Komoly játék

Légvárlakók – Dream Team

Egyszer volt, hol nem volt, talán igaz sem volt, hogy létezett egy légvár, aminek négy lakója: az üzletember, az üzletasszony, a hajléktalan nő és férfi egymás megmentésére indultak. Persze kezdetben csak a saját életükkel törődtek, de később vágyaik, emlékeik összekapcsolták őket, így képesek voltak segíteni egymáson. Végül együtt örültek az újrateremtett életüknek.
Lénárt Gábor

A színpadon két fekhely látható. Az egyik hosszú szőrű, a szemnek is kellemesen lágy, fehér pokróccal van leterítve. A másik annál tarkább, mivel használt ruhákból van. A rendezett ágy üres, az ideiglenes ágyon egy pár látható, nagyon összebújva. Látszik, hogy ismerik egymás minden rejtett hajlatát, mivel úgy tekerednek egymásra, mintha egyek lennének. Ez az egység nem feltétlenül csak az összetartozás jele, mert a páros eléggé fel van öltözve, valószínűleg hűvös lehet. A lelki kötődésbe tehát kényszer is vegyül. Az üzletasszony jól szituált nő, testét kihangsúlyozza az érzékien feszülő ruha. A látvány magára vonja az utca képzeletbeli tekinteteit. Ez a nő azonban nem egy hidegvérű vamp, lépéseit ideges rángások szakítják meg, mintha folyamatosan a külvilágból érkező ingerekre fókuszálna. Valószínűleg egyáltalán nem tudja eldönteni, hogy a felé irányult impulzusoknak ő-e a céltáblája vagy más, ezért mindegyiket ellenőrzi, vagyis egyiket sem. Az üzletember tökéletes magabiztossággal lép be a térbe. Mozdulatainak szabályossága “rendszerhűséget” árul el, eltökélt arccal halad a mátrixban, csak időnként torpan meg, hogy bekapjon egy-két nyugtatót.
Később minden összekuszálódik, és az addig elnyomott tartalmak felszínre törnek. Az üzletasszony otthon sem képes magát “kikapcsolni”. Neurotikus pótcselekvései a négy fal között még feltűnőbbek. Egyik pillanatban hagyja, hogy tagjai elernyedjenek, de a másikban újra feszes pózba vágja magát. A testrészek szinte követelik a megérdemelt pihenést, de a tudat most is parancsolni akar nekik. Nincs más lehetőség, ki kell játszani valahogy a könyörtelen parancsnokot. A kéz rejtett utakon próbál eljutni az ideiglenes nyugalmat adó eszközökig. A figyelem felkeltése nélkül sikerül elővenni a cigarettát és az italt. Egy slukk, egy korty. Vagy fordítva? Vagy egyszerre? Vagy egyiket sem? Az üzletember az alkoholt választotta. Hosszú, elnyújtott, meg-meglóduló mozdulatokkal keresi a biztos pontokat. Elszórt pénzét a hajléktalan páros boldog seprűtánccal gyűjti össze. Mikor a hajléktalan nő magára marad, a deklasszálódott ruhák között egy váratlan “vágyálomra” akad. A selymes csillogású báli ruhát félig magára öltve egészen megváltozik az előbb még céltalanul nyegle test. A barokk nőisen lágy eleganciája fogalmazódik meg. Az üzletember jedi lovagként van jelen saját álomvilágában. Nyugtatók nélküli magabiztossággal forgatja a fénykardot. Igaz, segítségére van a hajléktalan férfi, aki unterman szerepben segíti a mestert. Ugyan nincs blue box, csak reflektorok, a fénykard csak seprűnyél, és Luke Skywalker egy hajléktalan hátán repül, de az a lényeg, hogy az álmodó elhiszi. Ebben a játékban a nincstelen férfinak is van tulajdona. Ő a Tanító. Nem kisemmizett, akire rossz ránézni, hanem épp olyan, akit figyelni kell, mert kincset hordoz magában. Persze vannak rémálmok is. Az üzletasszonynak egy fél kifli lóg ki a szájából. Nem tudni, hogy a tárgy táplálékként vagy gátként funkcionál-e. Ha táplálék, le kéne nyelni, de az a kéz segítsége nélkül lehetetlen feladatnak látszik. Ha gát, jobb lenne kiköpni, hogy kijöjjön, amit lenyom. A kifli azonban befelé halad. Már nem tudom eldönteni, hogy mi is van a nő szájában. Időnként olyan, mintha a nyelve lenne, egy pillanattal később már egy tulajdonos nélküli fallosz meredez ki a szájból. A nő kígyó módjára, centiről-centire nyeli el ezt a valamit. Már csak egy kis csücsök lóg ki, amit egy pisztollyal próbál teljesen benyomni a szájüregbe. Megrendítő látvány.
Ezt követően az álomképek kapcsolatba lépnek egymással. Luke Skywalker a barokk dámával lejt táncot, amit a hajléktalan férfi zavar meg, majd lerángatja társáról a díszes ruhát. Majd a jedi lovagot a Tanító harc művészetére oktatja.
Közben az újból visszaváltozott hajléktalan nő az üzletasszony életét próbálja megóvni, mert az fel-feltörő szenvedéllyel keresi a helyet testén, amibe bele tudna lőni. A barokk dáma anyaként óvja ezektől a kitörésektől az önveszélyes nőt, aki végül mégis lelövi magát. Az üzletasszonyt a nincstelen férfi ráncigálja haza, s mivel az egész csak álom, a nő feléled. A vágyak tehát ily módon egy színtérre vezérlik a szereplőket. A reális életben ezek a karakterek nem találhatnak egymásra, de itt útjaik egymásba érnek. Luke-nak, hogy igazi mester lehessen, szüksége van a Tanítóra. Ennek pedig, hogy tudását átadhassa, hogy tanítói küldetését betölthesse, tanítványra. A barokk dáma, hiába a legkifinomultabb elegancia, ha nincs kit elbűvölni vele. Így kell egy férfi, egy hős, aki méltó a kegyeire. Az üzletasszonyról valakinek gondoskodnia kell, mert egyedül saját szabályai roppantják össze. A hajléktalan nőnek egy olyan személyre van szüksége, akinek ő fontos, és azt tudatosítja benne, hogy nem elveszett ember. A négy embert egymás felé taszító motivációk sorát lehetne még fölsorolni. A rendszervezérelt mátrix lakói így válnak Légvárlakókká, akik megünnepelve az egymásra találást, féktelenül boldog táncba kezdenek. 
Az előadás a megélt realitást megéltnek hitt realitássá változtatja. Az illúziók világát pedig hihetővé teszi azáltal, hogy elmossa a határt realitás és irrealitás között. A mindennapi élet problémáit így észrevétlenül egy olyan régióba emeli, amiről eddig azt hihettem, nem tudja befolyásolni a tudatosság szféráját. Balázs Mari azt írta ajánlójában, hogy ezt a játékot nem szabad túl komolyan venni, csak annyira, mint egy gyerek a játékot. Ez persze ellentmondás, mert a gyerekek véresen komolyan veszik a játékot.  Most én is így tettem, és nagyon jól esett.

Légvárlakók
Dream Team

Díszlet: Tóth Imre
Jelmez: Diamond
Fény: Szabados Tamás
Hang: Sólyom Tamás
Rendező-koreográfus: Balázs Mari
Előadók: Murányi Zsófia, Nemes Zsófia, Zambrzycki Ádám, Tóth Imre

Helyszín: Nemzeti Táncszínház, Refektórium
08. 08. 7. | Nyomtatás |