Vitéz Bátor Dunaújvárosi Táncszínház

A prózai színház és a táncszínház elemeit egyesíti a dunaújvárosiak gyerekelőadása. Az ismert mesemotívumokból szerkesztett történetet a dialógusokból építkező jelenetek mesélik el, de a cselekménybe beékelődő táncok (melyek elsősorban a néptáncok formakincsére támaszkodnak) mégsem tekinthetők betétjellegűeknek. A szólók többnyire a jellemzést szolgálják, a párosok a történet lírai mozzanatait bontják ki, míg a kórusok a küzdelmeket és ünnepeket jelenítenek meg. A tánc tehát nemcsak színezi a cselekményt, hanem ennek nélkülözhetetlen elemévé is válik.

A szólókban a mozdulatok, lépések ereje teremti meg a figurákat, akik az így megismert tulajdonságaikkal lépnek majd be a történetbe. Arany Kán két idősebb fia határozott, férfias jelenség. Az egyik botolóval, a másik legényessel mutatkozik be. Hozzájuk képest a legkisebb, Bátor még mosolyt fakasztó ügyetlen gyerekként viselkedik: kóccal felcicomázott játéklován mulatságosan botladozik. (Rácz Attila koreográfiájának humora a tánc belső természetéből fakad, az elvétett mozdulatok, a lépéshibák karikírozzák a figurát.) De Bátor nem ügyefogyott, inkább csak még gyerek, akinek a játék kezdetben még fontosabb, mint a komolykodó felnőttesdi. Kezdetben a feladatot is játékként fogja fel. Ezt jelzi az a tánc, amelyben hetykén forgatja a botját. De azt is érezzük ebben a kiállásban, hogy benne megvan az az elszántság, amellyel képes lesz végigmenni azon az úton, amely akkor tárul fel előtte, amikor megtudja, hogy kik is dézsmálják meg az apja aranyalmafáját. Van bátorsága leszállni az alvilágba, van kitartása megfelelni a próbatételeknek. Mint minden igazi mesehősnek, természetesen segítője is van: „erdők, mezők zöld manója, kígyók békák varázslója”, aki – ha segítséget kér tőle Bátor – mindig csak egy hosszú madzagot varázsol elő manóruhája alól, amiről szerencsére folyton kiderül, hogy nem hasznavehetetlen kacat, hanem univerzális varázsszer.
Bátornak a kecskékkel való bohókás küzdelem után (meg kell őriznie őket, hogy megkaphassa a csodás eszközöket), a sárkányokkal való harcban már kemény, határozott mozdulatai vannak. A koreográfia is azt meséli el – nem csak a történet –, hogy miképp válik a főhős virgonc gyerekből próbatételekben edződött felnőtté, aki valóban érdemes a Vitéz Bátor névre.

Mátyás Edina

Vitéz Bátor
Dunaújvárosi Táncszínház

Díszlet, jelmez: Skaliczky Andrea
Rendező, koreográfus: Rácz Attila
Szereplők: Suplicz Mihály, Bánhegyi Nikoletta, Thiard-Laforest Csaba, Móri Csaba, Bálint Péter, Subi Zoltán, Ábrahám Nóra, Fejes Krisztina, Széles Erika, Polgár Dóra, Kelemen Márta, Lőrincz Máté, Szabó Ákos
08. 08. 5. | Nyomtatás |