Európai Koreográfusok Estje Pécsi Balett

A három darabból álló táncest, melyet április végén mutatattak be Pécsett, az uniós csatlakozás előtt tisztelgett.
Listen to this Image című koreográfiát a holland Neel Verdoorn készítette. A két táncost egyetlen fénycsóva világítja meg, mintha egy fényes járdán állnának. A mozdulatok rebbenésnyi szünettel követik egymást. Az Egyik kipróbálja a Másik mozdulatát, belehelyezkedik annak pozícióiba, a Másik magára ölti az Egyik által „levetett” mozdulatokat. Később azonban kettejük közé áll a Harmadik, és a „szerepjátékba” bekapcsolódva megbontja a kettőst. A kapcsolatteremtés érzékeny hierarchiája születik így meg: aki magára ölti a másik mozdulatát, az az előtte működő képre figyel, mondhatnám alárendelődik annak, tehát képmás lesz belőle. A „hármas felállás” azért nem működhet, mert az egyikük a kép képmásának a mása lesz, és ez  előbb-utóbb robbanáshoz vezet: valaki kilép a játékból.

Az image-játék később birtokba veszi az egész színpadot: egyre-másra érkeznek az előadók, vagy „civilben” jönnek be a takarásból, hogy a színpadon játékba bonyolódjanak, vagy már párban, „szituációban” jelennek meg. Időnként csoportok keletkeznek, hogy később hirtelen, a mindennapok szenvtelenségével szétrebbenjenek. Folyamatos az „image-teremtés”: a képpé, hasonmássá válás. Végül egyetlen pár marad a színpadon, akik befejezik a játékot, amely a kapcsolatok teremtéséről szól, az egymáshoz kapcsolódás pillanatait teszi láthatóvá.
Az est leginkább elgondolkodtató előadása Kun Attila 7 című koreográfiája volt. A darab hét szereplőjének jellegzetes a külseje: fehér lábszáruk, nemtelen csupaszságuk, az arcuk közepén látható kék sugár azt jelzi, hogy összetartoznak. A háttérben a vetítővásznon átszűrődő kék derengés. A teret elektromos szikrák idegtépő hangja, majd mély basszusok és visszhangzó dallamemlékek töltik meg. A testeket először a mély regiszterek mozdítják meg. Bámulatos az összhang: apró, lelassított, ficánkolást imitáló kézjátékot látunk, amely többször visszatér. Ez is az összetartozás jele. Elnyújtott mozdulataikkal megérzik egymást a szereplők. Majd felbolydul a tér, és folyamatos áramlás tölti be a színpadot. Felbomló s újra megfogalmazódó duettek, tercettek érzékeny játéka bontakozik ki. A látottakat tengermélyi hangulathoz tudnám hasonlítani, ahol az áramlatok hatására ide-oda kavarog a halraj. Egy-egy kis csoport lemarad, majd újra csatlakozik a sokasághoz, mozgásuk a kívülállók számárra kiszámíthatatlan, csak ők érzik az irányító jelzéseket.
Kun Attila koreográfiája egy ősi, elfelejtett világot nyit meg. Egy olyan introvertált dimenziót, ahol sem érintés, sem pillantás, sem a nyelv nem szükséges ahhoz, hogy létrejöjjön az összhang. Ők heten a színpadon rátaláltak erre. A szálak köztük sosem szakadtak el, távolodásukban is egy másikhoz közeledtek. Az egy tudta, hogy ő a hétből egy. Tiszta, egyedi alkotás született. Fénnyel, hanggal, mozdulattal írt üzenet.
Az est One Cue című darabbal zárult, melyben Csajkovszkij zenéje csendült fel. Jorma Elo koreográfiáját a klasszikus balett elemek használata különbözteti meg az előző kettőtől. A harmadik rész valamiféle nagy ünnepet idéz, egy bált, amelyben az elegancia a mindennapisággal keveredik. (A jelmezek is erre utalnak: az előadók bordó, selymes csillogású ruhákban jelennek meg, a nők klasszikus szabású felső ruházatot, a férfiak trikót viselnek, de alul mindenki mackóruhában van.) Klasszikus pózokat, íveket, emeléseket látunk klasszikus távolságtartás nélkül. A zene kiváló lehetőséget ad a „látványtervezésre”. És igazából ebben a darabban ez a lényeg. Értékes pillanat volt az, mikor a fehér színpadon, egy jégrevü képzetét keltve, halálforgásszerű elemek követték egymást. A nő átadta magát a gravitáció erejének, egyetlen férfikar tartotta csak vissza a zuhanástól. Igazi vadromantikus játék ez a végzettel. A Csajkovszkij-zene lüktetésére az előadók robbanásszerű antrékkal válaszoltak. Férfiak és nők szárnyaló játéka lehetett volna mindez, ha a groteszk jelmezek nem félig-nőket és félig-férfiakat mutattak volna. A nagy zenei finálét minimalista mozdulatok ellenpontozták, így katartikus élményt csak a muzsika nyújthatott.
Lénárd Gábor
Európai Koreográfusok estje
Pécsi Balett

Listen to this Image
Koreográfus: Neel Verdoorn
Koreográfus asszisztens: Spala Korinna, Daczó Eszter
Zene: Ernst Reijseger - Kevin Volans
Táncolják: Spala Korinna, Kozár Eszter, Nagy Írisz, Góbi Rita, Valkai Csaba Csanád, Pataki Szabolcs, Haller János, Vincze Balázs

7
Koreográfus: Kun Attila
Koreográfus asszisztens: Kovács Dóra
Zene: Virgács
Táncolják: Góbi Rita, Czebe Tünde, Hucker Katalin, Dér Dalida, Vincze Balázs, Szalka Krisztián, Lencsés Károly

One Cue
Koreográfus: Jorma Elo
Zene: Csajkovszkij: Szvit no 3.
Táncolják: Spala Korinna, Nagy Írisz, Czebe Tünde, Valkai Csaba Csanád, Pataki Szabolcs
08. 08. 6. | Nyomtatás |