Miriam Friedrich: In between reality; Csabai Attila: Kanca

Miriam Friedrich In between reality című produkcióját Sofia Gubajdulina Öröm és bánat kertje című koreográfiája és Francisco Tanzer verse inspirálta. A színpadi történés már kezdetét vette, mikor a nézők elfoglalták helyeiket. Az egyik szélen műanyag bugyrokban mozgolódó félmeztelen testek lógnak a mennyezetről, a másikon egy nejlon cső aljában kuporgó arctalan testre szór törmeléket egy magasban ülő. Az előadás során Miriam Friedrich és Bodnár Ágnes mozdulataiban ölt testet a koreográfia.

A darab a létezés négy szintjét fogalmazza meg. A páros kezdetben külön életet él, mintha a születés előtti pillanatban lélek és test nem találná egymást. Az érintés gesztusával azonban a két alkotóelem egésszé válik, s ezzel kezdetét veszi a könnyed, finom érzékenységgel áthatott duett. A világra hozott test animális gyötrődését a lélek tehetetlenül nézi, hogy aztán egy magasabb szinten újrafogalmazódjék a kettős. A lélek metamorfózisa megfeszített, szaggatott mozdulatokkal megy végbe. Ezt követően a kontaktelemeken alapuló érintés már nem szükséges. Az együttlétezés a harmónia testetlen szférájában valósul meg, hogy a létező majd a semmibe vesszen.
Az előadás hibájául róható fel, hogy a színpad széleire rendezett élőképek nem kapcsolódnak be a színpadi történésbe, s így jelenlétük monotonná válik. A történés pedig a fentebb említett pozitívumok ellenére is súlytalan, nem férkőzik a megfogalmazott érzésekhez közel, inkább felszínes marad.
Csabai Attila produkciója (Kanca) öklendezésre emlékeztető hangeffektusokkal kezdődik. Mikor fölmegy a fény, egy háttal álló alakot látunk, aki egy groteszk pataszerű lábbelit visel (Metzler Tibor iparművész meghökkentő alkotása). A “horseshoe” brutális vaskosságát a női miniruha ellenpontozza, s teszi a látványt még abszurdabbá. Nehéz megállni, hogy ne asszociáljak a Giselle-re. Mi történt a femina alteregóval? Csabai fémpatáját időnként összekoccantva egy kört tesz a vörös szőnyegen. Később férfit játszik. Az identitásváltás szinte tökéletes. Ezután rövidke tánc szíjakkal és vége. A kiadott tájékoztatóból tudható, hogy a koreográfia a depresszióról szólt volna. A produkció azonban nem érte el egy előadás színvonalát, egy gondolat odavetett vázlatát láthattuk.


Lénárt Gábor


In between reality
Csabai Attila Társulata

Díszlet: Károlyi Balázs, Miriam Friedrich
Jelmez, smink: Károlyi Balázs     
Fény: Tamás Gábor
Zene: Sofia Gubaidulina
Koreográfus: Miriam Friedrich
Előadók: Báder Nikolett, Bodnár Ágnes, Gresó Nikoletta, Kovács Martina, Miriam Friedrich, László Mónika

Csabai Attila: Kanca

Jelmez, látvány: Metzler Tibor, Xabay
Fény: Tamás Gábor
Zene: Stúdió Mixed (B) “seventy three”
Koreográfus, előadó: Csabai Attila
08. 08. 7. | Nyomtatás |