Berger Gyula: Masszív / Fóti Zsófi: Fisch ribi

A MU Színház Duplex sorozatának legutóbbi epizódjában Berger Gyula Masszív, illetve Fóti Zsófi Fisch Ribi című rövid koreográfiája volt látható. Hogy e sorozat estjein milyen konstellációban kerül egymás mellé egy-egy alkotás, alapvetően – sejtésem szerint – a véletlen dönti el. Az ember viszont mindig mindenben hajlamos a rendszert, a koncepciót keresni: ez pedig bizonyos szempontból izgalmas, új értelmezésre is módot ad. Berger és Fóti munkái közt direkt kapcsolódási pontot nem találunk: azonban konstatálhatjuk, hogy alkotói múlt, művészi történet, praxis szempontjából egy „ellentétpár” opuszait rendelte egymás mellé a szerkesztői akarat. Berger Gyula rövid Győri Balett-beli, majd Honvéd táncszínházas működését követően, egy év híján negyed százada hozta létre független társulatát; hosszabb külföldi tanulmányutat (1993–1997) leszámítva folyamatosan itthon dolgozik. Rendkívüli nyitottsága, társulási és felfedező hajlandósága nyomán munkáiból árad a frissesség, megújulási képessége kivételes a szakmában, tevékenysége méltó a töretlen figyelemre.

A táncos-koreográfus Fóti Zsófi, akinek önálló munkájával (Villa Negra) elsőként 2002 januárjában, az I. Duó Tánc Fesztiválon találkozhattunk, a legfiatalabb kortárs táncos nemzedékhez tartozik: láthattuk őt többek közt az Artus Einstein álmok című előadásában, a Civil Negyed Kasparjában is. Fisch, Ribi című, második koreográfiai munkáját az Artus Stúdióban mutatta be tavaly októberben.
Berger Masszív című munkájában állandó alkotótársaival – a hozzá hasonlóan az L1 Táncműveket erősítő – Gál Eszterrel, Ladjánszki Mártával és Szabó Rékával találkozunk. A rövid – talán túlzottan is rövid – alkotás egy Berger munkáira jellemző, absztrakt-játékos, szürreális élccel gazdagított szkeccs. Táncosai sajátos formanyelven dolgozó rokonlelkek: izgalmas egyazon színpadon látni őket. Testük történetének, hagyományaiknak és táncos-tudatuknak azonosságai és különbözőségei teszik igazán érdekessé ezt a filozofikus és játékos vázlatot. A Masszív játékosai magukban vannak a színen: egyetlen kellékük egy érdekes, finom tárgy: hajlított fából készült, hagyományos, „kávéházi” ruhafogas. Az állványt két darabban hozzák elénk. Finoman ívelt „feje” egy csillár küllemét idéző kabát- és kalaptartó kampócsokor – kedves, elgondolkodtató ötletként – mint agancs, fejdísz, különös korona játszik. A fogas fennmaradó része, vagyis maga az állvány, a lábakon álló oszlop: a táncosnők partnere, mozdulatlan társa, az egyetlen „férfi” a színpadon. Berger erővonalak, geometrikus rendszer mentén mozgatja táncosait. A játékból élvezetes, váratlanságoktól, kirobbanó pillanatoktól mentes nyugalom árad. A táncosok felderítők, értelmezők, egymás test-beszélgetőtársai. A játék végén a fogas két része egymásba illesztetik, helyreáll a rend.
Fóti Zsófi produkciója előadói gárdájának eklektikusságával csábít. Egy színpadon jelenik meg Enyedi Éva a Szkénéből, Krausz Alíz Bozsik Yvette társulatából, Károlyi Balázs, aki a KompMániából van éppen eltűnőben, aztán Lipka Péter, aki Goda Gábor rendezéseiben látható, illetve maga a fiatal koreográfus.
Fisch, Ribi: Balaton-parti halsütők kuncsaftcsalogató reklámtábla-tákolmányairól vétethetett talán e különös cím – első tagja németül, a második több szláv nyelven jelenti: hal. Meg van itt egy érdekes, mulatságosan pontos egybeesés is – egybeesés, mert nem hiszem, hogy ismert lenne felénk a jiddis közmondás, mely így hangzik: Ribi-fisch, gelt ojfen tish! A mondás magyarul valami olyat tesz, hogy akkor sem kapsz hitelt, ha a küszöbön könyörögsz. De erre én is csak a neten csavarogva leltem rá. Fóti Zsófi címét bizonyosan a magyar tenger nyelvi forgatagából kölcsönözte: erre utal a színlap szövege is, mely szerint „még pár hónap, és az Osztyapenkón túl újra lehet autózni, mulatni, enni és lemenni a strandra, vagy aludni a házban.” E mondattól felpezsdül az ember vére, sóvárgás lesz úrrá rajta. A fülében már ott a nyaraló ócska zárjában forduló kulcs nyikorgása, orrában a napolaj és a poros laticell szaga, taktilis emlékezete felidézi a víkendházba száműzött csiricsáré, de annyira kedves, gyerekkori bögrék formáját. A Fisch, Ribi azonban nagyon nem erről szól: nincs itt nyaraló-romantika, strand-érzés, csak játékos utalások. A rövid munkának számos az értéke, rögtön az első pillanatban például lenyűgöz Bartos András különleges fény-díszlete, amely olyan szép, hogy ember legyen a talpán, aki el tudja róla terelni a figyelmet. A különböző fényforrásokat hordozó, változékony felület a szín egész hátterét elfoglalja. A nézőtér – mely a szünetben alakult át – lejtős büfé-terasz: a széksorok közé kerek asztalkákat helyeztek, melyekre hamarosan sült hal érkezik. Fóti Zsófi munkája pont olyan talányos, mint a címe
Halász Tamás

Berger Gyula: Masszív

Koreográfus: Berger Gyula
Előadók: Gál Eszter, Ladjánszki Márta, Szabó Réka

Fóti Zsófi: Fisch Ribi

Fény: Bartos András
Koreográfus: Fóti Zsófi
Előadók: Fóti Zsófi, Enyedi Éva, Krausz Alíz, Károlyi Balázs, Lipka Péter

Helyszín: MU Színház
08. 08. 6. | Nyomtatás |