Varázskör Civil Negyed (Tóth Ágnes Veronika)

Különös élmény a Varázskör, ez a nyers, szokatlan, elementáris játék, melyben Juhász Anikó rendezése az archetipikus félelmeket mutatja meg.
A fekete, szűknek ható színpadon a sötétből bukkannak fel a szereplők, három meggörnyedt testű, fekete ruhás, fehérre maszkírozott lény: a Fiú, a Lány és a Démon. Mintha álombeli alakok lennének, akiktől még a hajnal sem szabadítja meg az embert; lassan, egyre csak körbe-körbe kúsznak, egyikük, a Fiú (Fehér Ferenc) nyüszít és ugat, mint egy farkaskölyök.

Tóth Ágnes Veronika

A következő képben a Fiú egészen kicsire összekuporodva fekszik a földön, rajta fémből hajlított ember nagyságú sötétvörös csontváz. A magasból egy alak zuhan mellé, kezében könyv, amiből halandzsa nyelven olvas. Ő a Démon (Porkoláb Antal), aki csak játszik ezzel a szorongó emberi lénnyel.
A Lány (Bodnár Ágnes) jelenléte gyógyulást, nyugalmat hoz a Fiúnak: a reszkető, összekuporodó testet saját testének súlyával nyugtatja. Anyás, szelíden erős mozdulataival lefogja a félelemtől szinte öntudatlan testet, lábával, kezével ráfonódik, hogy visszahozza a szeretett lényt az életbe.
A Fiú hosszú szólójában Fehér Ferenc megmutathatja, mit tud: a legjellemzőbb rá, hogy egy klasszikus táncossal ellentétben – aki mindig, mintha repülni szeretne, felfelé tör – az ő tánca mindig földközeli. Testének súlya, mozgásának belső ritmusa van. Merész improvizációt gyárt az electric boogie elektrosokkra emlékeztető rángásaiból, a természetből ellesett állati mozdulatokból, és a nagy belső koncentrációt igénylő, meditatív testállapotokból. Furcsa, feszült, diszharmonikus szépség, szokatlan ritmusváltások, kreatívan összemixelt mozdulatfolyamok jellemzik a következő évek egyik legígéretesebb táncosát.

 

 

A Démon és a Lány kettőse szintén nehezen felejthető emléket hagy maga után. Rezzenéstelen arcú alvajáróként közeledik a Lány, ólmos szelídséggel tagjaiban. A Démon, mint egy ember nagyságú, hatalmas béka, guggolva körbeugrálja, majd rákapaszkodik, csimpaszkodva lóg rajta. A Lány méltóságteljes, lassú mozdulatai szinte alig változnak a súly alatt, mintegy hipnotizálva lépked tovább, míg a Démon magával nem ragadja. Ezután a Démon a Fiút szállja meg, rámászik a testére, és nekiadja a könyvet. A könyv olyan tudásról szól, amit a Fiú nem bír el, ezért szorongva, szűkölve változik vissza védtelen, rettegő állattá. A záró képben végül teljesen összegabalyodva, egymásba fonódva látjuk a három lényt, akiket túlságosan erős kötelék fűz össze ahhoz, hogy megszabaduljanak egymástól.
Az idei Inspiráción felbukkanó, energikus, nyugtalan tehetségű Fehér Ferenc pályája az electric boogival és az utcai, improvizációs elemekre épülő szabad tánccal indult. Testét ösztönösnek ható mindentudással használja, villámgyors átváltozásokra képes. Bodnár Ágnes a Budapest Tánciskolából érkezett. Melankolikus, fáradt szelídségű mozdulataival képes a harmónia pillanatait megteremteni a vibráló, feszült hangulatú darabban. Porkoláb Antal mesterségét tekintve színész, de olyan ügyes, könnyed, macskamozgású színész, aki inspiratív és méltó partnere a táncosoknak. A Varázskör  szimbolikus, tömör, arculcsapásszerűen felrázó és egyértelmű képeiben három fiatal, egymást ellenpontozó karakterű előadó mutatta meg magát. Ne felejtsük el a nevüket, biztosan fogunk még hallani róluk, hiszen játékuk könnyed és halálos, mint a légtornászoké.

Varázskör
Civil Negyed Színházi Társulás

Zene: “Indigó”
Rendező, fény: Juhász Anikó
Előadók: Fehér Ferenc, Bodnár Ágnes, Porkoláb Antal
Helyszín: Holdvilág Kamaraszínház

08. 08. 5. | Nyomtatás |