Asszonyok idején Projektorok 2001 (Halász Tamás)

A lágymányosi premiersorozat harmadik előadásában az előadók átrándulnak egymás térfelére: az énekesnő mozog, a táncosnők énekelnek és beszélnek. Kiss Erzsi, egy egyszemélyes budapesti törzs kulturális nagykövete, harmadszor állt táncszínpadra. Elsőként múlt év koratavaszán Murányi Zsófia dolgozott vele, tavaly ősszel az Artus színpadán láttuk az énekesnőt, amint egy posztamens tetején, jobbára mozdulatlanul állt a Káin kalapja című előadásban. 
Az Asszonyok idején hangsúlyosan női darab: a MU két évvel ezelőtti fesztiválján, a fiatal női koreográfusokat bemutató Női napozó programjában már az egész alkotógárdával találkozhattunk, ha nem is közös munkában.

Halász Tamás

A Projektorok 2001: Asszonyok idején különös, abszurd női revü, a MU környéki “nőműhely” ötletekben bővelkedő, izgalmas és szórakoztató alkotása. Megérné, hogy jegyeiből olyan módon teremtessék stílus, mint az a Szkéné színpadán Nagy Bea rendezésében évről-évre látható Női Vonal sorozat esetében már valamelyest érezhető. Az előadás – Zsalakovics Anikó “főprojektor” rendezésében – apró jelenetek, énekszámok laza füzére. Félreértés ne essék: nem Kiss Erzsi videoklipjei készültek el. Énekes és táncos egyenrangú, párhuzamos jelenléte kiegészíti egymást az egy órás futamidő igazán változékony képet mutató szakaszaiban. A lendület, a váratlanság és a lényegre törés jellemzi a színpadon egyaránt “projektor”-ként feltüntetett alkotók estjét. Van könnyedség, humor, (ön)irónia, líra, remek látványvilág, de jólesően hiányzik a blabla, az időhúzó semmi. Sodró tempóban, talán kicsit még hadarón is sorjáznak a Balogh-Mészöly-Murányi trió koreografálta előadás jelenetei. Mire belefeledkeznénk egy látványos képbe, egy hangba, atmoszférába, már haladunk is tovább. Ez természetesen üdítő élmény manapság, amikor öt percre elég ötlethez, mondanivalóhoz egész estés produkciókat kavarintanak rutinosan vagy ügyetlenül a műfaj egyes képviselői.
Az est előadó groteszk jelenségként tálalják magukat. A csámpás lábbal, egyedül színre lépő Balogh Margit egymás fölött viselt, kör alakú, dróttal merevített szoknyáit emelgetve magányos tárggyá válik: a lógó és a megemelt szoknya kettős harangjába teljesen beburkolózva, szomorúan álldogáló, rejtelmes objektumot alkot magából. Máskor maga elé tartott szoknyája köréből, mint mély üregből néz ránk, hogy egy pillanat múlva dombormű-tondó elegáns alakjává változzék. Murányi Zsófia (aki egyike azon táncosainknak, akik nemcsak szeretnek, hanem tudnak is a színpadon beszélni) drámai monológjában oposszum-asszonynak nevezi magát. Az oposszum ausztrál erszényes patkányféle, de senki nem nevet. A táncosnő itt is, akárcsak mozdulataiban, a groteszk és a megrendítő közt egyensúlyoz, létrehozva a csakis rá jellemző atmoszférát.

 

Egy-egy pillanatban pedig megáll a lélegzetünk: egy rövid képben Mészöly Andrea fekszik a kéken világított térben. Testéről pányvák szaladnak egyenest a semmibe. Szabados Tamás érzékeny fényeiben elenyésznek az ezüstösen csillogó kötelek. A felemelő szépségű jelenet után egyszerre Kiss Erzsi techno-paródiájában találjuk magunkat. Neonszínű, vibráló fényszőnyegen, gépi füstben zihálja, sóhajtja, énekli techno alapra maga teremtette nyelvén “ilyet is tudok” dalát. Az énekesnő hol slampos bombayi házmesternő, hol különc díva. Akár méltóságteljes, akár tenyeres-talpas, de “tele van vele a színpad”: magával ragad és fogva tart. 


Projektorok 2001: Asszonyok idején

Fény: Szabados Tamás
Zene: Kiss Erzsi, Püski Attila
Koreográfia: Balogh Margit, Mészöly Andrea, Murányi Zsófia
Rendező: Zsalakovics Anikó
Előadók: Balogh Margit, Kiss Erzsi, Mészöly Andrea, Murányi Zsófia

08. 08. 5. | Nyomtatás |