Itt a vége, fuss el véle

A Central Station Fesztivál cseh vendégei

A kulisszák széteséséről darabot csinálni nagyon hálás témának ígérkezik. A megvalósításhoz először is szükség van a széteső kulisszákra, aztán néhány vállalkozó kedvű és kellő humorérzékkel megáldott táncosra, végül a jó fej közönségre, aki veszi a lapot. Hát mi a Trafóban vettük a lapot, nem lepődtünk meg semmin. Úgy is mondhatnám, ki-ki vérmérséklete szerint, harsány avagy óvatos kacajokra fakadva – elszabadultabb egyéneknél térdcsapkodással kombinálva – átadta magát a viháncolásnak.
5
Az egész úgy kezdődött, hogy a vezető koreográfus-táncos önmagát pereces bácsinak álcázva a nézőtéren bóklászva perecet kínált. A bátrabbak vásároltak is. Aztán a társulat decensebb tagjai integettek Witoldnak (vagy Péternek, nem emlékszem), hogy fejezze már be a magánakcióját, mert itt az ideje, hogy elkezdődjön az előadás. De hát mit művel az a hülye technikus, hiszen megbeszéltük, hogy nem ez a zene kell az első számban. Vagy mégis? Jó, jó, én voltam a hülye, akkor még egyszer, elnézést, tisztelt közönség, ugyebár a művész is ember... Pssz, pssz, nem a jobb, hanem a bal lábad jön, te szerencsétlen, hát hova a fenébe figyelsz, és különben is, a technikus megint elbaltázott valamit, ezúttal a fényeket keverte össze, jó lesz megértetni vele, hogy egyáltalán nem olyan fix ez az állása, mint ahogy ő hiszi.
Sebaj, a táncos sötétben is táncos, a színpad üresen is színpad. Végül is minden úgy jó, ahogy van. Hopp, itt egy kis táncosnőcskét letaperoltak mintegy véletlenül a nagy koncentrálásban, ejnye, ejnye. Eközben hátul némi csörömpöléssel leesett még egy fal. Most már a függönyökön is csetlünk-botlunk, sebaj, „csíz és  kíp szmájling”. Minél rosszabb, annál jobb, csak mosolyogj már, te idióta,  a közönség – bármilyen jó fej is – megsértődhet, s odébbállhat, ha nem lát itt valami komolyat. Oké, oké, Witold (Péter?) a megmentő! Itt van még egy kis perec, sőt, pólót is vegyenek, pólót vegyenek, a mi pólónkat! Kivételes alkalom, sajátkezű autogramjainkkal jutányos áron megvásárolhatók. Vagy egy kis kóla inkább? Gyere, Manci, a legbiztosabb, ha belemászol egy kedves férfi vendég ölébe. Hm, hm. Ejnye, ezek a táncosok nem is olyan jó fejek, ez azért már mégis több a soknál, hát nem kuplerájba jöttünk, vagy mi a szösz. Engesztelésül egy kis transzvesztita show, no lám, ezek még énekelni is tudnak.
Közben oldalt nagy robajjal újabb falak omlanak le, s fény derül az éppen átöltöző táncosnők fehér s egyéb neműjére, no de ez manapság senkit sem hoz tűzbe, nem hogy zavarba. Egy-két-há-és, no lám, egy fotós csattintgat itt az első sorban, hm, kell neked egy jó kis szexi póz, vagy inkább egy durcás?  Figyelj kisapám, én aztán nem esem ki a szerepemből, semmi mást nem teszek itt másfél órája, mint iszonyatos erővel jelen vagyok, nem tudom, figyelted-e, nem röhögöm el magam a saját vicceimen, ami azért mégiscsak nagy dolog, sőt, úgy teszek, mintha úgy tennék, hogy úgy teszek... Szóóvaaal, nehogy azt hidd, hogy elpirulok, ha megcélzol azzal a – már bocsánat – bazi nagy teleobjektíveddel! Te kis csacsi, na ne dugd már el a kamerádat, hát nem érted, hogy nem is kell lesipuskáznod, úgyis megfoghatsz, akarom mondani, úgysem fogsz meg? Akárhogy is, csak csináld nyíltan, legfontosabb az őszinteség, főleg, ha már egy árva ép takarás sincs a színpadon. Na. Tudtam, hogy ez lesz a vége, eltört a krapek, most aztán lőttek a szexi fotóimnak, s nem én leszek a címlapon.
Büntiből meghimbáljuk a technikust a kötélen, lábánál fogva, na ja, ügyes fiú, kibírja, s hát beépített ember, mi tagadás. A  másik táncosunk meg egy szál alsógatyában kergeti a harmadikat az utcán, látod? Még a vészkijáratot is nyitva hagyták a nézőkre, bocs. Ilyen az élet. Csukd be az ajtót, ha fázol, vagy vedd föl a kabátod. Itt mindenki azt kapja, amit megérdemel. A show-nak mennie kell!

Kaposi Viktória
08. 08. 4. | Nyomtatás |