A Hétrőfös visszatér Közép-Európa Táncszínház

„Valamikor réges-régen, még a dédapám dédapjának idejében élt egy öreg bábfaragó mester. Olyan bábokat készített, hogy messze földről a csodájára jártak. Mégis, mikor az öreg mester meghalt, a bábokat felvitték a padlásra, egy ódon óratoronyba zárták őket. Senki nem törődött velük, ott porosodtak elfeledve. Évek múlva, egy különös éjszaka, mikor tizenkettőt ütött az óra, három tréfás kedvű patkány osont a toronyba…”
Ezekkel a (hangszóróból felhangzó) mondatokkal kezdődik Pásztor Attila meséje, melyet az előadás nyitányaként azonnal követ a három patkány vidám tánca. Miközben állatalakokat imitáló pózaikkal, pörgéseikkel, forgásaikkal birtokba veszik a teret, a bábokra is rátalálnak. Mozgatni kezdik a magasból lelógó zsinórokat, emelgetni próbálják a testeket, de a marionettek minduntalan visszahanyatlanak. Végül azonban sikerül a patkányoknak talpra állítaniuk őket, s lassan újból élet költözik a bábokba. Megmozdul Hajnalka, az ég alján született leányka, Benedek, a vándorlegény és Hétrőfös, az öreg bábfaragó kedvenc figurája. Az ő történetüket meséli el az előadás. Benedek és Hajnalka találkozását és kivirágzó szerelmét a pataknál. Közös elhatározásukat, hogy elmennek megkeresni a Fekete országba Hajnalka madárrá változott nővéreit, akiket a Szélkirály tart fogságában. Kalandjaikat, ahogy legyőzik az erdei démonokat, mocsári szörnyeket, majd szerencséjüket, ahogy a Szélszipirtyót legyűrve megszerzik a varázseszközöket, az ostort, a bocskort és a palástot, melyek segítségével sikerülhet tervüket megvalósítani. És látjuk Hétrőföst is, aki afféle csendes társként követi őket, s ahol tud segít a bajbajutott szerelmeseknek. És mindezen közben a saját életükre is rátalálnak: a kezdetben magasból lelógó kötelek által fogva tartott, szaggatottan, marionettszerűen mozgó bábok a próbatételek teljesülésének végére megszabadulnak zsinegeiktől.
A Közép-Európa Táncszínház előadása nem bíz mindent a táncra. Néha az elbeszélő eligazító mondatati csendülnek fel a hangszóróból, máskor – mintha egy hangjátékot követnénk – a szereplők párbeszédei is megszólalnak. A mozdulatok azonban ekkor sem illusztrálnak. A szereplőknek mintha két énjük lenne: az egyik a bejátszott dialógusban nyilatkozik meg, a másik meg a mozgásban, amely éppúgy képes a figurát jellemezni, önálló életet teremteni, mint a szöveg. De gyakran dalok lendítik előre a történetet, s ekkor a mozgások valóban táncokká bővülnek, akárcsak akkor, mikor a történet egy-egy pontján elidőz az előadás, s etűdszerűen kibomló táncokat kapcsol az egyes szituációkhoz.
Molnár Éva koreográfiája azt bizonyítja, hogy a kortárs tánc kifejezőeszközei alkalmasak arra, hogy a gyerekek számára is érdekes előadás épüljön fel belőle. A koreográfia hol áradóvá, líraivá, hol meg kedvesen játékossá válik. Szeretni lehet ezeket a megelevenedő bábokat, no meg egy kicsit mulatni is rajtuk.
Vazsó Vera


A Hétrőfös visszatér
Közép-Európa Táncszínház

Írta: Pásztor Attila
Díszlet: Felényi Péter
Jelmez: Horváth Kati, Fazekas Szilvia
Szcenika: Kovács József
Zene: Horgas Ádám
Koreográfus: Molnár Éva
Rendező: Szögi Csaba
Szereplők: Rogácsi Péter / Molnár Zsolt, Szent-Ivány Kinga, Bora Gábor, Ladányi Gabriella / Fodor Katalin, Rónai Aranka / Bozsó Ágnes, Fosztó András, Éberhardt Klára, Király Anita, Ladányi Gyöngyvér, Jászberényi Éva
08. 08. 5. | Nyomtatás |