Cím-gondolatok

Első pozícióban – Pécsi Balett

Fontos a cím! Legyen szó műről, estről vagy a róla szóló írásról, híradásról... Hiszen a cím információt hordoz, de legalább is tájékoztat, gondolatot indíthat, hangulatot kelthet, megalapozhatja kapcsolatunkat a művel, olykor kapaszkodót kínál a megértéshez.
A Pécsi Balett bemutatkozó estjének Keveházi Gábor és Egerházi Attila, az együttes új vezetői az Első pozícióban címet adták, amely már első hallásra többféle jelentést sugall. Mindenképpen eszünkbe jut róla a kezdet, az elindulás, de egyben – táncról lévén szó – a cím a klasszikus balett alapállását is elénk idézi, amely elkötelezettséget, programot is hirdethet. Az előre tekintő cím mellett az est műsorlapján alcím is szerepel (A legenda tovább él...), amely a jövő mellé a múltat is felvillantja, a régi Pécsi Balett dicsőségét, az ország első vidéki modern társulatának emlékét idézi fel. Tisztességes dolog erre emlékezni és emlékeztetni, mert a név kötelez, de veszélyt is rejt magában, hiszen ez óhatatlanul magasabbra emeli az elvárások mércéjét.
Major Rita

Kettős kihívás ösztönzi az új Pécsi Balett vezetőit, mivel a társulatépítés mellett alkotóként is alakíthatják a “jövőt”. Három egyfelvonásosból álló bemutatkozó estjük ezt az “első pozíciót” rajzolta meg. Az első darabot Keveházi Gábor készítette. A cím – Bálinka – megfejtésre szorul. Valószínűleg nem sokan jönnének rá azonnal, hogy ez a bál és a pálinka szavak összevonásából keletkezett, pedig ha a cím világos lenne, a hangulatfestő szó bevezethetné a színpadi látványt. Így azonban a Deep Forest zenéje, illetve a sárgás-barnás színvilágban egy-egy székkel megjelenő kilenc szereplő indító tablója még csak sejteti, hogy valamilyen rusztikus hangulatú táncdarabot fogunk látni. Aztán a férfiak és a nők szólóiból, kettőseiből életképek sorozata bontakozik ki, de azt inkább csak a színlapról tudjuk meg, hogy viszonyaikat egy közösség tagjaiként élik, hogy rokoni, testvéri, baráti vagy szerelmi szálak fűzik össze őket. A típusfigurák a táncosok egyéniségének erejétől kelnek életre, mint például az Asszony (Spala Korinna) szenvedélyes szólójában, az Öreg (Lencsés Károly) sírva vigadó robosztus monológjában vagy éppen a Kislány (Doma Katalin) és a Menyasszony (Tóth Larissza) lírai kettősében. A koreográfia néptánc ihletésű, de inkább a balettből “egyénített” táncnyelve a Zorbában (Keveházi Gábor legutóbbi egész estés darabja) megkezdett utat folytatja, és pontosan követi a felhasznált zene olykor harsány és populáris, máskor bensőségesebb, líraibb hangulatait.
Az est második darabja Myriam Naisy munkája. A francia vendégkoreográfus neve nem ismeretlen Magyarországon. Az örökkévalóság háromszöge, az Ederlezi és a (talán legismertebb) Mokka című darabjait a Magyar Nemzeti Balett számára készítette, a Szegedi Kortárs Balett pedig az Angyalok suttogása és az Orfeusz című táncműveit mutatta be. Tavaly tavasszal a MU Színházban további darabjait láthatta a közönség, köztük azt a triót is (Partitions au patio), amit most a pécsiek tanultak be. Vajon miért nem fordították magyarra a francia címet, holott telitalálat? A partition szó több jelentésű: egyrészt a zenei partitúrát jelenti, másrészt a megosztottságot, a megosztást. A mű kulcsát azonban a második szó adja kezünkbe. A patio spanyol eredetű szó, a mediterrán házak zárt belső udvarát jelenti, egy teret, amelynek határai vannak. Pazar szimbólum ez egy szerelmi háromszög ábrázolásához, különösen azért, mert a tánc, a mozgás a térrel dolgozik. Naisy művében egy férfi és két nő monológjait és párbeszédeit fogalmazza tánccá különleges hangulatot és mesterien egységes mozgásstílust teremtve. A fekete és fehér színek puritánsága és ereje, Bach muzsikájának méltósága és érzelemgazdagsága, a neoklasszikus balettel egyénien ötvözött modern tánctechnikákból szőtt mozgásnyelv találékonysága és esztétikai igényessége együtt szolgálják az előadás különleges hangulatát. Mindezt kiteljesíti a térformáknak a nem csupán dekoratív, de jelenést is hordozó használata: a három ember mozgástereinek egymásba kapcsolódása, körbezártságuk, kitörési próbálkozásaiknak határokat feszegetése.
Naisy alkotói eszköztárát látható élvezettel ízlelgették az előadók, Szigeti Oktávia, Czebe Tünde és Fodor Zoltán, ám a táncnyelv még nem tudott testük nyelvévé válni.
Az est záródarabja, Egerházi Attila műve is terekről szól. A Játék - terek cím találó, hiszen van játék a térrel, térben zajló játék, illetve nagyon különböző terek a játékhoz. Mert más a játék a hideg zöld fényű térben, zajok, szövegfoszlányok között, az információs morajlásban, a háttérbe vetített szövegek sorai közé szorítva... És megint más a játék és a mozgás a melegséget árasztó, izmokat lazító vöröses fényű térben. Mintha egy infralámpa gyógyító fényének hatására elevenednének meg a testek, hogy gépszerű merevségükből kiszabadulva “saját nyelvükön” szólaljanak meg: játékosabban, igazabbul, őszintébben. Egerházi most sem kerekít történetet gondolataiból, csupán elénk tárja azokat.
A Bach muzsikájára és Márkos Bertalan zenei montázsára épített koreográfia vizuális világa igazodik napjaink trendjéhez: szöveg, világítási effektek, vetítés ad keretet az ügyesen fűzött mozgássorozathoz. Akárcsak korábbi műveiben, az alkotó invenciózusan használja a teret. Ebben a darabban ez különösen fontos, hiszen Egerházi Attila nem szólistákban, hanem csoportban gondolkodott. A társaság azonban még nem egységes sem technikai tudásban, sem a stílust vagy a személyes kisugárzást tekintve. Valószínűleg ez okozta, hogy a koreográfus gondolatai “távolabbról jöttek”, halkabban “szóltak”.
A első pozíciós helyzetben persze mindez benne van. De vajon tud-e a továbbiakban a Pécsi Balett egyéniségeket vonzani és formálni? Ez a társulat jövőjének egyik legizgalmasabb kérdése lehet.

Első pozícióban

Bálinka

Koreográfus: Keveházi Gábor
Előadók: Spala Korinna, Lencsés Károly, Doma Katalin, Tóth Larissza, Czebe Tünde, Vincze Balázs, Fülöp Nóra, Valkai Csaba, Kéri Nagy Béla, Daczó Eszter

Partitions au patio

Koreográfus: Myriam Naisy
Előadók: Szigeti Oktávia, Czebe Tünde, Fodor Zoltán

Játék - terek

Koreográfus: Egerházi Attila
Előadók: a társulat
08. 08. 5. | Nyomtatás |