Haláltánc a malomban

Malom – Figura Stúdió Színház, Gyergyószentmiklós

„Aki a halálba készül, nyíltan szólhat”
Villon

A halállal kezdi a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház a Malom című előadását, melyet március végén a Panboro Színház budapesti színpadán is bemutattak, Uray Péter rendezésében. Az előadást koprodukcióként hirdették, annak koreográfiai anyaga a társulat és a rendező első közös munkája.
Miklusicsák Aliz

Mozgásszínházi előadás balladai motívumok alapján – így határozták meg az alkotók az előadás műfaját. A darab a székely népballadákból ismert molnár történetét használja alapanyagul: a molnár házát (kinek lányát egy hozzászegődött fiú vette feleségül) idegenek képében megszállja a „rossz”, és az addig békében dolgozó családot elpusztítja. A történetet a balladákra jellemző kihagyásos szerkezettel meséli el az előadás, egyúttal felidézve a haláltánc, a dans macabre szellemét. „A macabre vízióból hiányzik a gyöngédség, a vigasztalás érzelme, az elégikus hang. Nem elköltözött szeretteik távollétét siratják, saját haláluktól reszketnek, ezt tartják minden rossz legrosszabbikának.” (Johan Huizinga: A középkor alkonya) A haláltánc műfaja a XIV. században jelent meg a képzőművészetben és az irodalomban: a sírból feljövő halottak utolsó táncba hívják az élőket. Ezt a – több népballadából is ismert – motívumot viszi végig előadásában a rendező-koreográfus.
A nyitó kép: a feleség, vagyis a halál, a mozdulatlan férfi lábát átkarolva mintegy magával ragadja őt a túlvilágba; a férfi (a molnár), aki nemcsak saját életéért harcolt, de háza rothadása ellen is, végül erejét vesztve adja át magát a felsőbb hatalmaknak.
Az ezt követő jelenetek: viaskodás a bűnnel, az erkölccsel és végül magával a halállal. Erre utal a tér is (tervező: Bocskay Anna): a színpad jobb oldalán egy emelvény látható L alakban, ezen egy asztal, melyet mindig a hitetlenek foglalnak el. Az emelvény közepén a molnár széke van. A színpad bal oldalán, félhomályban az elhunyt feleség, illetve a lány széke, ami a családos anyát és a női mulandóságot jelképezi.
A halálból visszatért feleség (Tamás Boglár) és az egyedül élő molnár (Kolozsi Kilián) tánca az első képben a földközeli munkássembernek a félelmeivel való viaskodását mutatja be. A feleség túlvilági lényként jelenik meg, tánca férjével nem erőszakos, inkább a női bujaság csavarodik a férfi testére, de ennek csábítását a molnár józan paraszti ésszel utasítja el.
A halál motívuma akkor tér vissza, mikor három idegen jelenik meg a molnár házában, épp, mikor a molnár lánya (Blénessy Enikő) és annak vőlegénye (Bajkó László) szerelmi táncukat járják. Az idegenek észrevétlenül kerülnek a család tagjai közé, és akár a pestis, pusztítanak erkölcsöt és hitet. A női idegen (Pogár Emília) szexuális töltetű tánccal csábítja magához a vőlegényt, míg az egyik idegen férfi (Fehérvári Péter) a lányt ragadja magával, aki sem akaratát, sem testét nem képes koordinálni. Ezeket a csábító akciókat mindig a három idegen rítusa előzi meg, ami az asztalon történik. A harmadik látogató (Barabás Árpád) generálja és vezényli két társát, és mint szellemi erő uralkodik ösztöneiken.
A mozgás nyers erejű kontakt tánc, a nemi vágyat, a megcsalást, a bűnt egyesítik a harcban. A tettlegesség határáig jutnak el a táncosok, nem kímélve egymás testét. A végtagok tudatos védekező állapotból támadó helyzetbe sodródnak. Amint erőre kap a test, azonnal győzni indul. A földi élet és a holtak világának dualitása ez, a félelem mélységeiből előtörő primitív irtózat a haláltól. A haláltusa felidézését Könczei Árpád zenéje teszi erősebbé, melyet a Fanfare Ciocorlia zenéjével színez. Ezek a népi siratók a feldúlt lelkiismeretet az ars moriendire (a meghalás művészetére) készítik fel.
Végül a legyőzött ház, aminek lakói utolsó harcukat vívták a halállal, magányossá vált. A záró kép a népballadákból ismerős visszakanyarodással, önmagába zárulással mutatja meg, hogy a halál előtt mindenki egyenlő. A feleség átkarolja férje lábát, és az mozdulatlanul, legyőzöttként ül együtt a halállal....



Malom
Figura Stúdió Színház, Gyergyószentmiklós

Díszlet, jelmez: Bocskay Anna
Zene: Könczei Árpád, Fanfare Ciocorlia
Rendező-koreográfus: Uray Péter
Előadók: Kolozsi Kilián, Tamás Boglár, Blénessy Enikő, Bajkó László, Barabás Árpád, Polgár Emília, Fehérvári Péter

Helyszín: Panboro Színház
08. 08. 6. | Nyomtatás |