Költői táncjáték

Juhász Zsolt: Derengő; Muszáj-Herkules – BM Duna Művészegyüttes

Sűrítettségben és drámai erőben a líra és a tánc nyelve rendkívül közel áll egymáshoz. Nem tűnik nehéznek – első nekifutásra – a vers által gerjesztett érzéseket, hangulatokat mozdulattá formálni. Természetesen nincs értelme a szöveg-konrétumok megfeleléseit keresni a koreográfiában, és szintén kevéssé járható út, ha maga a koreográfus igyekszik „eljátszatni” a verset.
Juhász Zsolt legújabb munkájában József Attila Derengő rózsa, és Ady Endre A Muszáj-Herkules című verseire támaszkodik. Próbál középutas megoldást találni: egyszerre narratívnak és illusztratívnak is lenni. Mesél is meg nem is, koreografál is meg nem is. A két vers két külön részre osztja az estét. Először a Derengő rózsa lebbenő képeit mutatják meg a BM Duna Művészegyüttes táncosai. Mintha itt sikerült volna egységesebb nyelvet találni. Mozaikossága ellenére ez látszik a kiérleltebb alkotásnak.
Sőregi Melinda

A kezdő kép rendkívül impresszív: nyárfaszerűen hajladozó fiatal lányok vesznek körül egy idősebb asszonyt. Ügyesen exponálja Juhász a koreográfia alapmotívumát, az asszonyi idő témáját. A színpadkép is hangsúlyozza az elkülönülést, hiszen a fiatal táncosok bemozogják a teret, míg a főszereplő kicsiny konyhájában foglal helyet. A legsikerültebbek a küzdelmet ábrázoló epizódok, amikor a tapasztalat és rezignáció feszül neki a fiatalos gőgnek. Az asszony egy hokedlin ül, miközben fiatalabb társa hátára nehezedik, próbálja megtörni, letaszítani. A záró képben visszatér a hajladozó nők kara, de megjelenik a férfi is, aki a hátára veszi az asszonyt. A szerelmi kapcsolat oldja fel a magányt és a kitaszítottságot.
A koreográfia alapvetően a néptánc elemeiből építkezik, innen-onnan csippent lépéseket, mozdulatsorokat, de egyetlen dialektus sem válik dominánssá. A legnagyobb erénye talán a produkciónak, hogy Kiss Ferenc fájóan keserű muzsikáját élőben szólaltatják meg. Sokszor a zene „lejátssza” a táncosokat, mert több színt, invenciót kínál. Juhász Zsolt sokat bíz táncosaira színészileg, de színészi és táncos létük nem azonos színvonalú. Nagyon halványak, ha játszani kell, de rendkívül erősek, ha tánccal kell elmondani valamit. A koreográfia egyenetlenségeit, megoldatlanságát is ez okozza elsősorban.
Sokkal inkább narratív jellegű a második rész, mely A Muszáj-Herkules ihletésére született. A színpadképet egy elöl elhelyezett vörös oroszlán és az oldalt felépített vendéglő-díszlet dominálja. A harcra épít Juhász, ez dinamizálja a koreográfiát. Hátul, a zenekar mellett feltűnik egy kondigép is: ennek fémes hangjaival és „csakazértis” működésével zárul az est. De alapvetően és ismét a nők dominálnak: rosszra csábítanak, és egymás ellen ugrasztják a férfiakat. A megközelítés leegyszerűsítően férfi-szempontú, meg sem közelíti a Derengő rózsa korábbi finoman kritikus hangütését.
Népi motívumokkal dolgozik ezúttal is Juhász, sőt sokkal hangsúlyozottabban, és felismerhetőbben. Természetesen alkalmazza a kihagyhatatlan mezőségit (ez a dialektus látszik divatban lenni, hiszen bárhol használják is a néptánc elemeit, filmen vagy színházban, biztos, hogy a mezőségi lesz a kiválasztott forma), de meg kell említeni a fergetegesre hangszerelt férfi-táncokat is. Vadság, szilaj ütemek jellemzik a mozgást. Érezni a keresett őserőt, a magyaros duhaj-mentalitást.
Látványos, tetszetős munka – dekadens jelmezekben. A szándék szerint romlottságot, züllöttséget kell árasztaniuk a figuráknak. Ez esetben is igaz, hogy a kevesebb több lett volna: kevesebb színi ötlet és trükk, de több invenció a táncban. A zenét ismét lehet dicsérni, mely a magyar és cigány alapú folkot rockkal és elektronikus zenével, egészen különleges elegyet hozva létre. A megszólaló hangok különlegesebbek, mint a sokszor közhelybe futó koreográfia. 
A részletek szintjén nagyon sok jó megoldást látni, de ezek az elemek nem állnak össze egésszé. Szép, különös örömet szerző rész a Derengő rózsában az árnyjátékos epizód, amikor egy el- és feltűnő férfialakot próbálnak elkapni a lányok az öltöző-paraván körül. Vagy fontos apróság, hogy Juhász odafigyel a motívumok ritmikus visszatérésére. Mindebből egy nagy kompozíció is épülhetne, ha szándékait mind a táncos lábakba sűrítené a koreográfus.

Juhász Zsolt: Derengő; Muszáj-Herkules
BM Duna Művészegyüttes

Zene: Kiss Ferenc
Koreográfus: Juhász Zsolt
Előadók:
08. 08. 6. | Nyomtatás |