Paralellepipedon Sámán Színház

Hepp! – lép a színpadra a bohóc, ez a kopott metafora a Sámán Színházban. Egressy Zoltán Kék, kék, kékjében (a Bárkában) hallottam először ezt a szótorzót, ott a bohóc heppjei a nyomort csicsázták kisipari munkával. Ennek az előadásának nincs köze ahhoz a lábszagú világhoz, a bohóc a „művészsorsot” játssza, merő szublimátum, és annyira túl van terhelve kifejezésre váró mondandóval, hogy egy színész nem is elég eljátszani, ketten játsszák. Margitai Ági Bohóca mellett, aki az esendő, mert szeretetre éhes, szépséget felmutató Művész, Magyar Éva a még tovább szublimált, emberi esendőségtől mentes múzsa vagy őrangyal. Együtt mozognak, Magyar Éva együttérző tekintettel kíséri mindenhova a bohócot, sejtelmesen kúszik utána, feszült, aggódó arccal fogja le egy jelenetben, ne tolja le a gatyáját, így óvja meg őt a kommmercializálódás kényszernek mutatkozó lehetőségétől
Karinthy Cirkusz című novellája volt az eredetije ennek az előadásnak, amiben kásás, lidérces álomként látjuk a több évtizedes szikkadást az első igazi, belső gazdagságból fakadó produkció előtt. Margitai Ági rendelkezik mindazzal, ami ide kell: gazdagság, tapasztalat. Biztos leírták már előttem, hogy a karaktere is olyan, mint az Országúton Gulietta Masinájának, de miközben ebben biztos vagyok, nem látom a színpadon, mert egyrészt nehéz metaforát játszani, másrészt még nehezebb a színésznő dolga, ha azt a belső hangot, amely valamire felszólítja, vezeti vagy valamiről lebeszéli, egy másik színész játssza. Magyar Éva rendezőként felhasználja Margitai Ági figuráját, de színészként önmagának tartja meg azt a szerepet, amivel színésze is elboldogult volna. Sőt, jóval árnyaltabb alakításra lett volna módja.
Nevéhez méltón a Sámán Színház a művészt beavatottnak tekinti, ebben az előadásban is valamiféle beavatásról van szó, de míg ezt pátosszal és erősen felstilizálva mutatja meg, csak a sokszor ismételt általánosságokat erősíti. A darab témája úgyszólván egyetlen felfokozott lelkiállapotot jár körbe, a művészi kitárulkozásra való vágyat, amelyhez a hátteret sok apró, technikásan kidolgozott epizód adja – különösen jó, fanyar jelenség volt az intenzív tekintetű tar balerina – és egy élő zenekar, amelyet nem valahova az árokba helyeztek, hanem a cirkusz tetejére ültettek.
Simára gyalult, fényesre lakkozott, széppé esztétizált ez a cirkuszvilág. Olyan, mint maga a díszlet, amely egy cirkusz csipkés sziluettje: mélység nélküli, két dimenziós.




Paralellepipedon
Sámán Színház

Díszlet: Horesnyi Balázs
Jelmez:Velich Rita
Fény: Bányai Tamás
Zene: Monori András
Dramaturg: Radnai Annamária
Rendező: Magyar Éva
Szereplők: Margitai Ági, Barna Gábor Botond, Deák Varga Rita, Hajós Eszter, Lipka Péter, Szabó Péter, Magyar Éva, Szabó Réka
Zenészek: Farkas Zoltán, Kerek István, Monori András

Helyszín: Artus Stúdió
Helmeczi Hedvig
08. 08. 5. | Nyomtatás |