Shakespeare: Titus Andronicus - Gyulai Várszínház

Bocsárdi László rendezése egyszerre adja áthallásos és ironikus olvasatát a darabnak. Az előadás első részéről az a benyomásunk, hogy Shakespeare véres, kegyetlen történetében lényegében korunk tükre tárul fel. Egy olyan korszak képe, amelyben minden emberi ambícióban – akár a hatalom áhításáról, akár a szerelmi vágyról van szó – szélsőséges gátlástalanság tombol. A kamasz fiú, aki hangszerét egyre melankolikusabban fújva figyeli az eseményeket, valójában egy megbomlott világ néma krónikása. És afféle ellenpontja is: az ártatlan utód ő, akinek sorsáról elfeledkeznek a háborodott felnőttek.

Bocsárdi nagyon pontosan meséli el a hihetetlenül zaklatott történetet. Ebben a tér precíz kezelése is sokat segít. A színpad alatt üreg nyílik, amikor ide betekintenek a szereplők, a háttérben látható videóvetítésen vízben úszó halottak képe jelenik meg. A történet előrehaladásával újabb és újabb hullák hullnak ide. A színpad jobb oldalán egy furcsa fémszerkezettel lezárt barlang nyílik. Az erőszak gépezete ez: itt történnek a kivégzések, a gyilkosságok, a meggyalázások. A bal oldalon viszont egy furcsán tekeredő fémszószék áll, amelyet közvetlen közelről egy videokamera figyel, többnyire torzképet közvetítve a fenn ágálókról. A hatalom tornya ez, amely szükségképpen eltorzít minden törekvést.
A második részben azonban Bocsárdi lemond erről a szimbolikus térről, sőt nagyrészt a színpadi kifejezésről is: a felvonás nagyobb része videóvetítésként zajlik. Így látjuk azt a hosszú jelenetet, amikor Titus (Blaskó Péter) ételnek dolgozza fel Demetriust és Chiront (akik korábban meggyalázták, megcsonkították a lányát). És videóról látjuk azt a jelenetet is, amelyben a fiúk anyja, Tamora (Szorcsik Kriszta) és a férje, Saturninus császár (Alföldi Róbert) a feltálalt étel természetéről mit sem sejtve, elfogyasztja a holttestüket. E végső kannibalizmust azonban már erős iróniával jeleníti meg az előadás: Titus gyilkosságát egy húskombinát hosszan mutatott gépsora szimbolizálja, a vacsora videóról látható, mégis teljességgel színpadszerű jelenete pedig (különösen azokban a pillanatokban, amikor Tamora tömi magába a hihetetlen mennyiségű darált húst) teljességgel komikus hatást kelt.
Ígéretes, de nem teljesen elkészült előadás benyomását kelti a gyulai produkció. Ígéretesek a színészi teljesítmények is. Blaskó Péter fáradt hadvezére a morális és fizikai leépülés fázisaiban válik igazán erőteljessé. Szorcsik Kriszta kíméletlen Tamorája nyájas közönnyel pusztít el mindenkit, aki az újtába kerül. Alföldi Róbert pökhendi Saturninusa a magabiztos tudatlanság csapdájában őrlődik fel. Pálffi Tibor (Aaron, a mór) puszta jelenlétével is ördögi figurát sejtet.    
Tóth János  

Shakespeare: Titus Andronicus
Gyulai Várszínház

Díszlet: Bartha József
Jelmez: Dobre Kóthay Judit
Film: Sebesi Sándor
Zene: Könczei Árpád
Mozgás: Liviu Matei
Dramaturg: Czegő Csongor
Rendező: Bocsárdi László
Szereplők: Blaskó Péter, Szorcsik Kriszta, Alföldi Róbert, Pálffy Tibor, Váta Loránd, Kolcsár József, Márton Lóránt, Fazekas Misi, Péter Hilda, Bocsárdi Magor, Szabó Tibor, Mátray László, Nagy Alfréd, Sz. Benő Kinga
08. 08. 6. | Nyomtatás |