Kaspar Civil Negyed

Undergroundos drámai hangulat, fiatalos lendület és image, felszabadult alkotói energiák megfékezése és kimért kompozícióba szerkesztése jellemzi Juhász Anikó legújabb rendezését, a Kaspart.
A darabban szereplő öt táncos közül három (Fehér Ferenc, Fóti Zsófi és Duda Éva) korábban már önálló koreográfiákkal is sikerrel mutatkozott be a kortárs táncművészet különböző fórumain. A rendezőnőnek sikerült a legkülönfélébb mozgásnyelvvel és erős egyéniséggel rendelkező táncosokat művészi szabadságuk tiszteletben tartásával mégis egy koherens világ szereplőivé avatnia. A zene, a világítás és a látvány különösen nagy szolgálatot tettek ebben. A zenei mixből („Indigó”) a legemlékezetesebb talán a lágyan hajló dzsessz szaxofonszólóval és hozzásimuló ütősökkel és a néha hosszú percekre betelepedő csend.

Az izgalmas zenei világhoz jól illik a rejtélyesnek ható látvány. Az Artus színpadán egy kiszabott szobányi tér jelenti a játékteret. Kétoldalt tükörrel felszerelt ajtók, a hátsó falon rafinált, maszatosan foncsorozottnak tűnő ablak, amely azonban árnyjáték-vetítésre, illetve nyithatósága folytán közlekedésre is alkalmas. Elegánsan hat, ahogy kiderül: az ablakon túli rész, a már láthatatlan „utca” is szervesen hozzátartozik a játéktérhez. A fények néha hidegen foszforeszkáló lilára, máskor visszafogott zöldes árnyalatokra vagy fehérre festik a falakat. Az oldalt elhelyezett ajtókra rögzített nagy tükrök is tág teret adnak a fénnyel való játéknak. Egy alkalommal az egyik ajtó nyílásakor és záródásakor a visszaverődő erős reflektorfény a közönséget is végigpásztázza. Az előadás során olykor abszurd felé hajló jelmezek vegyülnek a klasszikusan egyszerűek – kalap, kabát, bőrönd, esernyő – közé, a teljesség igénye nélkül (például úszószemüveg és úszósapka, fordítva fölvett és az arcot is eltakaró kapucnis kabát). A záró képben Fehér Ferenc meztelenül megmerevedő alakja tűnik fel profilban középen. Ezeknek a képeknek az üzenetét nem sikerült maradéktalanul megfejtenem a nyilvánvaló dramaturgiai gondosság ellenére sem. A számomra legemlékezetesebb jelenetekben a dübörgő zenét visszafogottságukkal ellensúlyozó és lassan mozduló testek izgalmasan rajzolták ki férfi és nő komplex kapcsolatának egyes vetületeit és ezek rejtélyes ismétlődéseit.
Az előadás táncnyelvében breakes, grahames, kontaktos és klasszikus balett elemek egyaránt felfedezhetők. Ezt a sokféleséget nyilvánvalóan nemcsak a Juhász Anikó által megteremtett egységes profi zenei és látványvilág forrasztotta össze. Úgy vélem, a fiatal táncos-koreográfus nemzedék olyan elhivatott és ígéretes tagjai alkottak valami közöset, akik hasonló művészi felfogásuk és közösen vallott értékeik alapján jószemű és igényes rendezésben a jövőben is magas színvonalú előadásokat hozhatnak létre.
Kaposi Viktória

Kaspar
Civil Negyed

Zene: „Indigó”
Jelmez: Tóth Ágnes Veronika
Látvány, rendező: Juhász Anikó
Szereplők: Fehér Ferenc, Duda Éva, Bodnár Ági, Fóti Zsófi, Porkoláb Antal

Helyszín: Artus Stúdió
08. 08. 5. | Nyomtatás |