Harangkötél és viharkabát

Shakespeare: Othello – Tamási Áron Színház, Sepsiszentgyörgy; Szigligeti Színház, Szolnok

Két jelentős rendező is színre vitte az évadban az Othellót. Mit több, mind Bocsárdi László sepsiszentgyörgyi, mind Telihay Péter szolnoki előadásában fontos szerepet kap a redukció. Mindkét változat egyszerűsítette a szöveget, lecsupaszított térbe helyezte a történetet, erőteljes színészi gesztusok köré építette a játékot. De a kanonizált szövegtől és a kialakult játékhagyománytól való elmozdulást más és más irányba tette meg a két rendező, így markánsan eltérő jellegű produkciók születtek.  
Kondorosi Zoltán

(Elő-képek) “Te tudtad ezt?” – kérdezi első megszólalásával Rodrigo Jagótól. A színpadra állítások felütésének valamilyen formában jeleznie kell, hogy mire vonatkozik ez a kérdés. Ezt mindkét ide bemutató egy-egy színpadi kép segítségével teszi, amelyek egyúttal bevezetik a nézőt az előadások világába is. Bocsárdi rendezése Othello és Desdemona házasságkötésének villanásnyi képével kezdődik: középen áll a pár, előttük egy csuhás barát, mellette egy harangkötél lóg. A templomi szituáció a szentség jegyével vonja be a pár összetartozását, és így olyan történetet indukál, amely az égi erőkkel is érintkezik valamilyen formában.
A szolnoki előadás az ítéletidő képével indul: a komor esőben néhány viharkabátos alakot látni. Az előtérben látható vízfelületen vörös fény tükröződik, nyugtalanító színnel vonva be a sötét tónusú színpadot. Olyan ez a kép, mintha a pokol felől nyílt volna átjáró, és így mintha a történet is ebből a nézőpontból lenne értelmezhető. A vihart ábrázoló színpad előterében azonban egy dobogó látható, ahol – mint egy érintetlen szigeten – Othello és Desdemona szerelmi légyottját látjuk. Az erotikus, érzéki gesztusokat csak fokozzák azzal, hogy a pezsgőspalack tartójából elővett jégdarabokkal játszanak. Rodrigo kérdései így nem(csak) a házasságra vonatkozik, hanem elsősorban erre az érzéki viszonyra.
(Jago) A szolnoki előadás indítása azonnal Jagóra tereli a figyelmet. Ő áll viharkabátban az előtérben, majd lényegében az ő monológja indítja a produkciót. A vihar folytatásaként egy belső vihar fokozatai tárulnak fel, Alföldi Róbert Jagójában eleve túlfűtött szenvedélyek dúlnak: sérti a mellőzöttség, indulatot gerjeszt benne a méltatlanság, hogy nem őt választotta a mór vezér hadnagyává. Frusztrált önérzete bosszúra sarkallja. Minden, amit ravasz kiszámítottsággal ezután tesz, ebből az elvakult dühből vezethető le.
A sepsiszentgyörgyi előadás Jagója sokáig jelentéktelen alaknak tűnik, akivel senkinek nem kell számolnia. A Váta Lórnád játszotta figura kissé esetlenül húzódik meg a háttérben, de azért mindenütt ott van: figyel, készenlétben áll. Igazi kisember ő, akinek nem lehetnek nagyratörő tervei, de van benne kitartás, szívósság. És legfőképpen nincsenek gátlásai: ha a helyzet úgy kívánja, mindenképpen képes az aljasságra is. Míg Alföldi Jagója eleve bosszút tervez, Váta Jagója csak mintegy véletlenül keveredik a történetbe. Egyre jobban bosszantják őt a nők. És nem elég, hogy a feleségét el kell viselnie, még Desdemona fölényes okoskodását is meg kell hallgatnia a nők magasztos hivatásáról. Talán itt határozza el, hogy megmutatja, hogy mit ér egy nő, és mire képes egy férfi – legfőképpen alakoskodásban, látszatkeltésben.
Alföldi Jagója tiszta logikával, magabiztosan, céltudatosan játszik. Váta Jagója sokat esetlenkedik, rengeteget bíz a véletlenre, néhol hihetetlen szerencséje van. Legyünk őszinték: menthetetlenül komikus alak, még akkor is, amikor az intrikust játssza.
(Velence tanácsa) Telihay rendezésében a velencei tanácsot rideg hivatalnokok alkotják, akik a színpadot pillanatok alatt benépesítve működtetik az apparátust. A hatalom személytelen működésének megfelelően a dózse is egy nemtelen lény: egy emelvény elérhetetlen magasában ül, és hűvös, érzelemmentes mikrofonhanggal vezényli le az ülést. Ez az érzéketlen állam nyilvánvalóan csak katonai drillel képes fenntartani magát. Ezért töltik be gyakran a színpadot sötét ruhás robosztus katonák, akiknek a jelenléte akkor is fenyegető, ha nincs is semmi dolguk.
Bocsárdi rendezésében a velencei tanácsot kedélyes, régi vágású öregurak alkotják, akik egy asztal körül szerencsétlenkednek, amikor baj van, és úgy várják Othellót, mint a messiás érkezését. Egyetlen gesztusukat, egyetlen mondatukat sem lehet elhinni, ostoba pojácák ők, akik már régen nem képesek a dolgok irányítására. Ez a szinte bohózativá stilizált uralkodói garnitúra mulatságosan súlytalannak mutatja az államhatalmat, amit megtestesítenek. Egy ily mértékben szétesett világban bármi megtörténhet: még a bohóc is elveszejtheti a királyt.
(Brabantio) Desdemona apját mindkét előadás súlyos, tekintélyes figurának mutatja. Kovács Frigyes szolnoki alakításában a megrendülésnek azok a fázisai kapnak hangsúlyt, amikor a tanács előtt fokozatosan nyilvánvalóvá válik számára, hogy a lánya elárulta őt. A sepsiszentgyörgyi előadás nem részletezi ezt a folyamatot, az apa egy pillanat alatt a mélybe zuhan: Velencének szüksége van Othellóra, így Brabantio sértettsége igazán sokadrangú szemponttá válik. De ezzel az összeomlással nem ér véget a Nemes Levente által játszott figura útja. Brabantióból átvedlik ciprusi Bolonddá, aki félrefordított fejjel húzza a harangkötelet, a feje is mosolyogva billeg hozzá, mintha maga volna a harag nyelve. De a harag nem szólal meg, bárki is szeretné megkondítani, az ég néma marad. Desdemona ránéz a Bolondra, de nem együgyűsége rendíti meg, hanem inkább az, hogy eszébe jutott róla az elhagyott apja.    
(Desdemona) A szolnoki Desdemona az apjával megküzdve válik felnőtté. Gubik Ági alakítása kezdetben még jelzi az egykori gyereket, a fiatal lányt, aki megszeppen a tekintéllyel szemben. De a szerelemben az önfeledtségre ismer, amelyben kibontakozhat szuverén nőiessége. Később nem ért semmit sem abból, ami körülötte történik, hisz benne nem változott semmi sem, és nem tudhatja, hogy szerelme miért látja másnak, mint amilyen valójában.
A sepsiszentgyörgyi Desdemona eleve az Othellóval való összetartozásban fogalmazódik meg. A Kicsid Gizella játszotta figura még egy gesztust sem tesz, csak ránéz a férjére, és Brabantio máris tudja: nincs közel a lányához. Talán soha nem is volt, hisz ilyen közel nem állt hozzá, mint most a mór. Desdemona és Othello összetartozása nemcsak szenvedélyes vonzódás, hanem közös játék is. A hadvezér Ciprusra való érkezését például közös tangóval ünneplik. Az önfeledt táncot irigykedve figyelik a többiek. (A példát követve Emília – Péter Hilda –is előrenyújtja a karját, hogy férje táncoljon vele. De Jago kitér a közeledés elől, így csak esetlen vonulás születik a helyzetből.) Desdemona és Othello kapcsolatának átalakulását az is jelzi, hogy már képtelenek a közös táncra. 
(Othello) Szolnokon rendkívül fiatal Othellót látunk. Czapkó Antal tavaly végzett a főiskolán, és már huszonévesen megtalálta a szerep. (Hasonlóképp történt ez kilenc éve, amikor Ruszt József a Budapesti Kamaraszínházban a friss diplomás Kamarás Ivánra osztotta a figurát.) Czapkó Othellója egy fejjel kiemelkedik a többiek közül – konkrét, fizikai értelemben, hisz a színész két méteres termete igazán tekintélyt parancsoló. Ugyanakkor a “hadvezéri alkat” naiv belsőt takar: a szolnoki Othello azt gondolja, amit mond, azt érzi, amit kimutat. Számára ismeretlen az alakoskodás, ezért nem fog gyanút Jago csűrése-csavarása nyomán, ezért támad mérhetetlen düh benne Desdemona feltételezett árulása miatt.
A sepsiszentgyörgyi Othello egy fejjel magasodik ki a többiek közül – lelki értelemben. A Pálffy Tibor játszotta figurának nem az alkata, hanem a belső ereje “hadvezéri”. Rend van benne, tudja a dolgát, ismeri a helyét a világban. A létezés más minőségét képviseli, mint a többiek. Ebből a magabiztosságból fakad, hogy könnyed játékokra is képes. Például minden ismerősével eljátszik egy-egy néma akciót, amikor megérkezik Ciprusra. Cassióval például egy mímelt párviadalt játszik le, bizonyára szokásos férfias bajvívásaikat idézve meg. Jago felé pedig hanyag mozdulattal egy láthatatlan tőrt hajít, melyet – elképzelt mozgását követve – a zászlósa karjába vezet. Nem veszi észre, hogy ez a vesztessé minősítő helyzet mélyen sérti Jagót – némileg magyarázatot adva arra is, hogy mi mozgatja a férfit. Pálffy Othellója először merő képtelenségnek tartja Jago feltételezéseit. De a lehetetlent a képtelenségek irányította valóságban csak egy paraszthajszál választja el a valószínűtől. Nem magában kezd el kételkedni, amikor fontolgatni kezdi Jago feltételezéseit, inkább a körülötte lévő valóság természetét kezdi el kiismerni.
(Az utolsó este) Az események mindkét előadásban – ha más logika szerint is, de – feltartóztathatatlanul haladnak a végzet felé. A szolnoki előadásban Desdemona az utolsó este megmosakszik, mintha eleve az áldozat szerepére készülne. Lemeztelenedő teste a kiszolgáltatottságát is érzékelteti.  Mintha ő maga is tudná, hogy férje gyilkos indulata feltartóztathatatlan. Nem sokkal később Othello a vállára veszi a halott asszony testét. Úgy emeli a magasba, mintha a keresztjét cipelné. Íme hát a bűnös maga is áldozat.
A sepsiszentgyörgyi előadásban az utolsó este Othello egy a színpad felett másfél-két méter magasan álló széken ülve beszélget a feleségével. Úgy trónol ott, mintha a valóság tényei már nem érhetnének fel hozzá. Lassan ezt érti meg Desdemona a férje szavaiból. A távolság akkor sem csökken köztük, amikor Othello leszáll a magasból, és a fehér abrosszal terített asztalhoz lép. A házaspár vacsorázni kezd, bort töltenek, hallgatnak. Nincs mit mondaniuk egymásnak. Ki tudja, mikor és hol, de valami végképp elromlott köztük. Desdemona ezt érti meg, amikor az ágyhoz húzza a férfit, lefekszik elé, és a nyakára kulcsolja Othello kezét. Történjen hát meg az, ami elkerülhetetlen.
(Záró képek) A szolnoki előadás hosszan részletezi a befejező eseményeket, sorra megpróbálja elvarrni a megkezdett szálakat. Meghal Rodrigo (Harsányi Attila), a halál karjából menekül Cassio (Dévai Balázs), Emília (Egri Márta) is rádöbben férje, Jago ármánykodására, és nyilvánosan leleplezi őt. Othellónak nem marad végül semmi mentsége, mert hát a vakságával azért nemigen büszkélkedhet. Egyetlen menedéke, ha maga is ítéletet mond maga felett. A gyilkosságot azonban nem tőrrel hajtja végre, hanem a pezsgőspalack tartójából előrántott jégdarabbal vágja el a torkát. Desdemona és Othello többieket provokáló érzéki gyönyöre most a halában folytatódik. Egyedül csak Jago marad életben a főszereplők közül. Megkötözik, börtönbe vetik. Kifeszített karral áll egymaga az előadás záró képében. Most mozdulatlanságra van kárhoztatva, de ki tudja, mikor szabadul ismét a világra ez az ártó erő.  
A sepsiszentgyörgyi előadás rövidre fogja a befejezést, a darab utolsó negyedét szinte teljesen elhagyja. Arra koncentrál, ahogy feltartóztathatatlanul haladnak a főszereplők a végzetük felé. És amikor ide érkeznek, minden viharosan történik. Desdemona halála után például egy pillanatig sem habozik Othello: odamegy a harangkötélhez, és felköti magát rá. Ide-oda leng az élettelen test a kötélen. De a harang most is néma marad. Belül azonban nagyon fájdalmasan kong. Siratja a méltatlan világba vetett lelkeket.   



Shakespeare: Othello
Szigligeti Színház, Szolnok

Kardos László fordításának felhasználásával a színpadi változatot készítette: Vörös Róbert és Telihay Péter
Díszlet: Menczel Róbert
Jelmez: Zeke Edit
Zene: Lajkó Félix
Mozgás: Pintér Tamás
Dramaturg: Vörös Róbert
Rendező: Telihay Péter
Szereplők: Császár Gyöngyi, Kovács Frigyes, Czapkó Antal, Dévai Balázs, Alföldi Róbert, Gubík Ági, Egri Márta, Harsányi Attila, Petridisz Hrisztosz, Huszárik Kata, Zelei Gábor, Horváth Gábor, Tárnai Attila, Adamovich Ferenc, Boda János, Eller Gusztáv, Kárpát Attila, Kása Kelemen, Széchenyi Krisztián valamint a Patkós Irma Művészeti Iskola fiú növendékei és a színház műszaki gárdája

Shakespeare: Othello
Tamási Áron Színház, Sepsiszentgyörgy

Díszlet, jelmez: Dobre-Kóthay Judit
Zene: Könczei Árpád
Mozgás: Liviu Matei
Dramaturg: Czegő Csongor
Rendező: Bocsárdi László
Szereplők: Pálffy Tibor, Kicsid Gizella, Váta Lóránd, Mátray László, Péter Hilda, Nagy Alfréd, Szabó Tibor, Nemes Levente, Ferenczi Gyöngyi
08. 08. 7. | Nyomtatás |