A játék súlya

Tom Lycos–Stefo Nantsou: Kövek – Kolibri Színház

Újságok címlapjáról választott témát az ausztrál szerzőpáros. A néhány éve megtörtént esetet olyan – maguk játszotta – előadásban dolgozták fel, amelyben a darab és színpadi megvalósítása, a szöveg és a színészi játék szétválaszthatatlan. Szerencsére ennek nem lemásolására, hanem bizonyos értelemben újrateremtésére vállalkozott egyikük a Kolibri Színházban. A munkához két remek fiatal színész kínálkozott partnerül. Az eredményt dicséri, hogy többnyire úgy hatnak a színpadi ötletek, mintha most találnák ki őket a nekiszabadult játékosok.
Mátyás Edina

Két kamasz történetét látjuk, akik – unalomból? balhéból? – betörésre vállalkoznak, majd amikor megszólal a garázsban a Jaguár riasztója, amelynek épp 50 dollárt érő emblémáját feszegetik, riadtan elmenekülnek. Aztán ténferegnek tovább. Köveket gyűjtenek, céltalanul. Majd amikor az egyik autópályahídon mennek át, eszükbe jut az ötlet, hogy a korlátra helyezett köveket az alant haladó autók felé irányítsák. Villámgyorsan versennyé alakul a helyzet – anélkül, hogy megkérdeznék, hogy mit is vesznek célba, és mi történik, ha valóban találnak. A kisebbik “győz”: az általa lerúgott kő átszakítja egy Volvo szélvédőjét, és a vezető szörnyet hal. Ismét menekülnek. De most már nincs nyugtuk. A kisebbik fiú önként jelentkezik a rendőrségen, látjuk a kihallgatásuknak, bírósági tárgyalásuknak a jeleneteit is.
Az előadás nem sztorit mesél, inkább a különféle helyzetekből kibontható játékokra épít. Nincsenek eszközök, a színészek maguk játszanak el mindent, a mozdulataikkal, a mozgásukkal, a hangok utánzásával. Pantomimjelzésekkel tapogatják ki a falat, a szótagok ismétlésével érzékeltetik a visszhangos csatornaalagutat, vijjogással utánozzák a riasztó hangját, miközben rémülten figyelik az odaképzelt autót. Mindvégig szellemes ötletek működtetik a színpadi fantáziát. De a kreatív diákszínházi ötletek nem csak azt jelzik, hogy a kamaszközönségük nyelvén akar beszélni az előadás, hanem a történet szereplőinek világához is kulcsot kínál. Számukra hasonlóképp nekiszabadult játék minden, az egyik ötlet szüli a másikat, így csalják bele egymást – mint igazi játékosok – a különféle helyzetekbe. És ha minden csak játék, váratlanul szakad rájuk a felelősség, hogy tetteiknek súlya, következménye is lehet.
Az előadás egyik nagy ötlete a nézőpontváltások alkalmazása: a két színész nemcsak a két kamaszt játssza el, hanem a járőröző, az ügyet kivizsgáló, a tárgyaláson a srácokra vigyázó rendőröket is, akik egy kocsmai jelenetben még azt a kérdést is felvetik, hogy vajon bűnösek-e a fiúk, el kell-e őket ítélnie a bíróságnak. Ismét csak szellemes játékok születnek abból, ahogy a színészek váltogatják a szerepeket, kilépnek az egyikből, belépnek a másikba. De ez sem öncélú játék: a kimondás kényszere nélkül juttatja az előadás a kamasznézőket ahhoz a tapasztalathoz, hogy a dolgoknak színe és visszája is van. Hogy minden tett ellentétes, egymást kizáró érdekek alapján ítélhető meg. Hogy valóban felelősséggel cselekedhessünk, ahhoz valamit sejtenünk kell mások nézőpontjából is.
Ez a “kettős látás” érvényesül az előadás zárlatában is. Mást mondanak a szavak, mint a finom színházi jelzések. Miközben végül is a bíróság felmenti a srácokat, a bírósági tárgyalás jelenetei – amelyek a kisebbik, a tényleges bűnt elkövető fiúra fókuszálnak – afféle szenvedéstörténetet rajzolnak ki: nemcsak megrázzák őt az események, hanem szinte teljesen össze is omlik a súlyuk alatt. A színház itt is felelősséggel beszél: miközben nyitva hagyja a mérlegelés, a döntés lehetőségét, nem negligálhatja a tettek következményeit. Vétlen és vétkes csak akkor remélhető megkülönböztethetőnek, ha a lélek mélye még őrzi a morális szempontokat.
Egy megrázó, hétköznapi történet így válik alkalmassá arra, hogy a társadalmi lét csapdáit érezhessék meg a kamasz nézők. A Kolibri Színház – az eredeti mű alkotóinak szellemében – szintén felkínálja a közönségnek a beszélgetés, a továbbgondolás, a problémák játékká fogalmazásának lehetőségét. Kissé talán bátortalanabbul, mint ahogy azt maga a produkció teszi.

Tom Lycos–Stefo Nantsou: Kövek
Kolibri Színház

Fordította: Békés Pál
Dramaturg: Zalán Tibor
Rendező: Stefo Nantsou
Szereplők: Szanitter Dávid, Ruszina Szabolcs
08. 08. 6. | Nyomtatás |