Gyermekvasút

Fekete Hedvig: Vonat (Janek Jocónak)

Könnyed, játékos utazásra invitálja Fekete Hedvig a Trafó látogatóit. A Janek Jocónak ajánlott Vonat stílszerűen indul: a zuhogó eső kopogását egyre erősödő vonatkattogás váltja fel, a sötétben egy népviseletben álló pár villan fel. Rövidesen két esőköpenyes alak elevenít meg egy stilizált vonatfülkét, mozgásuk merev és szögletes, mint a próbababáké. A nagy térben szinte elveszni látszó díszlet – két szék, ablak, felette játékvonat – gazdáira lel: a pár birtokba veszi, átalakítja, maximálisan kihasználja a tárgyakat. Kezdetben apró, játékos mozdulatokból áll a kommunikációjuk: a vonatbeli zötykölődést egy spicc vagy a kíváncsiskodó lábujjak felderítő akciói teszik derűsen ironikussá.
Tóth Ágnes Veronika

Az emlékezés, az álmok világának felbukkanása sem töri meg azt a derűs, cseppet infantilis, talán túlságosan is könnyed hangulatot, amely az egész darabot áthatja. A sötétség, a vörös fény és a szereplők hirtelen álomba merülése didaktikus cezúraként jelzi a nappal és az éjszaka, a valóság és az emlékezés, az evilág és a túlvilág közti határátlépést. Most jut szerephez a néptáncos pár, aki a Fekete Hedvig - Bakó Tamás párral ellentétes vagy egymásra rímelő, felelgetős mozdulatjátékba kezd.
A kérdés számomra az, hogyan lehet valaki egyszerre tanítvány és önálló alkotó, hogyan alakíthatja ki a saját mozgásvilágát anélkül, hogy ne tagadja meg a múltját és mestereit. Hogyan őrizhető meg a magyar néptánc mozdulatkincse úgy, hogy ma is érvényes jelentéssel bírjon? Voltaképpen a hazai táncosok jó része évek óta ezzel a kérdéssel birkózik, ezt a történetet írja újra meg újra. Mintha palimpszeszt lenne, pergamen, melyről lekapargatva az írást, alatta számos réteget, régebbi történeteket találnánk, sok-sok szakmabeli monogramjával,  az eredeti réteg pedig  éppen olyan neveket rejtene, mint Janek Jocó.
Ez a darab, játékos, humoros, ötletes, de túlságosan is átlátható, levegős. A játékvonat – hídként összekötve két világot, két stílust, két embert – ugyanazzal a nemes egyszerűséggel gördül be, ahogy a két pár tánca a tézis, antitézis, szintézis elve szerint igazodott egymáshoz. Problémamentes, kellemes, meglepetés és katarzis nélküli világ. Könnyed szignó.


Fekete Hedvig: Vonat

Díszlet: Fekete Hedvig tervei alapján Oldal István
Jelmez: Berzsenyi Krisztina
Fény: K. G. P.
Koreográfia: Fekete Hedvig
Előadják: Fekete Hedvig, Bakó Tamás, Horváth Zsófia, Ertl Péter

08. 08. 4. | Nyomtatás |