Vérkötelék

Pengeélen táncol a Csíki Játékszín – hangulatával Lorca Vérnászát idéző – előadása: a Vérkötelék Ramón del Valle-Inclán drámaszövegén alapul, színészek játsszák, de szavak nélkül, táncszínházként. A szereplők a spanyol hiedelemvilágból, szerelmes-véres mesékből lépnek elő, és a világ legszenvedélyesebb táncán, a flamenco nyelvén szólalnak meg. A fiatal csapat azonban nem éri be a táncok “egyszerű” megtanulásával, hanem a koreográfus variálja azok elemeit, az előadók pedig a mozgáson túl színészi eszközökkel, az arc, a tekintet kifejező erejével teremtenek figurákat, mesélik a történetet. Mindezt a rendező nagyon pontos eszközhasználattal egészíti ki. Az előadásban megjelenő tárgyak – nyaklánc, pénzérmék, bot, ollók, pisztoly és legyezők – közül ugyan csak az utóbbi használatos a flamencóban, ám itt mindegyiknek dramaturgiai szerepe van.

Hegyi Réka

A színpad csupasz, három fénylő vízfolt és néhány kő, misztikus táj. Mögötte öt rekeszes, hátulról megvilágított paraván, az árnyékvilág, innen lépnek elő a szereplők. A legyezős Hold a mesélő és egyben a cselekményszálak láthatatlan kuszálója. Ezüst arcú nő, hosszú, fehér ruhában, tánca puha, sarka nem csattan akkora erővel, mint a főhősöké. A bordópiros ruhás Lányt csalogatja ki elsőnek, aki a Hold földi árnyéka. Köpönyeges fekete férfi látja meg, de nem nyeri el a Lány tetszését, hiába kakaskodik feszes táncával. Kénytelen hát a minden lében kanál, kerítő Banyához fordulni, akit lefizet, és egy nyakláncot küld vele a Lánynak. Az viszont nem akarja elfogadni az ajándékot a banyától, ollóval igyekszik elvágni a gyöngyfüzért. A fiatal, vonzó Köszörűs szívesen megélezi a tompa ollót, és az ő udvarlása viszonzásra lel. A szigorú atyaként viselkedő Fogadós ellenzi a kapcsolatot, tekintete, léptei állnak a szerelmesek közé, elkergeti a fiút. Miközben a lány vágyakozva sóhajt a tavacska partján, az árnyékvilágban a Köszörűst megsebezi a fehér Állat, talán éppen a Lányban rejtőzködő ösztönlény. Visszatér párjához, szeretkezésüket vérszerződés-kötés követi, majd az áldozat, az újból felbukkanó Puskás alak meggyilkolása. Aki mindig jelen van, az ezüst Hold látta egyedül, mi történt, és a fehér állat maszkját magára öltve befejezi a történetet.



 

 

 

Ramón del Valle-Inclán: Vérkötelék
Csíki Játékszín

Díszlet, jelmez: Dobre-Kóthay Judit
Zene: Guadalquivir
Dramaturg: Budaiházi Attila
Koreográfus: András Lóránt
Rendező: Béres László
Szereplők: Moldován Orsolya, Szabó Enikő, Kosztándi Zsolt, András Lóránt, Márdirosz Ágnes, Ciugulitu Csaba

Béres László
08. 08. 5. | Nyomtatás |