Példás történet Marosvásárhelyi Ariel Gyermek- és Ifjúsági Színház

Zöld selyemdombok között kezdődik az előadása. A két domb aztán megmozdul, a selyem alól két nőalak bukkan ki: egy fekete és egy fehér.
„Ki vagy?” – teszi fel a kérdést a fehér ruhás nő a fekete tüllbe öltözöttnek, s ez lesz az előadás központi kérdése is. Barabás Olga rendező számára most is ez a legfontosabb: milyen belső erők mozgatják egy regény vagy színmű szereplőit, hogy aztán azt tegyék, amit a szerző rendelt számukra. Daniel Defoe hősnője, Moll Flanders sodródik az eseményekkel: önhibáján kívül lesz tolvaj és kurtizán. A marosvásárhelyi előadás azonban nem erről szól. Itt egy fiatal lányt látunk, akit a boldogság keresése hajt vadabbnál vadabb kalandokba, s mivel nem találja, továbbáll, s újabb lehetetlen helyzetekbe sodródik. Talán ez az, ami miatt Barabás Olga és a társulat ezt a történetet választotta, s ennek elmesélésére egy új színházi formanyelvet fogalmaztak meg.

A két nőalak, Molly és állandó kísérője, párja (a fekete ruhás nőalak) néhány mécsest gyújtanak meg, s teszik az előtérbe. Ezzel a mozzanattal kijelölik a színházi teret, amely leginkább a barokk házi színpadokra emlékeztet: elöl, a nézőkhöz közel, mintegy kifutón elmesélik a főszereplő lelkében végbemenő folyamatokat, míg hátul megtörténnek az események. A díszlet is a barokk korszakra emlékeztet: a fekete háttérfüggönyök közül egy vászonra festett, borongós felhős égszelet bukkan ki, ez az eszköz a korabeli feljegyzések szerint a legjobban képes érzékeltetni az emberi lélekben végbemenő vívódást.
Egyetlen „élő kellék” van jelen a színen, az Újhelyi Kinga által játszott tüllruhás lány, aki két szerepkörrel is bír: egyrészt ő az, akinek hátán az egész kelléktár elfér egy fonott kosárban. Ő az, aki így mintegy irányítja az eseményeket. Másrészt pedig ő mutatja meg a női lélek másik felét: Molly ösztöneit, belső vívódásait. Azokat a pillanatokat, amikor egy nő valóban engedi magát sodortatni a történésekkel.
Az előadásban – akárcsak Defoe-nál – a történeteket maga Moll Flanders mondja el. B. Fülöp Erzsébet mesélése rugalmas és gördülékeny: a színésznőnek nem jelent gondot, hogy az egyik pillanatban még a közönséget győzze meg igazáról, a következőben pedig már a cselekmény része legyen. Ehhez az előadói módhoz a rendező és Florin Fieroiu koreográfus különleges formanyelvet választott. Az állandó ki-be mozgás szinte magától értetődően hozza magával a táncmozgást és a jellegzetes mozdulatokat. (Szép példa erre Moll és Jemmy első közös éjszakája. B. Fülöp Erzsébet és a Bogdán Zsolt példaszerű összhangot mutat, olyannyira, hogy el is felejtjük: a fiú szerepét eredetileg Katona László játszotta.) Néhány ismétlődő mozdulattal a színészek a jellemeket is megjeleníthetik.
Bár okozhat meglepetést a puritán eszköztár is. Egy meghatározott pillanatban a háttérfüggöny áttetszővé válik, s hátulról megvilágítva a keleti árnyjátékokhoz hasonló hatást ad: a barna színből előbukkannak a folyondárok, virágok és a rózsalugas. Az alkotók nem szégyellik a folyamatot: a háttér nem változik meg egykettőre. Mint ahogy Molly terhessége sem titkon következik be: a párnát, amely a „születendő csecsemőt” jelzi, nyílt színen kötik fel B. Fülöp Erzsébet derekára, s a tüllruhás lány többnyire a színpadon néhány kellék segítségével segít a szereplőknek átlényegülni. Puskás Győző például egyik pillanatról a másikra válik tejfeles szájú parasztlegényből koros köznemessé, majd ámerikai fiatalemberré.
A Példás történet bűvöletbe ejtő előadás, valódi színházi pillanatok sorozata.
Váry Orsolya

Példás történet
Marosvásárhelyi Ariel Gyermek- és Ifjúsági Színház

Díszlet: Barabás Olga, Feketics Erika
Jelmez: Dobre Kóthay Judit
Zene: Darvas Ferenc
Mozgás: Florin Fieroiu
Rendező: Barabás Olga
Szereplők: B. Fülöp Erzsébet, Berekméri Katalin, Bogdán Zsolt, Puskás Győző, Újhelyi Kinga
08. 08. 6. | Nyomtatás |