A másik oldalról

Színészek Zsótér Sándorról

Mostanában sokat foglalkoznak vele. Elemzik (ahogy ebben a lapszámban is) a létrehozott alkotásokat, elméletet keresnek a produktum mögött. Mert sokaknak furcsa. De legalábbis más. Megmagyarázandó. A színházra érzékeny emberek abban egyetértenek, hogy ízig-vérig színház, amit csinál. Talán nem az ő ízlésük szerint való, de hatásos. Már csak ellentmondásosságában is az. Miután a nézők – civilek és hivatásosak egyaránt – néha nehezen dolgozzák föl, amit a színpadon látnak, érdekes lenne megtudni, milyen ez a másik oldalon. Mivel lehet rávenni valakit, hogy órákon keresztül egy falon lógjon, vagy mondjuk egy vízzel teli fürdőkádban töltse estéje nagy részét?
Ha megkérdezünk néhány színészt, akik Zsótérral dolgoztak az elmúlt évadban, a válasz nagyon egyszerű. Komoly munkával, pontos elképzelésekkel és sok energiával. Bármily meglepő, Zsótér munkamódszere nem különbözik nagyban az úgynevezett hagyományos színházcsinálókétól. A végeredmény látszik másnak: szokatlan és nagyon meghatározott a látvány. De amit látunk, alapos elemzés eredménye. A módszerek, ahogy eléri azt, amit akar, egy jó, szigorú rendező módszerei. Talán csak egyetlen apró különbség van: nagyon felkészülten érkezik az első próbára. A rendelkező próba időszaka így nem tétovázással indul nála. Az előadás már készen van a fejében. De ez nem jelenti azt, hogy ettől az előzetes elgondolástól nem tud elszakadni. Az elméletnek lehetnek gyakorlati, fizikai és fiziológiai akadályai. Márpedig Zsótér nem terrorizál. Inkább együtt dolgozik. És ez a legfontosabb. Lehet és kell is vele dolgozni. Nagyon jól instruál, gyakran előjátszik. Közel hozza és személyessé teszi akár Shakespeare-t is. Az első pillanattól kezdve százszázalékos intenzitással van jelen a próbákon. Nála nem lehet „megúszásra menni”.
Ahogy Kulka János mondta, „a Brechtben (Rettegés és Ínség) nem a falmászás a nehéz, hanem az adott két és fél oldalas történetet előadni. És az mindegy, hogy egy piros köpeny van-e rajtad vagy egy zakó. Bonyolultakat, nehezeket kér. És nem csak fizikailag. Néha erőseket mond, de kevés ember van, aki még/már rá mer szólni az emberre. Abban a tükörben, amit ő tart, az ember azt látja amilyen. Bármilyen szörnyű is legyen az a kép. Pontosságot és őszinteséget követel. Egyre kevesebb olyan ember van, aki energiát fektet abba, hogy kihajtsa, amit akar. Sokan a cél előtt rádhagyják a döntést, és bármilyen lelkiismeretes is legyél, gyakran a könnyebb utat választod. Nála lehet előadás közben rettegni, hogy ott ül-e a nézőtéren. És ez jó.”
Persze van, hogy nehezebb „összeszokni” egy társulattal. Lukács Andor a Perycles próbái során sokáig nem nagyon értette, miről van szó. „Zsótér nagyon szeretetreméltó ember, jól gondolkodik. De csak a főpróbahéten láttam meg, hogy amit addig csináltunk, az egészen konkrét és jó elképzelések alapján történt. Egészen addig a pillanatig ezeket lefedte valami. Úgy éreztem, most végre értem – most kellene elkezdeni a munkát. Nem egyesült a szellemi erő a formai megnyilvánulással. (Ez tipikus tünet: a rendező azt hiszi, hogy a többiek is azt látják a dolgokban, amit ő.) Ezt a harmóniát kellene megteremteni, ami Zsótérnál talán még nem született meg. Ezért tűnhet gyakran formalistának.”
Szirtes Ági Zsótér színházát ideális színháznak tartja: „Nem elégszik meg a színészet verbális részével. Egy jó színésznek meg kellene felelnie az ő elvárásainak: tökéletes beszéd, jó fantázia, kitartás, akaraterő, jó fizikum. Olyan ember, aki ura a testének. A mozgás erősebb hatással van a nézőre, mint a szó. Egy újabb kifejezőeszköz, ami árnyalja a verbalitást.”
Görög László az őszinteségét emelte ki. „Az ő lobogása nem műlelkesedés. A legfontosabb, hogy lehet vele dolgozni. Olyan helyzetet teremt, hogy meg lehet beszélni a problémákat. Nincs elvesztegetett idő. Még a rossz pillanatok sem azok.”
Szereti a színészeket, és ők is szeretik őt. Színházat csinál, és komolyan dolgozik. A színpadról/színpadon úgy tűnik, nincs valódi különbség munka és munka között. Csak a minőség számít. A többi ízlés dolga.


Orbán Eszter
08. 08. 4. | Nyomtatás |