Angyali, emberi, angyali, nemlét, lét, nemlét

Juhász Kata: Mitugrászok mennyegzője

Az alternatívnak nevezett szcéna jónevű társulataiból és produkcióiból érkeztek az alkotótársak. Juhász Kata a Frenák Pál Társulat oszlopos tagja, de ugyaninnen jött Kolozsi Viktória és Zambrzycki Ádám is. Megjelenik a színen Kun Attila, aki a londoni Rambert Balett után most Magyarországon kíván létrehozni új struktúrán alapuló előadásokat a londoni társulat mintájára. A Szegedi Kortárs Balettből Nemes Zsófia érkezett, de részt vesz a produkcióban a – többek között –Szabó Réka Véletlen című előadásából ismerős Szász Dániel is. Különös szerepben láthatjuk itt Merlini Dávidot, a szabadulóművészt, valamint a Grünwalsky Ferenc filmjéből és Ophéliaként egyaránt ismert Varga Klárit, aki a Sziámi Zenei Társulat utolsó produkciójában is részt vett, valamint húsz budapesti hajléktalant.
Haynal Ákos

Maga az előadás születésről, halálról, no meg a kettő közötti időről szól, sajátos látásmódban. Ez utóbbi teszi feldolgozhatóvá a durván egyórás előadásban ezt az egyáltalán nem kicsi témát, amibe azért komoly német filozófusok is belerokkantak. A Mitugrászok menyegzőjében már az első pillanattól kezdve világos, hogy a színpad alakjai nem kacagva szaladnak át az életen, mint ahogy nem jókedvükben, sokkal inkább valami szükségszerűségtől vezérelve születnek meg.
Már játszanak, amikor belépünk a terembe, és helyünket keresgélve átszeljük a játékteret, ahogy egy kifutószerű díszletelemen gyalogolunk végig, hiszen ekkor már a szereplők elfoglalták startpozíciójukat a színpadon. Így aztán pár pillanatra magunk is színpadi figurákká válunk. Ez a hármas tagolású létmód, ami a mi esetünkben néző-szereplő-néző, az előadásban megjelenő főalakokra is jellemző lesz.
A hatalmas négyzet színpad, melyet a nézőtér két oldalról fog közre, minden egyes eleme kihasználódik, jelentést vesz fel az előadás során: a lilás fénnyel megvilágított plafontérben elhelyezkedő lámpák tartóelemei és vészjóslóan tekergő kábelei, a színpad szélén álló műszaki segítő személyzet, a bal oldalon elhelyezkedő világítópult és kissé odébb a zenekar. Meg persze az a durván harminc ember, aki megfordul ott, középen.
Amikor letelepedünk, időbe telik, míg felfedezzük, hogy nem csak ott kell keresnünk szereplőket, ahol megszoktuk. Persze ott is vannak alakok, a statisztaként használt hajléktalanok. Egyedül könyvet lapozgatva, vagy párban, esetleg trióban lassú mozdulatokkal, alig hallhatóan kommunikálnak magukkal, egymással. Azonban ha a felpillantunk, meseszerű kép fogad. Néhány figura ott bújik meg, amit hagyományosan zsinórpadlásnak szoktunk hívni. Tetőtől talpig fehérek, zsugortartásban függeszkednek köteleiken. Furcsa angyalok. Nem artikulált hangsorok hagyják el ajkaikat. Kivehetetlen suttogást erősítenek fel a rájuk ragasztott mikrofonok, túlvilági motyogást hallhatunk. Ők a tulajdonképpeni főszereplők.
Az előadás akkor válik folyamattá, amikor a padláshoz kötözöttek megkezdik tekergő, szép mozdulatokkal lassú ereszkedésüket a föld (Föld?) felé. Ahogy alászállnak, egész pontosan leeresztődnek, megszabadulnak a kötelektől, és elkezdődik saját létük. (Így aztán mintha a színpad oldalán elhelyezkedő, a köteleket tartó, eresztő, húzó emberek, az overallos műszak válna animátorukká, mozdulatlan mozgatóvá, legalábbis egy ideig.) Kezdetben, mintha még mindig a levegőben lennének, a földön tekergőznek, majd lassan-lassan felállnak. Különféle mozgásokat próbálnak ki. Keresnek valamit. Kutakodásuk közben találkoznak, szétválnak, újra találkoznak. Ugyanazokat a lépcsőfokokat járják be, ugyanazokat a problémákat járják körbe hasonló, néhol tétova, néhol kaszáló gyors mozdulatokkal. Nekierednek, majd megtorpannak, körbejárnak és ütköznek egymással, de soha nincs szinkronmozgás.
A színpadon szinte a kezdetektől megjelenik egy másik figura is, egy lány (Varga Klári). Ő nem kifejezetten tánccal, sokkal inkább mozgással és különféle jelmezekkel megy át azokon a stációkon, amiken az angyalok. Talán konkrétabban, kevésbé áttételes módon jeleníti meg azokat a létállomásokat, amiket a főszereplők, a fehér lények megélnek. Járásmódokat (a határozottat, a tétovát, a meg-megállót) mutat be. Mindeközben elképesztő hangerővel szól a zene: szaggatott futamok, sivító gitárjáték (van aki nem is nagyon bírta).
Egy ponton ebben az elvonatkoztatott létben beköszön a felszínes valóság is. A fények diszkóvilágítást imitálnak, az egyik takarásból hirtelen előbukkan egy Mercedes Benz cabrio, amit, mint a hírességek limuzinjait, a hajléktalanok vakufénnyel üdvözölnek. Rögtön eztán a zörejszerű effektorgia egy Seress Rezső dallammá szelídül, a hajléktalanok a parkettra suhannak, és a fehér lényekkel együtt táncra perdülnek, de ez csak roppant rövid ideig tart. Nem sokkal később minden szereplő visszazökken az eredeti kerékvágásba, ahol mondjuk a Kun Attila által formált figura folyamatosan nekifut, nekicsapódik valami falszerűségnek, majd a síkos padlón ugyanettől csúszva-mászva megpróbálna eltávolodni, de egy kötél nem engedi ezt neki. A Varga Klári és Merlini Dávid (ő a cabrio sofőrje) játszotta alakok egymásra találnak a fent említett diszkóvilágításban, majd a srác főbelövi magát, de ebbe a lány hal véres halált. A fehér szellemek egyre inkább megkülönböztethető egyéniségekké válnak, hogy aztán megint egyneműek legyenek, és ruháiktól megfosztva visszatérjenek köteleikhez. Azonban ez a visszatérés nem jár „tanulsággal”. Nincs látványos eredménye lenti kutakodásuknak, így aztán akár másnap, akár egy másik este ugyanolyan fehéren, a lét érintésétől szűzen foghatnak bele táncaikba, mint a bemutatón.
Mi pedig az előadás végén sokatmondó gesztust kapunk a hajléktalanoktól: néhány korty teával vendégelnek meg bennünket. Aztán visszatérünk oda, ahonnan jöttünk, a februári sötét, soha véget nem érő, kietlen, szomorú, kilátástalan éjszakába (a kívánt rész aláhúzandó).


Mitugrászok menyegzője

Rendező-koreográfus: Juhász Kata
Előadók: Juhász Kata, Müller Péter Sziámi, Ferenci Miklós, Domonkos Csilla, Kolozsi Viktória, Kovács Áron, Zambrzycki Ádám, Kun Attila, Nemes Zsófia, Szász Dániel, Merlini Dávid, Varga Klári

Helyszín: Millenáris Teátrum
08. 08. 6. | Nyomtatás |