Túl a szárnypróbálgatásokon

Szabó Adriennel beszélget Halász Tamás

Szabó Adrienn a Casus Kortárs Művészeti Kollégium elvégzését követően – miután két évig a Petőfi Csarnokban dolgozott táncszervező-asszisztensként előadásokon és fesztiválokon – 1993-tól a Kortárs Táncszínházi Egyesületnél lett vezetőségi tag, majd titkár. 1995-óta a Műhely Alapítvány titkára. 1994-től kezdve szervezője az Inspiráció kortárs táncművészeti fesztiválnak. 1995 és 1997 között a Dance Theater Workshop ösztöndíjasaként az Egyesült Államokban, a Gulliver Exchange Program meghívására Amszterdamban, a British Council Arts Scolarship ösztöndíjasaként pedig Leedsben és Londonban tanult és dolgozott.
Halász Tamás


– Az évente ismétlődő Inspiráció Fesztivál idén májusban került ötödször megrendezésre. Ez a fél évtizedes jubileum jó alkalom rá, hogy szervezőként visszapillants.
– 1994-ben, az induláskor a Művelődési és Közoktatási Minisztérium által támogatott és a Műhely Alapítvány gondozásával megszervezett első Inspiráció még csak egy kis stáb által irányított kíváncsi próbálkozás volt, melynek hírét egyszerű, fénymásolt röplapok vitték. Az öt év alatt egyre többen érezték szükségét annak, hogy nevezzenek, és annak is, hogy segítsék a munkánkat: a Minisztérium és a Műhely Alapítvány mellett a versenyeket a Nemzeti Kulturális Alap tánckollégiuma is támogatja, 1997-ben pedig a Soros Alapítvány szintén a díjfelajánlók között volt. Érdekes volt megfigyelni azt is, hogyan tágult a jelentkezők köre: az első évben még főként kortárs táncszínházi körökből érkeztek nevezések, de már a második pályázattól kezdve felbukkantak profik és/vagy más táncműfajokat művelők. Örömteli volt számunkra, hogy Román Sándor, Vámos Vera, Nagy Zoltán, illetve az Operaház vagy a Győri Balett társulatának néhány tagja is ezt a fórumot választotta a megmutatkozáshoz.
– Változott a szervezők koncepciója az öt év alatt arról, hogy kiknek adnak lehetőséget a bemutatkozásra?
– Eleinte nem akartunk mást, csak fórumot teremteni az új kezdeményezések számára. De mostanra elég világosan kiderült, hogy ez a szándék két különböző feladatot takar. Egyfelől továbbra is szívesen teret engedünk bárki kísérletező, szárnypróbálgató törekvéseinek, teljesen mindegy, hogy honnan jött, milyen képzés van a háta mögött. Megszervezzük ennek a hátterét, a helyszínt, a promóciót, a figyelmet. Másik törekvésünk azonban az, hogy a szárnypróbálgatásokon már túllévő, szakmai múlttal rendelkező, de valami újdonság felé bátran fordulni kívánó alkotókat is segítsük.
– Mi alapján döntitek el, hogy egy pályázó méltó-e a fesztiválon való megmutatkozásra?
– A rostálás rendszere változott az öt év során. Eleinte írásos pályázatok alapján folyt a szelekció, a zsűritagok a beérkezett szinopszisok alapján állították össze a bemutatkozók listáját.  Hamarosan azonban egyértelművé vált, hogy rosszul fogalmazva a legjobb ötlet is badarságnak hathat, viszont a kevésbé tehetséges alkotók, akik azonban rutinos pályázók, sokkal jobban „el tudják adni” magukat írásban. Ezért tavaly óta már egy második fordulót is beiktattunk, ahol minden pályázónak be kell mutatnia egy néhány perces részt a koreográfiájából díszlet és jelmez nélkül a zsűri előtt. 
– Kik alkotják a zsűrit?
– Az 1994-es első fesztiváltól eltekintve – ahol sem díj sem zsűri nem volt – mindvégig arra törekedtünk, hogy a táncvilág egészére kellő rálátással rendelkező, sokféle törekvést, irányzatot reprezentáló alkotókat és kritikusokat kérjünk föl erre a tisztre. A teljesség igénye nélkül említenék egy-két nevet az eddigi bírálók közül: Imre Zoltán, Fuchs Lívia, Goda Gábor, Bozsik Yvette, Péntek Kata, Fekete Hédi, Mándy Ildikó, Vitézy Zsófia, Hudi László. Nagy hangsúlyt fektettünk arra is, hogy a bírálók „pedagógus” szemmel is értékeljék az előadásokat, ne csupán a minőségi rangsor összeállítása legyen a szempontjuk. Az ígéretes, de még kiforratlan produkciók alkotóinak elengedhetetlenül szüksége van arra, hogy a szakma reflektáljon a munkájukra. Erre szolgál az is, hogy a második forduló végeztével a zsűritagok leülnek beszélgetni azokkal a pályázókkal is, akik végül nem kerülnek közönség elé.
– Vannak-e olyan koreográfusok, akiknek kortárs táncosi pályája kimondottan valamelyik Inspiráción indult el?
– Többen is. Nagy Zoltán, aki 1994-ig, míg az első Inspiráción Hang című előadását be nem mutatta, kizárólag néptánccal foglalkozott. A Phobos Társulattal együtt lett ismeretes egy másik fiatal együttes, a Dekadance. Juhos István (Putto) szintén nálunk mutatta be első koreográfiáját 1994-ben (Urbanizáció), aztán a Fratrest 1996-ban, melyért abban az évben koreográfiai fődíjat kapott. Vámos Vera 1995-ben nagy feltűnést keltett szakmai körökben, Két tűz között című előadásával. A már elismert és hírnevet szerzett Nemes Zsófia az 1996-os táncos díjat nyerte el (Szabó Rékával és Vámos Verával közös Nos... című előadásukkal). Rajtuk kívül itt mutatkozott be koreográfusként Szabó Réka, aki tavaly a koreográfiai fődíjat kapta meg, valamint a táncos díjas Csabai Attila.
– Sok olyan nevet is látok az indulók listáján, akikről azóta sem lehet semmit hallani.
– Sokak számára az Inspiráció nem több egyszeri próbálkozásnál. Meg akartak mutatkozni a közönség előtt, de valószínűleg mostoha körülményeik vagy elszántságuk hiánya miatt eltűntek. Sokan vannak olyanok is, akik önállóan tovább dolgoznak, de nálunk csak alkalmi társulások részeseiként bukkantak fel. Mások külföldre mentek tanulni.
– A díjazottak a Dance Theater Workshop new york-i ösztöndíját, illetve ingyenes részvételt is nyernek a Tanzwerkstatt Berlin nyári kurzusán. Rangos elismerés mindkettő, de érzékelhető-e a külföldi szakma valódi figyelme?
– Ezek a lehetőségek inkább a szervezők közötti személyes kapcsolatok gyümölcsei. Az Inspirációt külföldön nem propagáljuk, hiszen ott csak kész produkciók iránt érdeklődnek.
– Vannak külföldön is az Inspirációhoz hasonló seregszemlék?
– Átfogóbban a londoni The Place programját ismerem. Minden év januárjában Resolution címen fesztivált rendeznek, ahova mindenki jelentkezhet, aki él és mozog: nincsen pályáztatás vagy rosta, emiatt sokszor egészen gyenge produkciók is közönség elé kerülhetnek. Csak egy szelekciós elvük van: külön csoportban szerepelnek azok, akik először próbálkoznak, külön lépnek fel a visszahívottak és külön csoportot képeznek a nemzetközi, AeroWaves „táncvideofilm-szemle” által, promóciós videók alapján felkért táncosok. Magyarországról az AeroWaves felkérésére Putto&Panja, illetve Hargitai Ákos vett már részt ezen a fesztiválon. A Resolution során nincsen értékelés, csak személyes beszélgetés, melyet a The Place által felkért szaktekintélyek folytatnak az alkotókkal.
– Az Inspiráció rendszerében komoly változások készülődnek. Esetleg a londoni fesztivál szolgált mintául ehhez?
– Többek között legalább annyira, mint a táncosokkal és a résztvevőkkel folytatott beszélgetések. Többször okozott már konfliktust, hogy egymáshoz kellett hasonlítanunk teljesen kezdő, de reményteljesnek érzett együttest olyan társulattal, melyben több éve a pályán működő profi, de új hangnemmel próbálkozó alkotók dolgoznak. Ez néha egyenesen abszurd helyzeteket teremt. Sajnos egyelőre nincsen több fórum a differenciált megmérettetésre, hogy általuk szétválaszthassuk a mezőnyt, így maradtak a szakmai viták.
– Ősszel nyílik a Trafó, ahol bőségesen lesz hely és alkalom...
– Jelenlegi terveink szerint két havonta lesz egy Inspiráció jellegű est, melyekre három-három alkotót kérünk majd fel, hogy készítsenek rövid, 10-20 perces koreográfiákat. Ez a program 1999. januárjában kezdődik és tart az évad végéig, júniusig, immár a Trafó épületében. Így az eddig a fesztiválnak otthont adó intézményeknek, a MU Színháznak és a Szkénének ezúton is szeretném megköszönni az öt év sikeres együttműködést.

Az Inspiráció 5 éve
bemutatkozott társulatok


1994 - 13 beérkezett pályázatból:

Art Kontakt Mozgásszínház: Rastel (kor.: Sárvári János)
Salz Gabriella-Terminusz Csoport: Holdtölte
Hargitai Ákos és barátai: Jazzy-funky
DekaDance: Madárka (kor.: Murányi Zsófia)
Nagy Zoltán-Phobos: Hang
Hágen Zsuzsanna-Madarak Táncszínház: Ébredés

1995 - 19 beérkezett pályázatból:

Bede-Fazekas Ibolya: ...melyik úton?
Vámos Veronika: Két tűz között
Quodlibet Trió: Bolero, avagy csakazértis
Nagy Zoltán: Ölelés
Karaxó: ÉNek (kor.: Salz Gabriella)
Romangarden: Elégia (kor.: Román Sándor)
Hód Adrienn: Icka

1996 - 15 beérkezett pályázatból:

Art Kontakt Mozgásszínház: Álmok (kor.: Sárvári János)
Pintér Ágota: Törött szárnyak
Phobos Együttes: Kör (kor.: Nagy Zoltán)
Kulcsár Enikő és Garai Júlia: Júlia és Júlia
Zsóveré: Nos... (kor.: Nemes Zsófia, Szabó Réka, Vámos Veronika)
Mészöly Andrea-Gold Bea: kUTAK
Juhos István: Fratres
Quodlibet Trio: Diaboló (Kor.: Fosztó András, Halász G. Péter)
versenyen kívül:
Atlantisz Táncszínház: Aguna (kor.: Juhász Katalin)

1997 - 15 beérkezett pályázatból:

KompMánia: Miféle másik lénynek? (kor.: Csabai Attila)
Gellén Anna: Indulatok
Michaela Pein: In Moving System
Bally-Hoo: A pad (kor.: Nemes Zsófia)
William Fomin: A szél
Papp Tímea: Na most ki kivel van?
Zambrzyczki Ádám.Sárkány Zsolt: Exit
Szabó Réka: Szonáta

1998 - 23 beérkezett pályázatból:

Kulcsár Enikő: Beépített szekrény
Alkalmi Társulás: Suttogások (kor.: Holb Ibolya)
Atlantis Táncszínház: Légypapír (kor.: Horgas Ádám)
Anima Társulás: Kaméliák...avagy jó éjszakát Jung bácsi!
Alfa Táncszínház: Én, én, én (Kaposi Viktória)
Off Táncszínházi Társulat: T. SZ. (kor.: Hód Adrienn)
versenyen kívül:
Szabó Réka: Kontroll kontra


a Műhely Alapítvány által meghirdetett Inspiráció koreográfiai versenyek díjazottai:

1995
Koreográfiai fődíj és az Új Előadóművészeti Alapítvány "Opus #1" díja a legjobb első művesnek: Nagy Zoltán

1996
Koreográfiai fődíj: Juhos István, Mészöly Andrea
Táncos díj: Nemes Zsófia
Különdíj (az Új Előadóművészeti Alapítvány díja a legjobb élő zenei kompozícióért): Temesvári Balázs

1997
Koreográfiai fődíj(a Soros Alapítvány díja a következő produkció elkészítésére): Szabó Réka
Táncos díj (Dance Theater Workshop ösztöndíja): Csabai Attila
Táncos díj (Tanzwerkstatt Berlin): Sándor Zoltán
Közönségdíj: KompMáni Szabó Réka




08. 08. 4. | Nyomtatás |