Mohácsi vésztől a Mágnás Miskáig

Mohácsi János operettrendezései –elemzése

Az operett története a század 30-as éveiben végleg lezárult, a műfaj azonban tovább él színpadainkon. Általában minden vidéki színház bemutat évente egy operettet - ma is ez vonzza a legszélesebb közönségréteget. A Budapesti Operettszínház, az egyre gyarapodó musicaltermés mellett igyekszik megtartani az "eredeti műfajt". Idén januárban került sor először operagála mellett operettgála megrendezésére a Néprajzi Múzeumban, novemberben a Polgári Kézműves Színkör Operetthajó címmel mutatott be zenés összeállítást a Kongresszusi Központban...
Mindez azt bizonyítja: a műfaj iránt töretlen az érdeklődés. Ez elsősorban a zenének köszönhető, az ismerős dallamok lehetőséget adnak a nosztalgiára, a "régi, szép békeidők" felidézésére, melyek, tudjuk, korántsem voltak olyan szépek és békések, de a múlt köde elhomályosítja a rossz emlékeket és csak a hamis csillogás képe marad meg. Az operett előnye az is, hogy története közérthető, középpontjában mindig valamilyen szerelmi bonyodalom áll, a szerelmeseket társadalmi különbség választja el egymástól, ami aztán a happy enddel kiegyenlítődik.
A magyar operettjátszás alapvetően konzervatív. Az operettrendezők célja elsősorban az, hogy az általuk rendezett előadás megfeleljen a szórakoztatóipar követelményeinek: minél fényesebb legyen a kiállítás (díszletek, jelmezek), minél több "sztárénekest" léptethessenek fel a színpadon. Viszonylag kevés kísérlet történt/történik az operettek újraértelmezésére, a figurák és helyzetek modern korhoz való közelítésére.
A Kaposvári Csiky Gergely Színházban a 7O-es évek közepén az operett szempontjából kedvező változás zajlott le. Néhány fiatal rendező újra felfedezte magának az addig halottnak hitt műfajt. Szőke István, Ascher Tamás és Zsámbéki Gábor- az l975-78-ig tartó periódusban mindhárman Kaposváron rendeztek - kénytelenek voltak operetteket is színre vinni, mivel vidéken főleg arra ment be a közönség. A műfajt később más-más okból megkedvelték, megtalálták benne azt az apró motívumot, melyet továbbfejleszthetőnek véltek. Zsámbéki "az előadáson belül igaz szituációkat akart teremteni, megpróbált egy-egy helyzetet reálisan továbbgondolni, és úgy színpadra állítani, hogy kizökkentse vele a közönséget a maga nyugalmából". /l/
Falussy Lilla


"Ascher elsősorban azt kereste az operettekben, hogy hol fedik el a valóságot, és hogy miképp lehet ezt a valóságot az álomvilággal szemben (...) behozni a színpadra." /2/ Szőke István" úgy gondolta, hogy ezekben az operett -történésekben talál erős, színpadképes magot,(...) folyton kereste annak a módját, hogy lehet olyan felfokozott színházi pillanatokat elérni, amikor a közönség szinte extázisba hajszolható."/3/
A korszak leginkább ismert alkotása az Állami Áruház /l976/, melynek igen erőteljes politikai felhangjai voltak. Ennek kapcsán alakult ki  az a nézet, hogy a kaposvári színház politizáló színház.  Hadd idézzem ezúttal Ascher szavait színház és politika kapcsolatáról:  "A kaposvári színház kétségtelenül politizáló színház, ha a szót a legtágabb értelemben vesszük, egy olyan szándék kifejezésének, hogy a színház a maga sajátos művészi eszközeivel napjaink valóságának lényeges kérdéseiben hallassa hangját. Nem a napi politika, a közvetlen aktualitások szintjén, hanem általánosabban, emberi viszonylatokat, konfliktusokat ábrázolva. " /4/
A fenti idézetekből kirajzolódik egy - viszonylag egységes -  stílus képe, ami azóta is jellemzi a kaposvári operettjátszást. Az álkonfliktusok igazi konfliktussá alakítása, az operetthősök cselekedeteinek indokolttá tétele, a mellékszereplők fontosságának felismerése: a csoportos színészek egyénítése, a politikai áthallások kihasználása, ami a műfajt gyökereihez vezeti vissza, hiszen annak idején Offenbach operettjei politikai szatírák voltak.
Az azóta eltelt időszakból Bezerédi Zoltán operettrendezői tevékenységét szeretném megemlíteni. Ő szintén ezt a jellegzetes kaposvári stílust fejlesztette tovább. Különös figyelmet szentelt a mellékszereplők egyénítésének, a táncbetéteknek, maximálisan kihasználta a darabban  található poénokat, ezeket megpróbálta összhangba hozni a színészek egyéniségével. Legfontosabb operettrendezései: Ábrahám Pál: Három egy a szerelem javára, Budai Dénes: Csárdás és Lehár Ferenc: Luxemburg grófja.
Így juthatunk el Mohácsi Jánoshoz, aki ugyancsak a kaposvári (nem csak operettjátszási) stíluson nevelkedett és azt radikális irányban fejlesztette tovább. Két operettrendezésén - a Csárdáskirálynőn és a Mágnás Miskán - keresztül szeretném érzékeltetni, hogyan is működik egy-egy előadása.
Először is nézzük meg azt, hogyan alakította át, hogyan tette játszhatóvá a század elején íródott operetteket, azokra a különbségekre szeretném






felhívni a figyelmet, melyek Mohácsi változatát, az l9l5-l9l6-os eredeti, valamint az l95O-es években született Békeffy-féle átdolgozásoktól megkülönböztetik. A Csárdáskirálynő l9l5-ös Stein-Jenbach-féle változatában a csárdáskirálynő egyértelműen Sylvia. Edvin mamájának, akit ott még Anhiltának hívnak szinte elhanyagolható a szerepe, az első felvonásban meg sem jelenik, a harmadik felvonásban tudjuk meg róla, hogy egykor ő is sanzonénekesnő volt - így ez az információ már semmilyen következménnyel nem járhat. Békeffy-Kellér átírásában Anhiltából Cecília lesz, dramaturgiai súlyát tekintve a fiatal pár egyenrangú partnere, itt már ő a legendás Csárdáskirálynő. (A változás Honthy Hannának köszönhető, Békeffyék az ő kedvéért alakították át a darabot, ők találták ki a nőfaló Ferdinánd főherceg figuráját, aki Mohácsinál Károly főherceggé alakul, Miskát is ők tették hangsúlyosabbá, Feleki Kamill kedvéért.)
Mohácsinál egykori és mai sanzonett - Cecília és Sylvia - riválissá válik. Ez teszi dramaturgiailag indokolttá, hihetővé kettejük ellentétét. Sylvia     -Sáfár Mónika - az Orfeum ünnepelt csillaga, Miskát kivéve senki nem emlékszik az övéhez fogható sikerre. Cecília - Molnár Piroska -, az Orfeum egykori csillaga, bárhogy is igyekszik, nem tudja elfelejteni a színpadot. Első megjelenésekor néhány perces, igen szépen kidolgozott némajátékot láthatunk tőle. Felmegy az Orfeum színpadára, beleszagol a levegőbe, pár lépést tesz a rivalda felé, újra megérinti valami az egykori emlékekből. Az első felvonás végén, Miskával - Lugosi György - és Ferkóval - Spindler Béla - elénekli a Hajmási Pétert, eleinte nem meri kiereszteni a hangját, a tánctól is húzódozik, végül nem tud ellenállni a csábításnak. Sylvia és Cecília rivalizálása a harmadik felvonásban  legegyértelműbb. Sylvia a Ha majd egyszer mindnyájan visszajönnek... kezdetű dalt énekli, Cecília mellette áll, hosszan készül a bekapcsolódáshoz. Sylvia meghallja, hogy mellette valaki más is énekel, rosszalló pillantást vet a hercegnére és elhúzódik tőle.
A szakmai féltékenykedés nem csak a két csillag, hanem az orfeumi táncosnők egymás közti, valamint Sylviához fűződő kapcsolatában is  megmutatkozik. Sylvia búcsúzik, az egyik lány megkérdi tőle: "És, hogy megy az angol? Sylvia válasza: "Ahogy neked az éneklés, szívem." A lány








reakciója:"Nahát, akkor ez perfekt angol.!"A lányok gyakran tesznek utalásokat egymás ének, tánc és neveltetésbeli hiányosságaira. Az "önismerethez" gyakran Bóni - Gyuricza István - is hozzásegít. (Pl. egy első felvonásbeli beszélgetésben: Bóni: "Nem volt gyerekszobátok? Nem kaptatok jó nevelést? " Arankám - Csapó Virág: "Nem, Bónikám, pofonokat bírtunk kapni." Juliskám - Gráf Csilla: "Én például jó nevelést kaptam, nem úgy, mint ezek a bunkók.") Ezekből az idézetekből látható, az orfeumi táncosnők egyáltalán nem szürke tömeg csupán. Mindegyikük egyéniség, mindegyiküknek sorsa van és sokszor nem éppen irigylésreméltó sorsa.
Mohácsi rendezésében a szerelmi kapcsolatok életszerűek, nem úgy, mint az eredeti változatban. Ott a szerelmi szál  többnyire sablonokból építkezik: Edvint és Sylviát kizárólag társadalmi különbségek választják el egymástól, amikor elhárul a szülők támasztotta akadály, boldogan lesznek egymáséi. Itt pedig az utolsó felvonásban két megtört ember énekli majd el:  Táncolnék a boldogságtól..., ami így ironikus felhangot kap. A párkapcsolatok összetettek, bonyolultak, a szereplőkben rengeteg őszinte érzelem, indulat dúl. Nem udvarlásról van szó csupán, hanem megélt szerelmi viszonyokról.  Egy második felvonásbeli rövid beszélgetésből tudhatjuk meg, hogy pl. Stázi és Edvin szerelme korántsem volt olyan ártatlan (Stázi - Márton Eszter - "Soha, soha nem hazudtál még nekem Edvin és akkor nekem hazudsz, aki elvetettem a gyerekedet. Tudom, hogy az volt az első neked is, meg nekem is, meg a gyereknek is. Az első kis élete volt szegénynek, meg az utolsó is.")
Mohácsi meglepően sokat megőrzött az eredeti szóviccekből, kicsit felfrissítette az elavult poénokat, úgy alakította át őket, hogy egy-egy színész jelleméhez leginkább passzoljanak. Itt többnyire Bóni szófordulataira gondolok, hiszen ebben az előadásban ő az ügyeletes poénláda. Gyuricza István játssza, aki Mohácsi előadásainak visszatérő szereplője: az Ármány és szerelemben Miller, A Nagy Romulusban Romulust volt. Itt táncos komikus, komédiázása azonban korántsem habkönnyű. Elüt a klasszikus operett-karaktertől, mint minden Mohácsi figura. Rekedtes hangján elmondott mondatai mögül kirajzolódik egy sajátos, Orfeumban felszedett kocsmafilozófia. A lumpolás, a dologtalan élet filozófiája. Bölcs rezignáltságához kajánság, játékosság társul. A







"Komád vagyok -e komám..." tájszólási elem a Stein-Jenbach féle változatban is megtalálható, de itt új rétegek rakódnak rá. A második felvonásban Edvin - Kulka János - megpróbálja ellopni Bóni "tájszólását", de az haragosan förmed rá:"...hogy a beszédemet is lenyúlod, az már taplóság."( Ezek a mai argóban fellelhető fordulatok jellemezhetik akár Gyuricza István, akár Mohácsi János beszédét is. ) Egy másik továbbfejlesztett poén: Sylvia féltékennyé akarja tenni Edvint, így Bónival udvaroltat magának: Sylvia - Bóninak: "Mondj valami gyöngédet!" Bóni: "Mit mondjak?" Ebben nincs semmi, ami megfogja a mai nézőt, de Mohácsi és/vagy a társulat hozzátold: Sylvia:"Mondj valami forrót!" Bóni "Vasaló, b.m." Spindler Béla - Kerekes Ferkó szerepében, Bóniéhoz sokban hasonló karaktert alakit. Egy fontos dologban azonban különbözik, benne sokkal több az őszinte magyar bánat, mint Bóniban. A sírva vigadás hozzátartozik jelleméhez. Néha átvált apafigurába, az orfeumi ifjak mind apjuknak vallják, ő lesz Edvin egyik feltételezett apja is. Az Edvint játszó Kulka János szintén több Mohácsi előadás szereplője volt -A Nagy Romulusban pl. Odoaker. Nem a hagyományos értelemben vett hős-szerelmes, ha operettben gondolkodunk inkább táncos komikus. Az általa megformált Edvin lírai, érzékeny, sérülékeny figura. Nem harcol túl hevesen Sylviáért, sem semmi másért, kényelmes, a megszokott dolgokat kevésbé képes felrúgni.
A felvonások helyszínei sokat változtak a különféle átiratokban. Az első két felvonás helyszíne minden változatban ugyanaz, Orfeum és Lippert-Weilersheimék bécsi palotája. A legtöbb változás a harmadik felvonáson figyelhető meg, ez a leggyengébb láncszem a darabban, legtöbb lehetőséget kínálja az átalakításra. Steinnél  és Jenbachnál  egy bécsi szálloda a szín, az l954-es Békeffy féle átiratban egy karlsbadi park, Mohácsinál  Fiume. Ez azért megindokoltabb mindkét előző változathoz képest, mert az első világháború alatt a Monarchia egyik hadikikötője volt, a szereplők Ferenc József hadihajójának a Novarának felavatására érkeznek a helyszínre - találkozásuk tehát nem véletlenszerű, hanem dramaturgiailag megalapozott.

A Mágnás Miska szövegkönyvében is jelentős dramaturgiai változások történtek. Az l9l6-os Bakonyi Károly változatban szinte semmi







információnk nincs Baracs előéletéről, csak azt tudjuk, hogy nem nemes és apja még birkákat nyírt. Nem tudjuk azt sem, Baracs és Rolla ismeretsége milyen régi. Ez dramaturgiai szempontból kifejezetten hátrányos, laposítja az expozíciót. Itt Eleméry Tasziló gróf egyáltalán nem szerepel, Miska csak a nevét viseli. A leleplezés oka nem Eleméry gróf megjelenése, Marcsa és Miska egymást leplezi le. Hiányzik a fiatalok mellé álló rámenős nagynéni is - az ő funkcióját félig-meddig Korláthék titkára, Szele tölti be. Az l948-ban született Békeffy István - Kaszó Elek féle átírás tette Baracsot vasútépítő mérnökké. Az ő leleményük Eleméry Tasziló gróf  felléptetése is, ez számos komikus jelenet kreálására ad lehetőségét.
Mohácsi tovább csiszolta a történetet, finomította a szereplők jellemét. Az előadásban igen hangsúlyos lesz a vasút - képileg is, mivel az első és harmaik felvonás díszletében vasúti sínek láthatóak,- de főleg Baracs alakján keresztül. Baracs - Anger Zsolt - a feltörekvő értelmiségi megtestesítője, aki pénze helyett az eszével, tehetségével érte el, amit elért. A vasút  ezáltal szimbolikussá válik, a haladás, polgárosodás szimbóluma lesz egy feudális értékrendet hivő világban. Baracs alakja  hősivé válik, a vasútépítésen keresztül országokat köt össze, társadalmi
korlát(h)okat dönt le. Elza tantinak - Tóth Eleonóra - kiemelt szerepe van Mohácsi rendezésében. Az arisztokraták közül ő az egyetlen, akit nem érdekel a rang, kizárólag ő veszi emberszámba Baracsot, ő próbálja meg rábeszélni a fiatalokat, hogy bátran rúgják fel az előítéleteket és szökjenek meg. (De ehhez mindketten gyávák.)Az első felvonásban folytonosan egy segédjegyzőt emleget, akiről a befejezésben kiderül, hogy lányának  az apja volt. Mivel tehát Korláth grófné sem makulátlan származású, a fiatalok házasságának nem lehet semmi akadálya.
Jól kitalált figura a kimért skót inas, a Serf Egyed által játszott Leopold főkomornyik, helyettesíti pl. Szele titkárt is.
Miskát ebben a változatban Ibolya Mihálynak hívják, szerény neve köznevetség tárgya lesz, mivel éppen nem egyezik igencsak nagyra törő elképzeléseivel. (A név egyszer elhangzott a Csárdáskirálynőben is, az utolsó felvonásban mutatkozott be ilyen néven Miska, az Orfeum pincére.)









Mohácsi - ez is szerves kaposvári fejlemény - gyakran politizál és gyakran utal a magyar történelem vérzivataros évszázadaira. Ha félreteszek minden tudományos szempontot és csak intuícióimra hagyatkozom, azt is mondhatom, Mohácsi neve beszélő név. Mohácsi - Mohács - mohácsi vész... Mohácsi rendezései ugyanis nem kizárólag a magyar történelemre utalnak, hanem, hacsak közvetetten is, következtetni engednek egy konkrét történelmi eseményre: a mohácsi vészre. Több általa rendezett előadás egy birodalom, vagy egy kisebb egység szétesését állítja középpontjába. (A Nagy Romulus a Római Birodalomét, a Csárdáskirálynő az Osztrák-Magyar Monarchiáét, az Istenítélet pedig egy kis falu: Salem teljes erkölcsi szétzilálódását. )Mohácsi maga is felismerte a párhuzamot és rá is játszik erre előadásaiban, egy-egy eltévedt mondat, vagy poén szintjén. Pl. "Jönnek a törökök" - a Kávéházban, "Mehr ging verloren bei Mohács" - a Csárdáskirálynőben...
A véres valóság tehát mindkét operettbe beszüremkedik. A Csárdáskirálynő l9l6-ban játszódik, az első világháborúnak valamilyen szinten meg kell jelennie. Az Orfeum például békés sziget lehetne, ahol hölgyek és urak felhőtlenül mulathatnának, míg a haza ifjúsága a harctereken vérzik, a háború azonban őket sem hagyja érintetlenül. "Le a franciákkal!"- kiáltásokkal koccintanak valahányszor pezsgőt bontanak.
Edvin katonai behívót kap, igaz, hogy csak a koronaőrségbe. Társai
eléneklik tiszteletére a Kossuth-nótát, valamint "csillog -e még magyar kézben magyar kard" kiáltással próbálják harcra buzdítani, ami nem nagyon megy. A bécsi estélyre fokozatosan lopja be magát a háború, frontkatonák személyében. A katonák, azon kívül, hogy faragatlanok, durvák, nem tudnak táncolni, furtonfurt partnernőik lábára hágnak, becsmérlik az ócska valcert - ha kedvük tartja bakanótákra gyújtanak:"Kimegyek a Doberdói harctérre..." Minduntalan kellemetlen vereségekre figyelmeztetik az arisztokráciát:"Szabács, Premysl, Isonzó, Galic********************************************************************************************************************************************************************************************************************************************************************************************************************************************************************************************************************************************************************************************************************************n, mekkora hajó! Nem túl nagy ez? Nem tudom, ért engem Leopold-Mária, ez olyan egészségtelenül nagy!" Leopold-Mária válasza: "Kedvesem, egy világháborúhoz jóval nagyobb hajók kellenek, kisebb csetepatékat ilyen gályákkal is meg lehet nyerni." Ugye mindenki ismeri az állam-hajó allegóriát és mindenki felismeri ebben az egészségtelenül nagy hajóban az Osztrák-Magyar Monarchiát? A felavatási szertartáson összefonódnak a magyar Himnusz és a Gott erhalte dallamai, Károly - még főherceg - elharsogja az öreg uralkodó jelmondatait: Viribus unitis, E jelben győzni fogsz. Az ünnepi szokásokhoz méltóan egy iskolásfiú Nagy Ignác versét szavalja, melynek cime: A szarmata síkon. A fiúról kiderül, hogy Csermanek Jánoska. (Ez volt Kádár János eredeti neve, aki Fiuméban látta meg a napvilágot l9lÖ-ben. ) Motoros futár hozza a hírt, Ferenc József meghalt. Miután a magánéleti szálak elrendeződtek, a színen maradtak beszállnak a hajóba, a hajó recsegve-ropogva elsüllyed, miközben a háború ágyúi szólnak. A kép - süllyedő hajó, az uralkodó halála miatt leeresztett zászlók - elhagyott csatatérre emlékeztet. Kevesen tudnak ilyen pontos képet festeni egy világ pusztulásáról.
A Mágnás Miska cselekményének ideje - az eredetivel ellentétben - az első világháború utánra van helyezve. Hiszen egyértelmű, l92O után vagyunk. Többször is megemlítik, milyen kicsi lett az ország, Korláthék komornyikja, Leopold megkérdőjelezi a vasút szükségességét egy olyan
kis országban, ahol szerinte elég lenne a búzás zsákokat átlendíteni az ország egyik végéből a másikba. Az Eleméry Taszilónak öltözött Miska kijelenti, hazatérvén alig ismert rá hazájára, az úgy összement, kb. két-harmadára. Korláth gróf - Kovács Zsolt - Clemenceau-t, Kun Bélát, a Károlyi-féle földosztást emlegeti, forradalmárok iránti ellenszenvét többször is kinyilvánítja, láthatóan Latinca számára a vörös ördög. E szavak mögül érződik a tanácsköztársaság kellemetlen emléke.
A" nemzetiségi kérdés" igen elevenen él mindkét operettben. A Csárdáskirálynőben állandóak az utalások a Monarchia nemzetiségeire. Elhangzik a Németh László-i kérdés: "ki a magyar?", megválaszolni persze senki nem tudja. Vereczkei Szilvia, aki úgy szólaltatja meg a magyar dalt, mint senki, származását tekintve román - Silva Varescu - és







kisebb gondja is nagyobb annál, semhogy a balsors által sokat vert ország kultúrájának felvirágoztatására tebbé fel életét. Első prózai megszólalása:"Hát itt hagyja a Szilvike ezt a kis országot, mint a többiek."
Kerekes Ferkó nagyot csalódik, amikor megtudja, Szilvia román, de társai megnyugtatják:"Vannak nagyon rendes románok is." Mint ahogy a bécsi estélyen a magyar katonák Edvin nevét meghallva mondják: "Vannak a világon nagyon rendes svábok is." Vagy Fiuméban "vannak nagyon rendes horvátok is." A cigányok ellenben nem lehetnek nagyon rendesek, nem tartoznak a "bevett nációk" közé és egyértelműen kidobatnak az Orfeumból. A takarítószemélyzetet képezik, a takarítás unalmas perceit táncuk, valamint sajátos gajdolásuk bemutatásával színesítik. A sarokban szendergő Edvin azonban felriad a szokatlan zajra és rendreutasítja kreol bőrű barátainkat: "Mi folyik itten mi? Hogy az a füstös úristen hova ne tegye! Mi ez a mocskos cigány karattyolás? Ezt kell hallgatni egy magyar embernek egy magyar orfeumban?" A Mágnás Miskában Korláthék komornyikja skót, azaz olyan kisebbség tagja Nagy-Britanniában, mint nálunk (voltak) a románok, szerbek, vagy (vannak) a cigányok. Baracs nevéből mindenki gyanakodva vonja le a következtetést: a mérnök szerb. (Nem baj, vannak nagyon rendes szerbek is.) Eleméry Tasziló gróf néger feleségét látva Korláthék majdnem elájulnak. Egészen addig a póri származású Baracs ellen küzdöttek, akinek sem a neve előtt, sem a neve után nincs semmiféle izé - és tessék, épp egy gróf szegi meg az íratlan szabályt és hoz egy nehezen leinformálható négert a családba.

Az operett, teatralitása folytán olyan hatásokra képes, melyeket a prózai előadások ritkábban tudnak elérni. Ez főleg a zenés csúcspontoknak köszönhető. Mohácsi igyekszik kihasználni az  operett által kínált lehetőséget, dinamikus, túlhajszolt jeleneteket rendez, melyekben - általában - káosz uralkodik a színpadon.  Mindkét operettben bőven akad ilyen túlpörgetett, teátrális pillanat. Mohácsi és a társulat színészei láthatóan kedvüket lelik efféle jelenetek létrehozásában, ezek lesznek az előadások legkifejezőbb, legjobban sikerült részei. A Csárdáskirálynő első felvonásában Bóni és Edvin párbajra készülnek. Szilvián vesznek össze, pezsgőt loccsintanak egymásra, általános verekedés uralja a színpadot, belép két rendőr, akik a megvesztegetés után szívesen adják át







fegyvereiket: párbajozzanak csak az urak. A párbaj nevetségességbe fullad, mivel Bóni tetteti sebesülését. A puskák viszont igaziból szólnak. Nem Mohácsiról lenne szó, ha az előadásban nem lenne párbaj és ha a fegyver nem sülne el. A második felvonásban a katonák okoznak hasonló káoszt. Ugyanazt a forradalmi erőt képviselik itt, mint a Mágnás Miskában a két "pórnép", Marcsa - Varga Zsuzsa- és Miska - Némedi Árpád. Bomlasztják a megkomponált főúri rendezvényt, "elég egyet beengedni belőlük, s máris ott tolong az egész proletariátus". Miskát Baracs öltözteti be grófnak, Marcsát Rolla grófnőnek. Az úri társaságba kerülve fenekestül felforgatják a viszonyokat, forradalmat csinálnak. Az úri társaság persze esztelenül követ minden hóbortot, amit a két pór, de főleg Miska kieszel. Baracs frakkja nagy Miskára, hát feltűrik az ujját, amint a grófok és grófnék ezt meglátják, ők is rögtön ilyenné alakítják a frakk fazonját. Miska a vadabb, gyors ritmusú táncokat kedveli - mint a Csárdáskirálynőben a katonák - megtáncoltatja hát a kényes grófnőket, derekuk helyett a feneküket fogja meg, amivel meglepő sikert arat. A következő ténykedése: megfürdeti az úri társaságot Korláth gróf világhírű akváriumában, ahol polipok, medúzák és tengeri csillagok tanyáznak. A tehenek követik a vezérbikát, hölgyek és általuk ráncigált urak sorra a medencébe csobbannak. A vizes ötlet a Csárdáskirálynőben is megjelent, ott Edvin lökte Bónit a szökőkútba féltékenységből, aki aztán egy teknősbéka kíséretében lépett ki onnan. A szín hátterében szintén egy akvárium állott, ahol Leopold herceg halgyűjteményét csodálhatták meg a vendégek. A nyugodt és néma halak, úgy látszik az abszurditás legfelső
fokát jelentik Mohácsi számára. (Az ötlet, továbbfejlesztett formában a Kávéházban is megjelenik. A darab Velencében játszódik, ott alapelem a víz és vele együtt a halak.)A fürdőzés után ki medúzával, ki polippal, ki tengeri csillaggal tér vissza. A medúzákat Pixi és Mixi - Kelemen József és Znamenák István - vagdossák a falhoz, a polip egy grófnő - Fekete Kata -hasára tapad. (Milyen érzés? - kérdik a vendégek. Ambivalens - suttogja a meglepett nő.) Kedvenc polipját maga Korláth gróf üti agyon - ha már mindennek pusztulnia kell. A tengeri csillag sorsa felettébb szomorú, az ötágú vörös csillagot, mivel többletjelentést hordoz szegény, egy feldühödött gróf kardélre tűzi. A zűrzavar Miska és Baracs párbajával ér tetőfokára. Előkerülnek a vont csövű pisztolyok, általános lesz a







verekedés, a feldühödött vendégek majdhogynem kirángatják a zenekari árokból a zenészeket. Néhány hangszer gazdát cserél, felhasználják őket a verekedésben. A csellóval átszúrják egy úriember lábát, a cintányért, ami egyébként mellvértnek se rossz Miska és Baracs használja fegyverül. Majd az elázott társaság, vízben tocsogva, fölös energiáit levezetendő - sírva vigad. Eléneklik a Kék nefelejcs, el ne felejts című nótát, ezzel a hangulat tetőpontjára ér. Ez a "vizes blokk" tökéletesen megrendezett jelentfüzér, szabályszerű, mint egy szimfonikus költemény. Felütése Elza tanti kiáltása:"Aki nem ugrik, az hülye!", csúcspontja amikor a szétázott vendégek kievickélnek a medencéből, lecsengetése pedig a Kék nefelejcs  záró taktusai.
A dalbetétek elhelyezkedése és eléneklésük módja alapvetően elüt a hagyományos operettétől. Az eredeti művekhez képest sokkal kevesebb a dal, a finálékat prózában adják elő. Ennek oka - többek között - az, hogy a dalok nem úgy simulnak az előadásba, mint egy klasszikus nagyoperettben. Egészen más a dramaturgiai funkciójuk. Egy klasszikus nagyoperettben a dal eléneklése alatt "megáll az idő", a cselekmény csak akkor folytatódik tovább, ha a színészek befejezték a duettet, tercettet... Mohácsi operettjeiben viszont a dalok alatt is folytatódik a cselekmény, egy-egy dal mikrotörténések sorozata. A Mágnás Miskában Rolla és Baracs első felvonásbeli kettősük alatt szeretnek egymásba. A szám koreográfiáját tekintve is érdekes: Rolla - Lestyán Luca - kimerészkedik a színpad peremére és ott ad elő kötéltáncnak is beillő mutatványt, Baracs félve követi, majd kénytelen bevallani, hogy tériszonya van,
mivel öt éves korában szülei a vonaton feltették a kalaptartóra. A kis párbeszéd megszakítja a számot, ami aztán e freudi információ birtokában folytatódik tovább. Prózai betétek beiktatása a számokba visszatérő elem, mindkét operettben előfordul - a Csárdáskirálynőben pl. a Hajmási Péter -t szakítja meg. Ehhez hasonló elidegenítő effektus, amikor a színészek előre bejelentik, milyen szám fog következni. Pl. Stázi és Edvin második felvonásbeli duettjében: Edvin: "Hazugságok nélkül Stázika? Túl az Óperencián..." Néhol megváltozik a dalok szövege az aktuális mondanivalónak megfelelően. Erre a jelenségre is többnyire a Csárdáskirálynőből lehet példákat idézni. "Bánom is én, hogy száz csókot összeszedsz" helyett "Bánom is én, hogy hány ágyban henteregsz."







hangzik el Sylvia belépőjében, ez finoman utal az l9l6 óta eltelt néhány évre. "A lányok szerelme nem egy sötét dolog " helyett "A lányok szerelme nagyon sötét dolog" lesz. A klasszikus operetteknél, míg a dalolás folyik, a többi szereplő mintha megdermedne, senki nem vesz tudomást arról, hogy néhányan dalra fakadtak. A két Mohácsi operettben viszont sűrűn reflektálnak egymás énekes-táncos megnyilvánulásaira - és általában negatívan. A lányok angyalok előadása után a Lányok Bóninak:"de béna vagy szívem! (...) Ez egy szakma édesem, amit meg kő tanulni." Bóni: "Hát nem ezt ugatom, már évek óta?" Vagy a Jaj cica... után a táncos lábú orfeumhölgyek kapják a kritikát:"Ki szerződtette ezt a botlábú népséget? (...) Ez kimeríti az izomsorvadás minden szimptómáit!"A Mágnás Miskában Rolla és Miska második felvonásbeli kettőse után a "társulat" nincs túl jó véleménnyel Rolláról:"Énekelni azt nem tudott, de hagyta magát tapogatni." (Mármint Miska által.)
Ahhoz, hogy a dalok élettel telítődjenek, hassanak a közönségre, mesterien kidolgozott koreográfia is kell. Erre nagyon szép példa a Mágnás Miska néhány száma, mondjuk Pixi, Mixi és Marcsa második felvonásbeli tercettje az Adj egy csókot, tillárom haj! melyben Marcsa egy hordó tetején táncol, a szoknya és az ing lekerül róla, néha-néha a két ficsúr ölébe kerül, míg azok "jutalmul" két ötliteres flaskából öntözik rá a pezsgőt.  Hasonló ötletességgel kidolgozott a már említett Rolla-Miska kettős. Itt Miska a csillárra mászik, Rolla követi, a társulat többi tagja zsúrkocsikon tartózkodik, minden zsúrkocsin egy-egy hölgy, mint lovas
üli meg a kocsit, kezében "gyeplőt" tartva. A zsúrkocsik a zene ütemére gördülnek, a csillár is ritmusra leng. Emlékezetes pillanat az is, amikor a Cintányéros cudar világ előadásakor Miska földhöz vágja a cintányért, a zene néhány másodpercre elhallgat, hogy aztán annál erőteljesebben folytatódhasson tovább.
...Három évvel ezelőtt a Vígszínházban Mohácsi egyszer már nekirugaszkodott a Mágnás Miskának. A produkció azonban igencsak felemás lett. Határozottan kimutatható volt rajta Mohácsi keze nyoma és az is, hogy idegen helyen, idegen színészekkel előállott kommunikációzavarban nem tudta megvalósítani elképzeléseit. A vígszínházi színészek nem tudták, nem tudhatták egy próbaidőszak alatt elsajátítani a kaposvári stílust - nem tudták behozni azt a 2O évet, amit a







kaposvári színház "stílusépítéssel" eltöltött.  Saját környezetében, saját színészeivel azonban - számos ötletet átmentve a vígszínházi előadásból - egységes, sikeres előadást hozott létre.



Jegyzetek

l.) Mihályi Gábor, A Kaposvár jelenség, Múzsák Közművelődési Kiadó,
Budapest, l984, l88
2.) ő. l89
3.) ő. l89
4.) ő. 453
5.) ő. l89
08. 08. 4. | Nyomtatás |