Mézfürdő mánia

Getting horny – Az Európai Színházak Uniója tagszínházainak közös produkciója

Zsótér Sándor legújabb Euripidész-variációjában a dráma szövegének rövidebb és kizárólag a lényegi történésekre, akciókra vonatkozó foszlányai hangzanak csak el. Zsótér most is a színészre koncentrál, és csak a puszta jelenlét, feszültséggel terhes állapotok válhatnak rendezésében központi elemmé. Minden más túlságosan teátrális, rideg és stilizált. Zsótér élettelen, steril közegbe állítja színészeit. A jellegzetes, de minimalizált mozgás és gesztusrendszer, a hangok és szavak egyaránt a színész által megjelenített belső állapotokat és a helyzetekben vibráló feszültséget hivatottak ábrázolni. A Getting Horny szinte már csak állóképek sorozata. Végtelenül lassú, kimerevített mozdulatok, feszült csendek, árnyképek.
Tarda Orsolya

Többszörösen nehéz feladat hárul a nézőre, de az előadás szigorú, következetes, és nem engedi lankadni a figyelmet. Sűrített és koncentrált „forgatókönyv”, úgyhogy az ember könnyen elveszítheti fonalat, ha csak egy pillanatra is elkalandozik. Zsótér előadásai kemény szellemi munkát és fegyelmet követelnek, ráadásul itt nem a drámával való találkozás a lényeg. Az házi feladat volt. A történet ismerete kicsit magától értetődő lesz, ami nyilván jelentősen befolyásolja az értelmezhetőség lehetőségeit. Az előadás négynyelvű, viszont a feliratozás kis túlzással inkább zavaró, mint hasznos.
A díszlet és a jelmez szolgálta közeg és hatáselemek a nézőt hangsúlyozottan a távolságtartás, „elidegenítés” eszközeivel, mai világ-hangulatból indítja útjára. Neoncsövek vibráló fénye, rikító sárga-piros színű ruhák. Váratlan hangeffektek, vízcsobbanás, telefoncsörgés és videóbejátszások. A minimumra redukált szöveget meg-megtörik az egyszerű és az eredetit végletekig nevetségessé tevő mondatok, kommentárok. „Fürtje alatt csupán szirom-zsenge pihe simul az állára.”, majd ”Nem borotválkoztam.” Zsótér jól ismert ironikus-játékos nézőpontja a viszonyítás kényszerét rója a közönségre, de jelenkori valósággá válik minden, amit Zsótér Euripidésztől olvasott. A jellegzetes rendezői kifejezésmód most is lassú, elnyújtott és feszültséggel terhes. Csakhogy most mindenből kettő van.
A színpadon megkettőzött alakokat látunk. Két testbe bújt Dionüszosz, Pentheusz és Agaué. A többlényegűség ilyen ábrázolása lehetne evidencia, hiszen Dionüszosz isten a görög mitológia hagyománya szerint is változatos alakokban jelenik meg. Oroszlán, kutya, bika vagy éppen fiatal, kívánatos nő képét ölti magára. Mert Dionüszosz köztudottan biszexuális isten. A „lányos képű, szűzlány-arcú” változékony és ravasz. A nagy manipulátor. Zsótér viszont a kettősséget kivetíti Pentheuszra és Agauéra is. Az istent magyar, a fiút görög, az anyát finn színészekkel játszatja. Az alakok az anyanyelv adta természetes egységben ábrázolódnak, de az ember és az eredendően kettős lényegű isten találkozása kettéhasított személyiségeket, követhetetlenségig bonyolódó, skizoid állapotot eredményez. Az isten bosszúállóként érkezik, Pentheusz üldözőjeként fogadja. Dionüszosz pedig kegyetlen játékba kezd.
A mánia félelmetes és pusztító. Nem csupán az embernek önmagán kívüli állapotát jelenti, hanem az ember isten általi birtoklását is. Az ilyen állapotba hozott halandó pedig bármit is tesz, azt isten által teszi. Nincs menekvés. Az érzéki, kívánatos nő-Dionüszoszt Rezes Judit, a férfit Nagy Ervin játssza. Az engedelmes fiú Simos Kakalas, „elvakított” énje Nikos Kapelios. Agaué higgadt, józan állapotát a finn Wanda Dubiel, az őrjöngő, önmagából kivetkőzött asszonyt Jarno Kolehmainen alakítja.
Dionüszosz anyja ruhájába öltözteti Pentheuszt. Megkaparintotta, de Pentheusz ebből mit sem vesz észre. A nővé lett fiú immár a férfi-Istent követi és imádja. A mánia működésbe lép. Pentheusz számára követhetetlenné válnak az események. Fokozatosan lesz úrrá rajta az extázis. A józan ész és Zsótér által kellően nevetségessé tett magabiztosság (első találkozásukkor kizárja a nőként megjelenő Dionüszoszt az erkélyre) elvesztése ugyanakkor a gyönyör érzését szabadítja fel. A férfi-isten és Pentheusz párbeszéde megismétlődik. A fordított jelenetben a magyar színész mondja a fiú szövegét görögül, s a görög színész magyarul válaszol. A jól nevelt srác bagzani készül Dionüszosszal. Mellette ott van a másik Pentheusz is, de ekkorra már az isten Agauét is megkaparintja. Az isten agresszorrá válik. A nő két alakban követi a két alakban létező istent. Összefonódnak, keverednek. Az Agauéra szabadított mánia hatására elszabadul a féktelen élvezet. Mindez vészjósló és végzetes, mert gyilkos vágyak és bosszúálló szándék mozgat mindent. A szexualitás ősi szimbólumai a színpadon. Tej és méz. Az ízekre szedett emberek és a gúnyos isten-alakok tánca alatt egy néhány évvel ezelőtti diszkó sláger hangzik fel: „I’ m horny. Horny, horny, horny.” Ez van. Szétszakadtunk, szétszaggattak bennünket. A partinak mindjárt vége és az üldözöttből üldöző lett, a vadászból áldozat. Egyszerre cserélnek szerepet, testet és helyzetet. A hajszában Dionüszosz a varázsló isten, az ember pedig játékszer. Sima ügy, működik, Agaué pedig lefejezi oroszlánnak vélt fiát.
Csakhogy a hajsza új fordulatot vesz. Sokkoló, ahogyan Agaué és Pentheusz csúfot űznek Dionüszoszból. Újra és újra felbuggyanó, borzalmas nevetésben törnek ki, és a bosszú mámora elmarad, mert a legyőzött nem alázkodik meg. Dionüszosz csúszómászóvá válik, könyörög és magyarázkodik. Egyarcú, elvetemült senkiházivá lesz. Pentheusz közbeszól, felmenti anyját.
A dráma végén Dionüszosz mosolyog, győztes, Agauét száműzik. Az előadás vége ezzel szemben hirtelen kétségek között hagyja a nézőt. Dionüszosz közhelyszámba menő szöveget darál magyarázkodásképpen, hogy milyen nehéz gyermekkora volt, az asszony pedig dönt: önkéntes száműzetésbe vonul.
Aztán mintha minden kezdődne elölről. A lezárás első aktusa láttán akár végtelen történetnek is tűnhetne Zsótér szellemképes filmje. A kegyetlen irónia bedarálja a néző megnyugodni vágyó lelkét. Újabb film kezdődik újabb variációkkal. Rezes Judit Dionüszosza Pentheusznak csacsog az amerikai fociról, eközben Nagy Ervin Dionüszoszát a fürdőben megölik Agaué alakjai. Más játszmát látunk?
A halhatatlan isten halála megismételhető, az ember halála végérvényes. Zsótér azonban ördögi körré változtatja ezt, és a metamorfózis borzalma teljessé válik. A színpadon teremtett világba úgy záródik be ember és isten egyaránt, hogy nincs esély kikerülni a végtelen körforgásból. Az istenek újra játszanak, az ember pedig engedelmesen bekapcsolódik. Újjászületések, haláltalan, megváltás nélküli iszonyat.
A fürdőben meghaló Dionüszosz nem halhat meg. Rezes Judit Dionüszosza más taktikát választ, mert a „szűzlány-arcú” ravasz manipulátor. Persze lehet, hogy az újra kezdett történet másokról szól. Agamemnon meggyilkolásáról? Vagy éppen Minósz haláláról? A mozi mindenesetre megszakad. Az előadásnak vége, de a filmet mindenki pergesse kedvére tovább.


Getting horny
Az Európai Színházak Uniója tagszínházainak közös produkciója

Díszlet: Ambrus Mária
Jelmez: Benedek Mari
Maszk: Szabó C. Mária
Fény: Bányai Tamás
Mozgás: Vati Tamás
Dramaturg: Ungár Júlia
Rendező: Zsótér Sándor
Szereplők: Simos Kakalas, Wanda Dubiel, Nikos Kapelios, Jarno Kolehmainen, Rezes Judit, Nagy Ervin
08. 08. 5. | Nyomtatás |