Látnokok Pont Műhely (Halász Tamás)
A Pont Műhely Látnokok című előadása egyáltalán nem táncszínház: benne a – nem kizárólagos – főszerep a verbalitásé. Magyarországon mostanában ismét látni örömszínházat: elemi erejű, elgondolkodtató és szórakoztató előadásokat, amelyekben esetenként több munka van, mint egy-egy kőszínház egész évadnyi repertoárjában. A hazai örömszínházak produkcióiban eléggé pontosan körülírható 20-25 fős színészgárdával találkozunk. E társulatok produkciói úgynevezett mai magyar darabok: szerzőik vagy maguk az előadók, vagy egy közülük, vagy egyvalaki a környezetükből, s ezek az előadások gyakorta könnyedén “lemossák” a struktúra hasonló kísérleteit.
A Látnokok is bizarr jelenetek, gegek, helyzetgyakorlatok, abszurd párbeszédek füzére. A szó legnemesebb értelmében orfeumi darab. Szórakoztat és sokkol: egyik pillanatban mély gondolatokat ébreszt, hogy azonnal röhögő görcsöt provokáljon. A Keszég László rendezte előadás tabukat döntöget, és miközben ezt teszi, eszünkbe idézi, milyen tévesen gondoljuk, hogy már nincsenek tabuk. Látványvilága harsány és vásári – a hetvenes évek súlyos bulicuccaiban parádézó színészek mögötti díszletépítmény egy macis mintájú vászonsátorba és műszőr szegélybe keretezett vetítővászon –, máskor lírai és megrendítő, mint mikor a National Geographic Channel természetfilmjeinek egy-egy olyan pillanatát látjuk, amiért néha még érdemes bekapcsolni a tévét.
Az előadás kezdetén shakespeare-i prológust előadó Enyedi Éva erkölcsi épülésünket ígéri a darab megtekintése nyomán. Az ember persze csak röhög, hiszen “a szemük se áll jól”. Ám arra, hogy az előadás nettó hm ... sikamlósság-tartalma akkora lesz, amekkora, még gondolni sem merünk. A Pont Műhely előadásában csupa Móricka, akinek mindenről “az” jut az eszébe. Anya és fia, lepukkant szexuál-proletár és az ő pornóhirdetésére sorakozó hölgyemények, sutyerák betolakodó és az általa letámadott, bulizó egyetemisták, meleg és vak trónörökös és kiszemelt “arája” beszél RÓLA, vagy csinálja AZT. “I want to fuck you” – dalolja-üvölti Keszég, majd jő a hölgykoszorú válasza: “I want to fuck me!” A Látnokok apró helyzetekből, patchworkként épül fel: van itt pszichológus rendelés, házibuli, Árpád-házi királydráma paródia, röhögünk intellektuál-csasztuskákon, fürdik a kiskacsa, kisiskolás lány beszél arról, hogy “mi volt ma az iskolában”, visszahalljuk, hogyan énekeltünk Beatlest (vagy bármi mást) amikor még nem tudtunk angolul. A viharos tempóban színre kerülő etűdök közt a legváratlanabb pillanatban bukkan fel a brutális vagy groteszk szexualitás. A színészek hol saját magukként, hol szerepekben tűnnek fel: az alternatív színjátszás legjobb komikája Szabó Annie becenevén, Szaniként hívatik, ám Thúróczy Szabolcs nem sokkal később Ottmár atya, a Keszég László játszotta II. István magyar király gyóntatója. A Látnokok a ma fantomképe, bár igazán semmi sem teljesen mai benne. Mint a mérleg kilengő, majd a pontos súlyon lassan megállapodó nyelve: egyszerre fix pontként a mára mutat.
A vaskos és gyakran mégis lírai montázs alkalmat ad rá, hogy a magyar színjátszás másodvonalasként kezelt művészei megcsillogtassák erényeiket. Ez óhatatlanul is összevetésre sarkall kortársaikkal, az akadémiát végző, vagy frissen végzett diplomás színészekkel, akik gyakran lefúrt lábú bábukként csinálják a semmit. Az összevetést az a tény is beindítja, hogy az előadás rendezője-színésze, Keszég László maga is a rendező szakon végzett, és a társulat egyik tagja a szintén diplomás Pelsőczy Réka. Kettejük és a többiek játékában, annak minőségében nincs különbség, legfeljebb stílusbéli. Így válik a Látnokok egyfajta híddá is a két, törvényszerűen (mondhatni tektonikus mozgások következményeként) közeledő part között.
“Olyan jó volna már röhögni egy igazit” – sóhajt vágyakozva az a civil vagy szakmabéli, akinek rekeszizmait nem dolgozza meg, ha egy túlkoros ripacs kéjes arccal csúnya négybetűs szavakat mond egy másik túlkoros ripacsnak. Keszég rendezése végre szemtelenül jókedvű. Sokat gondolkodtam már azon, mikor mer valaki egyszer a magyar történelemhez a Monthy Python-műhely szellemében hozzányúlni. Néhány perc csak, de íme, itt van ez is. A Látnokok gyakran sokkolóan trágár, de soha nem indokolatlanul. Meglobogtat némi incesztust, pedofíliát, fetisizmust, hiszen a mát ábrázolja összes álszent mocskával, de az empátiának nem csak a létminimumával. Szereplői egyszerre szeretnivalóak és riasztóak. Néha egészen dermesztően olyanok, mint akik élnek és nem játszanak a színpadon. Jó színészek és Pont.
Látnokok
Látvány: Valcz Gábor
Jelmez: Szűcs Edit
Fény: Nagy András
Zene: Márkos Albert
Rendező: Keszég László
Szereplők: Baranyi Szilvia, Enyedi Éva, Jávor Zsófia, Pelsőczy Réka, Rezes judit, Szabó Anni, Dióssi Gábor, Keszég László, Krupa Sándor, Thúróczy Szabolcs, Vicei Zsolt
