Négyfelől inspiráltan

Inspiráció: Fiatal koreográfusok estje – Trafó

Az Inspiráció jószerével az egyetlen olyan alkalom, amikor valamilyen rendező elv alapján kerül egymás mellé több kortárs alkotó műve. Nem tematikai, nem formai ez az elv, egyszerűen csak annyi: legyen benne meglepetés. Akár az alkotó személye, akár alkotótársai, előadói teamje, vagy önmaga eddigi pályájához viszonyított fordulat legyen az a meglepetés, újszerűség.
Idén is három fős zsűri választotta ki a tizenkét jelentkező közül azt a hármat, akik azután meg is jelenhettek a Trafó színpadán alkotásukkal, negyediknek pedig egy versenygyőztes került melléjük: a tavaszi Szólótánc Fesztivál díjazottja készíthetett új darabot az Inspirációt szervező Műhely Alapítvány meghívására. Régen sikerült a válogatás ilyen markánsra, mint az idén (az Inspiráció ugyanis 8 éves múltra tekinthet vissza), a három “versenymű” három külön világ – akár a műfajt, a stílust, a képzettséget vagy a vérmérsékletet tekintjük. A “társult” negyedik pedig tökéletesen illeszkedik a felálláshoz: szintén szuverén, a többihez nem hasonlító a mű.
Lőrinc Katalin

Sorrendben Gergye Krisztián, a Kompmánia társulat tagja lépett először a színpadra, E.SCH. Eroto című szólójával. Abból a különös atmoszférából, melyet Csabai Attila műveiből ismerünk, itt is megérintett valami, ám Gergye Krisztián sajátos egyénisége, szakmai háttere és gondolkodásmódja valódi meglepetésként, (az Inspiráció céljául kitűzött) újdonságként hatott. A jávai táncokon képzett fiatalember ugyanis Egon Schiele világát adja vissza egy arányosan megszerkesztett, három részre tagolt alkotásban. Kis időbe telik, mire “belerázódunk” modorába: eklektikusan szabdalt zenékre sajátos muzikalitású mozgással indít, melyben szinte kizárólagos feladat jut a kezeknek: az első rész szigorúan egy helyben “lefúrva” a kezeké. A második rész egy piros diagonális fénycsóvával indít, máris irányt indikálva ezzel, s a nyurga, rugalmas alak el is indul, immár az egész test része a játéknak. Olyannyira, hogy még egy plusz arc is járul hozzá, feje hátsó részére ugyanis álarcot erősített, s így gyakorlatilag végig háttal táncolja ezt a frivol, könnyed, mégis intenzív és virtuóz játékrészt. Lapockáját kinevezi mellnek, s hasonló trükkökkel, poénokkal operál most már végig, a harmadik részben is, amikor újra csaknem egyetlen ponthoz kötött. Ez a pont egy szék, melyre persze megint csak háttal ül le, s folytatódik a “Janus-arcú” játék: egyre dinamikusabban, egyre értelmesebben. Közben szellemes játék zajlik egy ruhadarabbal – ironikus és finom az egész. Valóban fellelhetők a darabban utalások Schiele világára, de nem elsősorban ez a név fontos, hiszen valójában Gergye világáról van szó, és ez egyáltalán nem baj.
Következőként a “jutalomjátékot” láthattuk: Nagy Andrea Figyelem! című darabját, melyet saját magán kívül három lány ad elő: László Mónika, Myriam Friedrich és Fóris Ildikó. A négy szereplő négy külön fénytéglalapban foglal helyet, (lassan, egyenként villan rájuk saját fényketrecük), itt éli saját életét, itt ismétli többnyire elejétől végéig ugyanazokat a mozdulatokat, mintegy: hajtogatják a magukét. Bár a néző türelmét esetleg próbára is teheti a végig zene nélkül zajló, repetitív sorozat, az alkotói szándék mégis tökéletesen “átjön”: a rezignált megállapítás, miszerint a dolgok (az élet / jellemünk / sorsaink, stb.) olyanok maradnak, amilyenek mindig is voltak. Egymás impulzusai egyáltalán nem hatnak ezekre az elszigetelt világokra. Mikor azonban a negyedik, addig mozdulatlan, háttal ülő figura lassan, saját külön téglalap-pályáján elindul, ez hat a többiek tempójára: a végletekig, szó szerint a kimúlásig hajszolja a három táncosnőt. A darab végén ugyanúgy fénykockákként tűnnek ki a figurák, ahogyan az elején bekerültek. Jövünk-megyünk, s szinte érintés nélkül hatunk egymás életére, ha egyáltalán. Nagy Andrea gondolkozik, érez, lát, kérdéseket tesz fel, és véleménye van.
A szünet után következő darab alkotója, Bata Rita ezzel szemben befelé fordul, szűkebb területet vizsgál. A test érdekli (itt konkrétan a sajátjával kísérletezik), s annak érintkezése egy másikkal. Testszínű nylon trikója (Teljesen áttetsző, ez a szám címe is) rafináltan olyan szabású, hogy szemünket delejesen vonzza a test bizonyos tájékaira, legyen az előnyös vagy előnytelen a táncos számára. Bata Rita partnerével, Pintér Gáborral eleinte diszharmonikus viszonyt láttat. A férfi rideg gépember voltát a nő már-már túláradó ragaszkodása csak igen lassan, a darab utolsó harmadára oldja fel. Amikor azonban ez megtörténik, mozdulatukat összhang, felhőtlen harmónia jellemzi. Batában a mozgásalkotót ez a találkozás ébresztette fel valójában: innen már láthatóan érdekelni kezdte a mozdulat, kísérletezett vele, s nem egy szép megoldást talált. Eladdig csupán a két testet láttuk, a mozgás szintjén kevés izgalommal. Érdekes, disszonáns zenei montázs emeli el a történetet a hétköznapiságtól: a lány imitált hegedüléssel indítja művét, majd a színpadon végig otthagyott hangszerrel jelzi: ezek a sikoltó húrok végig róla szólnak.
A záró darab viszont teljességgel kifelé fordul. Nina Umniakov Budapest, la nuit című műve nyitott szemmel, nyitott lélekkel idézi meg a budapesti utcai életet: örömmel látja együtt a barátokat, mindenkivel kommunikál, aki csak kapható rá. Nemcsak három remek táncos lány (rajta kívül Dékány Edit és Jarovinszkij Vera) és három remek zenész (DJ Mango, Kiss Barnabás és Sabak Péter) szolgáltatja a “bulit” a színpadon, hanem vendégek is vannak: egy csapat “street boy”: az aszfalt ördögei. Kifinomult, táncos női izmok kelnek versenyre a nyers erővel (állják!), s e vidám, kérkedés nélküli együttlétben senki nem marad alul. Félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy a koreográfus maga elé tol néhány népszerű srácot, hogy azok sikert hozzanak neki! Nem, Umniakov saját formanyelvet birtokol, mely virtuóz és népszerű is amellett, hogy érzékenyen profi. A darab nem kíván másról szólni, mint a találkozás öröméről, arról, milyen az, ha különböző világok (nemzetiségi, társadalmi stb. hátterek) ütközés nélkül képesek együtt létezni.
Nina Umniakov első műve tavasszal egy szóló volt (fel kellett rá figyelni), decemberre már csapatnak készített komplett darabot. Ezért (is) jó az Inspiráció, mert lehetőséget ad az ilyen típusú üstökösnek viszonylag rövid időn belül egy komoly fórumon való megmutatkozásra.


E. SCH EROTO

Fény: Tóth János
Zene: Schubert, J. Cage, M. Manson
Koreográfus, előadó: Gergye Krisztián

Figyelem

Jelmez: Remete Krisztina
Fény: Payer Ferenc
Koreográfus: Nagy Andrea
Előadók: Fóris Ildikó, László Mónika, Miriam Friedrich, Nagy Andrea

Teljesen áttetsző

Zene: montázs
Koreográfus: Bata Rita
Előadók: Bata Rita, Pintér Gábor

Budapest, la nuit

Zene: DJ Mango, Kiss Barnabás, Sabak Péter
Koreográfus: Umniakov Nina
Előadók: Dékány Edit, Jarovinszkij Vera, Umniakov Nina, Rockin’ underground

Helyszín: Trafó
08. 08. 5. | Nyomtatás |