A nagy hűha Sámán Színház

 

Csilingelés, háncsfüggöny mögül kikandikáló krumpliorrok, lázas bemelegítés a függöny mögött, izgatott kiáltások – mindjárt, mindjárt! –, és valóban mindjárt kezdődik a produkció!!! Indul a zene, és a bohócruhás Bodó Viktor, arcán fülig érő mosollyal, nagy igyekezetében háromszor is idő előtt lép ki a függöny mögül, de a többiek, Magyar Éva, Bánki Gergely és Ónodi Eszter minduntalan visszaráncigálják a túl lelkes, bizonyára kezdő fellépőt. Végül mégis sikerül a diadalmas bevonulás, Bodó Viktor egy létrát forgatva vezeti a körbe-körbe menetelő jelmezes kompániát. Ónodi Eszteren banánszoknya, Bánki Gergelyen szűk nadrág, Bodó Viktoron kezeslábas, Magyar Éván hatalmasra puffasztott nadrág (ami leginkább valamilyen zöldséghez hasonlít) van, sárga, zöld és szürke parókákban pompáznak, és mindegyikük vörös krumpliorrban feszít. A bevonulás után bohócszámok kezdődnek.

 

Falussy Lilla

Egy klasszikus bohóctréfát adnak elő elsőként. Hárman kitalálják: almát tesznek Bodó Viktor fejére, ez lesz a célpont, amit majd el kell találniuk. Ám amíg a többiek nem néznek oda, Viktor óvatlanul bele-beleharap a célpontba. A másik három bohóc, mikor észreveszi a hiányt, tanakodni kezd, hogy lehetne eltüntetni a harapások nyomát. Évának mentő ötlete támad, fordít egyet az almán, így az újra egésznek látszik – egészen a következő harapásig. Hiába minden igyekezet, Viktor szép lassan megeszi az egészet. A szám alatt egyetlen szó sem hangzik el, csupán zörejek, hangutánzó effektek felkiáltások (vö. Zénó, a gyurmafigura, ill. Menő manó) hallatszanak, és minden mozdulatot zene kísér.
Ezután a négy bohóc civil ruhát ölt. Egy komplett színtársulat áll előttünk: Viktor gyermeki mosolygással, nagy önbizalommal, Eszter naivan, kedvesen, hódítani akarón, Gergely csetlő-botlón, mindig többre törekvőn. Éva vagányan, mindenre készen. Hőstenor, primadonna, szubrett és táncos komikus. Azt játsszák, hogy hajón utaznak. Tengeri viharba kerülnek, félnek. Elül a szél, felsóhajtanak. Mindezt együtt, egy szívdobbanással, de négyféleképpen. Aztán a színtársulatot utoléri a színtársulatok szokásos civakodása féltékenységek, ellentétek osztják meg a négy színészt.

 

 

Az előadás következő nagyobb egységében mindegyikük egy-egy magánszámot ad elő, variációkat egy témára. Mind a négy esetben egy önbizalomtól sugárzó figurát látunk kezdetben. Aztán a festék lecsordul, az álarc lefoszlik, nem marad más csak az önmagával meghasonlott én, egyedül egy csupasz térben – a puszta ember saját kicsinységével, szorongásaival, görcseivel. Bodó Viktor, mint az előző jelenetekben is, hatalmas lelkesedéssel lép a színre. Olyan mozdulatsort ad elő, melyben saját egyénisége, színessége mások utánzásával vegyül. Pillanatonként változik az arca: félős kisfiú, majd egy másodperc múlva már vad gengszter. Bánki Gergely hatalmas ugrásokkal terem a porondon. Nagyszabású előadást tervez. Az ugrások azonban egyre inkább félresikerülnek, végül már csak bukdácsol. Amikor a helyére megy, még egy ráadás-megbotlás a lépcsőn. Teljes a megsemmisülés. Ónodi Eszter csábító, vonzó nőként gyalogol bele Bánki Gergely produkciójába. Tűzpiros cipőjével, melyet a kezében tart, elhessenti Gergelyt. Övé a pálya. Aztán felhúzza a cipőket, és latinos táncba kezd. A tánc egy ideig viszi magával, majd egyszerre “félőlénnyé” alakul, szemünk láttára válik a vonzó nőből rettegő, szánalmas emberré. Magyar Éva vad, tébolyult tánccal kergeti le a színről. Mozdulatai férfiasak, torzak, mégis szépek és iszonyatosan erősek. Arcán kaján mosoly. Mindent magának akar, mindent igyekszik magába olvasztani. Aztán, ahogy a többiek elbizonytalanodtak, ő is megszeppen, és levonul a porondról. (A figuráknak nincs nevük, ezért a színészek civil nevével jelöltem meg a szerepeket, nem akartam ezáltal összekeverni színészt és szerepet. De vajon szét lehet-e a kettőt választani?)
Ezek a magánszámok alkotják az előadás gerincét. Ezután már csak a szétbomlás, egy társulat, a játék, a jó játék felbomlásának ábrázolása következik. A játék könnyedsége elveszik. Verekedés. Véres mosolyokkal vicsorog ránk a négy szereplő. Majd keretjáték-szerűen ismét a bevonulászene, de már kábán, tétován, félig halottan – a négy színész-bohóc lezuhan a földre, és ott is marad. “Hull a fűrészpor, sorvad a kóc, meghalt szívem a Jancsi-bohóc...”


Falussy Lilla



A nagy hűha
Sámán Színház

Díszlet: Molnár Bea
Jelmez: Varga Klára
Rendező-koreográfus: Magyar Éva
Szereplők: Magyar Éva, Ónodi Eszter, Bánki Gergely, Bodó Viktor
Helyszín: Bárka Színház

08. 08. 4. | Nyomtatás |