajzol ki. Az egyes szereplőkhöz meghatározott, jellegzetes mozgásstruktúrák tartoznak. Mintegy “jellemvonásokat” látunk. A darab legtöbbet csillogtatott szereplője Garai Júlia, akinek a koreográfus szögletes, darabos mozgásokat ír elő. Mintha bizonytalan volna a saját testében, állandóan az összeesés határán egyensúlyoz. Bakó Tamás megszokott karakán jelenléte ellenben határozott, egyenes vonalú, éles mozdulatokkal jellemezhető. Szemző Tibor zenéjére sápadt szellemekként táncolnak a tér hűvösében. Az első rész kiemelkedő mozzanata Ladjánszki rövid szólója. Oly finoman csodálkozik rá saját testére, mint a csecsemő, aki először ébred annak tudatára, hogy testbe érkezett.
A szünet némi zavart hoz, hiszen szépen, talán túlontúl szépen zárul le a kezdő szakasz. A nézők közül sokan azt hiszik, hogy vége a darabnak. A szünetben Garai a színpadon marad, és rózsaszín lepedőn fekve parányikat mozog. A folyamatosságot ez a mozzanat teremti meg. A második felvonás az alakzatok játékát hozza. A szereplők immáron nem egymagukban, egymástól elkülönülve táncolnak, hanem együtt. A záró jelenetben kulminál ez a tendencia – lassan, lassan valamennyien pörögni kezdenek. Kitárt karokkal, félrehajtott fejjel. A valamikori szakrális térben igazán szembeötlő a jól ismert motívum. A mevlevi dervisek táncolnak így: egykor misztikus elragadtatottságukban, ma már inkább turistalátványosságként. Az eredeti intenció szerint ez a fajta táncos révület Istenhez juttatja közel a szufit. Az Off társulat mindebből az alázatosságot tartja meg. A hatalmas térben pörgő parányi emberi alakok automatikusan békével töltik el a néző szívét.
A Képregény című duettben Hód Adrienn lép a színpadra, társa Bakó Tamás. A Trafó nem csekély terét is kihasználják – a háttérben vetítés megy. Az alkotás első mozzanataként magát Szemző Tibort láthatjuk, aki élőben játszik majd. A színpad szélére megy, leül, és játszani kezd. Hód vörös ruhában táncol, Bakó feketében. Az első mozdulatok önkéntelenül a versenytáncos szituációt juttatják az ember eszébe. Mintha valami latin táncot imitálnának, vagy inkább mintha kifiguráznák azt. A későbbiekben elszakadnak ettől a mozdulathagyománytól. Mintha rituálisabbra vennék a figurát. Élesen kirajzolódik egy női princípium, amit Hód félmeztelensége is súlyosbít. Két fénytéglalap keletkezik, az egyik előtt Bakó ül mozdulatlan, mint valami nyugodt buddhista szerzetes, míg a másikon Hód Adrienn táncol. Majd egy idő után megfordítják – a táncosnő válik mozdulatlanná és Bakó pörög. A darab végén Szemző feláll, és odamegy az éppen ekkor megállt táncosokhoz, és egy régi kameraszerű géppel körbekattogja őket. A gépre hangszedő van szerelve, így a mozgás egyben saját zenei aláfestését is szolgálja.
A két Off-darab fenti bemutatása során tudattalanul-tudatosan valamifajta epikai, elbeszélő szándékot tételeztem fel. Természetesen absztrakt táncról van szó mindkét esetben. Azaz narratíva nem fedezhető fel – nem lehet “elmesélni”, hogy mi is történt a színpadon. Mégis azt gondolom, hogy Hód Adrienn koreográfiái meglehetősen ragaszkodnak olyan motívumokhoz, melyek közvetlenül megfeleltethetők egy-egy vizuális vagy kulturális jelnek. Azt hiszem, hogy a darabok lényegi jellemzője ez a megfeleltethetőség, még ha nagyon tágan is értelmezzük azt. Így értettem például a “jellemvonások” szó használatát. Közelebbről: a figurák egyénítésére törekszik az alkotó, ez pedig tipikusan színházi eszköz. S innen már csak egy lépés a lényeg: az Off Társulat és a magyar kortárs tánc zöme nem óhajt elszakadni a színháztól, magát nem véletlenül határozza meg “táncszínházként”. Ez a tendencia közvetlenül érinti a reprezentáció és a színpadi közlés kérdését is. Nem tartozik a témához és egy kritika határain túlnő, de annyit érdemes megemlíteni, hogy ez a fajta hozzáállás nem mond le arról, hogy a táncmozdulatok mögött valami elbeszélhető és elbeszélendő lakozik. A teatralitás hagyományos értelmében – mint elbeszélés bemutatása – a táncszínház láthatatlan erőterét szolgáltatja.
Pontosan ez az attitűd az, amit Wally Cardona és az amerikai hagyomány egy része már nagyon-nagyon régen elfelejtett. Itt a tiszta tánc absztrakciója nem valaminek az absztrakciója, nem valamitől való el-tekintés. Sőt, talán nem is beszélhetünk absztrakcióról. A Them című duett tere két gördeszka-pályaszerű csík és a közöttük elhelyezkedő tér. A duett másik szereplője Kathryn Sander laza ruhát visel. A Képregény hangsúlyos férfi-női princípiuma helyett itt egy sokkal semlegesebb viszonyt láthatunk. Meglehetősen vérszegénynek is nevezhetjük ezt a kapcsolatot. Mindazonáltal a mozdulatok, mozgások, helyezkedések jóval öncélúbbak, mint a magyar duettben. A mozgás valamiképpen önmagában van, nincs konkrét jel, melynek tiszta megjelenítése volna. Ki is zárja a szavakat. Sőt, a matematika nyelvét hozza be. Olyan, mintha Cardona azzal kísérletezne, hogy a geometria tisztaságát miképpen ültethetné át az emberi testbe. Ez a fajta tánc jóval közelebb áll a természettudományos eszméhez, mint a rítus izzadásához.
A quintett is hasonló meggondolások alapján építkezik. Egy harmadik kifutószerű szőnyeg kerül a színpadra. Számomra az első tíz perc egy divatbemutató minden lényegi jellegzetességét felmutatja. Pózok, pozíciócserék, vonulások és a legfontosabb: mi, a nézők. Amikor a beszélgetés során erre utaltam, a táncosok talán némiképpen félreértettek. Meglehetősen komolyan gondolom, hogy még ha az eredeti szándék nem is ez volt (egyébként: mi az, hogy eredeti szándék?), végül az első tíz perc fő karakterisztikája tartalmazza a divatbemutató minden lényeges elemét. Valószínűnek is tartom, hogy az eredeti intenció nem ez volt, hiszen Cardona éppen egy olyan hagyományt követ, mely radikálisan elveti az efféle konkrét kulturális entitások használatát. Azonban a dolog úgy áll, hogy egy lassú, térkereső, matematikai indíttatású dance pure meglehetős közösséget mutat a modellek pózolásával. Primer szinten mindkettő megmutatkozás. S bizonyos mértékig mindkét forma esetében némi ürességgel kell számolnunk.
A két fajta alkotómódszer és látásmód közötti különbség talán leírható a pszichológiai és a pszichiátriai közötti elhatárolással. Míg az egyik a lélek és az emlékezet mibenlétét kutatja, a másik szigorú természettudomány. Az Off Társulatot a teatralitás inkább vonzza, mint a kísérleti megismételhetőség. Cardona ellenben nem képes az olyan toposzok megértésére – vagy inkább: nem érdekli – mint a nőiség vagy a férfiség. Teljesen máshogyan és másért táncol és alkot. A szem, amellyel ő néz, mértani formákat lát. Az Off táncosai pedig jobban figyelnek a hús vörösére.


Arborétum
Off Társulat

Zene: Szemző Tibor
Koreográfus: Hód Adrienn
Előadók: Garai Júlia, Bakó Tamás, Molnár Csaba, Lex Alexandra, Ladjánszki Márta, Hámor József

Helyszín: Kiscelli Múzeum

Képregény
Off Társulat

Jelmez: Manier - Németh Anikó
Fényterv, dramaturgia, film: Angelus Iván
Fény: Pete Orsi
Operatőr: Dömötör Péter
Zene: Szemző Tibor: Snapshot from the Island
Koreográfus: Hód Adrienn
Előadók: Bakó Tamás, Hód Adrienn

Helyszín: Trafó


Them

Koreográfus: Wally Cardona
Előadók: Kathryn Sanders, Wally Cardona
Fényterv: Roderick Murray
Zene: Snare drum drills, Johannes Brahms (Sonate op. 1 – Andante, Fantasien op. 116 – Intermezzo), Mouse on Mars, Jane, Autopeises

Helyszín: Trafó


Between
Off Társulat

Koreográfus: Wally Cardona
Előadók: Garai Júlia, Nagy Csilla, Horváth Andrea, Molnár Csaba

Helyszín: Trafó
08. 08. 7. | Nyomtatás |